{i1:1} Bevezetés
{1:1} Amikor harminc éves lettem, a negyedik hónap ötödik napján megnyílt a Menny, és látomásokat láttam, amelyek Istentől származtak. Ekkor a száműzetésben élők között voltam, a Kebár folyó partján, Babilóniában.
{1:2} Ez Jójákin király fogságának az ötödik évében történt.
{1:3} Ekkor érkezett meg az Örökkévaló szava Ezékiel paphoz, aki Búzi fia volt. Igen, kétségtelenül az Örökkévaló szólt hozzá, ott a káldeusok földjén, a Kebár folyó mellett, és az Örökkévaló helyezte rá a kezét.
{i1:4} Isten trónja
{1:4} Ezt láttam: észak felől viharos szél fújt, és nagy zivatarfelhő közeledett, amelyben egymást érték a villámok. Körülötte világosság ragyogott, a belsejében pedig tűz égett, amelyből aranyszínű fény sugárzott, olyan, mint az olvasztott fém ragyogása.
{1:5} A tűz belsejéből négy mennyei teremtmény formája bontakozott ki. Alakjuk emberhez hasonlított,
{1:6} de mindegyiknek négy szárnya és négy különböző arca volt.
{1:7} Lábaik egyenesek voltak, de a borjú patájához hasonló lábfejben végződtek, és úgy ragyogtak, mint a fényesre csiszolt bronz.
{1:8} Mind a négy oldalukon emberi karjuk és kezük volt a szárnyuk alatt. Mind a négy teremtménynek ugyanolyan arcai és szárnyai voltak,
{1:9} és kiterjesztett szárnyaik egymáshoz értek. Amikor mozogtak, mindig egyenesen előre haladtak, valamelyik arcuk irányába, nem kellett fordulniuk.
{1:10} Elölről emberi arcuk, jobbról oroszlán-arcuk, balról bika-arcuk, hátul pedig sas-arcuk volt.
{1:11} Ilyennek láttam az arcukat. Két szárnyukat fölfelé kiterjesztették, ezekkel egymáshoz értek, két másik szárnyukkal pedig eltakarták a testüket.
{1:12} Mindegyikük egyenesen előre haladt, arra, amerre a szellem vezette őket, s közben nem fordultak sem jobbra, sem balra.
{1:13} Ezek a teremtmények úgy ragyogtak, mint az izzó parázs. Négyük között, a középen mintha égő fáklyák lobogtak volna. Ezek ide-oda cikáztak a teremtmények között, ahol a tűz a legerősebben ragyogott, s ahonnan időnként villámok csaptak ki.
{1:14} A négy teremtmény együtt mozgott: oly sebesen cikáztak ide-oda, mint a villám.
{1:15} Ahogy néztem őket, észrevettem, hogy mindegyikük lába mellett egy-egy kerék látható.
{1:16} Ezek a kerekek mintha ragyogó aranysárga fényű drágakőből készültek volna: egyformák voltak, és mindet úgy szerkesztették, hogy a belsejében egy másik kerék is látszott.
{1:17} Mind a négy teremtmény megfordulás nélkül minden irányban tudott mozogni.
{1:18} Mind a négynek még a hátát is mindenütt szemek borították. Milyen fenségesek és félelmetesek voltak!
{1:19} Amikor valamerre elmozdultak, a mellettük lévő kerekek is szorosan velük együtt haladtak. Amikor a teremtmények felrepültek, a kerekek is velük
{1:20} együtt repültek, mert ezeknek a teremtményeknek a szelleme a mellettük lévő kerekekben volt. Mindig arra mozdultak, amerre a szellem akarta.
{1:21} Ha a teremtmények továbbmozdultak, a kerekek is velük együtt haladtak, ha ők megálltak, a kerekek is, ha ők felrepültek, a kerekek is, mert ezeknek a teremtményeknek a szelleme a mellettük lévő kerekekben volt.
{1:22} A fejük fölött kristály-boltozathoz hasonló mennyezet látszott.
{1:23} A boltozat alatt mindegyik teremtmény két szárnyát kiterjesztette úgy, hogy az éppen összeérjen a mellette lévő teremtmények szárnyával. Másik két szárnyával a pedig a saját testét takarta be.
{1:24} Amikor a teremtmények mozogtak, a szárnyuk olyan hangot keltett, mint a tengerparti hullámok zúgása, vagy mint a Mindenható Isten hangja, vagy egy nagy sokaság morajlása. Amikor megálltak, leeresztették szárnyaikat.
{1:25} Azután hangot hallottam a fölöttük lévő mennyezet felől — ekkor ők megálltak, és leeresztették szárnyaikat.
{1:26} A boltozat fölött kék színű drágakőhöz hasonló királyi trónushoz hasonlót láttam. Ezen ült valaki, akinek alakja emberhez hasonlított.
{1:27} Derekától fölfelé mintha a belsejében tűz égett volna, amelyből aranyszínű fény sugárzott, és ragyogás vette körül. Derekától lefelé szintén égő tűzhöz hasonlított, amelyet ragyogó fényözön övezett.
{1:28} Ez a ragyogás, amely a trónon ülőt körülvette, a szivárványhoz hasonlított, amely eső után szokott feltűnni a felhőkön. Ilyennek láttam az Örökkévaló dicsőségének formáját. Amikor felfogtam, hogy mit látok, arcomra estem előtte. Azután egy hang szólt hozzám.
{i2:1} Ezékiel prófétai küldetése
{2:1} Azt mondta: „Ember fia! Állj fel, mert beszélni akarok veled!”
{2:2} Amikor megszólított, a Szellem átjárt engem, és talpra állított, hogy figyelni tudjak arra, aki beszél velem.
{2:3} Akkor az, aki megszólított, azt mondta: „Ember fia, elküldelek téged Izráel fiaihoz, a lázadó és engedetlen néphez, akik fellázadtak ellenem. Mind az ősök, mind pedig leszármazottjaik folyton vétkeztek ellenem mind a mai napig.
{2:4} Ez a mostani nemzedék pedig makacs és keményfejű. Hozzájuk küldelek, hogy mondd nekik: »Ezt mondja Uram, az Örökkévaló…«.
{2:5} Ők pedig, akár hallgatnak rád, és elfogadják az üzenetet, akár nem fogadják el, és nem hagyják abba gonoszságaikat — hiszen ellenem lázadó nép ez — , mindenképpen meg fogják tudni, hogy próféta van közöttük.
{2:6} De neked, ember fia, nem szabad megijedned tőlük! Attól se félj, amit mondanak! Ha a szavuk megsebez, mint a tövises bozót; vagy éget, mint a csaláncsípés; sőt fájdalmas, mint a skorpió fullánkja, akkor se félj szavaiktól, akkor se rémülj meg tekintetüktől, hiszen ez a nép ellenem lázad!
{2:7} Akármi történik is, szavaimat el kell mondanod nekik! Akár hallgatnak rá, akár nem, neked el kell mondanod, amit üzenek nekik — hiszen ez a nemzedék fellázadt ellenem!
{2:8} Te azonban, ember fia, ne lázadj ellenem, és ne légy engedetlen, mint ez a nép! Figyelj arra, amit neked mondok, és hallgass rám: nyisd ki a szád, és edd meg, amit neked adok!”
{2:9} Akkor láttam, hogy egy kéz nyúlik ki felém, amely könyvtekercset tartott.
{2:10} Kiterítette előttem, és láttam, hogy a tekercs mindkét oldala tele van írva sírással, jajgatással és gyászénekkel.
{3:1} Ezt mondta: „Ember fia, edd meg, amit itt látsz! Edd meg ezt a könyvtekercset, azután menj, és mondd el Izráel népének!”
{3:2} Akkor nekem adta a könyvtekercset, én pedig kinyitottam a számat és megettem.
{3:3} Azután azt mondta: „Ember fia, egészen töltsd meg a gyomrodat ezzel a könyvtekerccsel, amelyet én adok neked! Egész bensőd teljen meg vele!” Akkor megettem a könyvtekercset, amely édes volt a számban, mint a méz.
{3:4} Majd ezt mondta: „Ember fia, menj Izráel népéhez, és szólj hozzájuk az én szavaimmal!
{3:5} Nem idegenekhez küldelek, hanem a saját népedhez. Nem olyanokhoz, akik más nyelven beszélnek, és nem értenék meg, amit mondasz, hanem Izráel népéhez.
{3:6} Nem küldelek idegen országokba, ahol az emberek beszédét nem értenéd meg — bár, ha azokhoz küldenélek, ők bizony hallgatnának rád.
{3:7} Nem, hanem Izráel népéhez küldelek, akiknek érted a nyelvét, és ők is téged. Csakhogy ez a nép nem fog rád hallgatni, mivel nem akarnak rám hallgatni és nekem engedelmeskedni, mert egész Izráel keményfejű és makacs szívű.
{3:8} Én azonban megkeményítettem arcodat, hogy megálld a helyedet velük szemben, és ugyanolyan keményfejűvé tettelek, mint amilyenek ők.
{3:9} Sőt, amint a gyémánt keményebb a kovakőnél, a te elszántságodat is keményebbé tettem, mint az övék. Ezért ne félj tőlük, és ne ijedj meg tekintetüktől, hiszen ők ellenem lázadnak!”
{3:10} Azután ezt mondta: „Ember fia, minden szót, amit neked mondok, figyelmesen hallgass meg, és jól véss a szívedbe, hogy el ne felejtsd!
{3:11} Azután menj a Babilóniában élő száműzöttekhez, néped fiaihoz, és mondd nekik: »Ezt mondja Uram, az Örökkévaló…«! Akár hallgatnak rád, akár nem, el kell mondanod nekik, amit üzenek.”
{3:12} Azután a Szellem felemelt engem, és ahogy az Örökkévaló dicsősége felemelkedett helyéről, a hátam mögül mennydörgéshez hasonló erős hangot hallottam.
{3:13} Ekkor a négy mennyei teremtmény egymást érintő szárnyai ismét mozogni kezdtek, és zúgó hangot adtak. A mellettük lévő kerekek hangja olyan volt, mint a mennydörgés.
{3:14} A Szellem felemelt, és magával ragadott. Az Örökkévaló keze súlyosan rám nehezedett, szellemem pedig megtelt haraggal és keserűséggel.
{3:15} Megérkeztem az izráeli száműzöttekhez a Kebár folyó partjára, Tel Abíb-ba, és ott ültem közöttük felindultan és némán hét napig.
{i3:16} Az őrálló felelőssége
{3:16} Hét nap múlva az Örökkévaló szava érkezett hozzám. Azt mondta:
{3:17} „Ember fia, őrállóvá tettelek téged Izráel népe számára. Ezért halld meg, amit ajkam kimond, és figyelmeztesd őket az én nevemben!
{3:18} Amikor azt mondom a bűnösnek: »Bizony, meg fogsz halni!« — neked figyelmeztetned kell őt, hogy letérítsd a rossz útról, és megmentsd az életét. Ha nem figyelmezteted, az a bűnös valóban meg fog halni a bűnei miatt — a haláláért azonban téged teszlek felelőssé, mert nem szóltál neki!
{3:19} Viszont, ha figyelmezteted, és ő nem hallgat rád, nem változtat az életén, nem tér le a rossz útról, akkor — bár ő ugyanúgy meghal a bűnei miatt — te nem leszel felelős a haláláért.
{3:20} Ha az igaz ember letér a jó útról, és vétkezik, akkor én a bukását okozom, és ő meg fog halni. Ha te nem figyelmezteted, akkor ő a saját vétke miatt hal meg, és a korábbi igazságos tetteit nem veszem tekintetbe — de téged teszlek felelőssé a haláláért.
{3:21} Ha viszont az igaz embert figyelmezteted, hogy ne vétkezzen tovább; és ő hallgat a szavadra, jó útra tér, és nem vétkezik többé, akkor életben marad; és te is szabad leszel a felelősség súlyától.”
{i3:22} Látomás a völgyben
{3:22} Az Örökkévaló rám tette a kezét, és azt mondta: „Kelj fel, menj ki a völgybe! Ott fogok beszélni veled.”
{3:23} Akkor felkeltem, és kimentem a völgybe. Ott megjelent az Örökkévaló dicsősége: éppen olyannak láttam, mint a Kebár folyó mellett. Arccal a földre estem előtte.
{3:24} A Szellem betöltött, és talpra állított. Ő pedig ezt mondta nekem: „Menj haza, és zárkózz be a házadba!
{3:25} Ember fia, kötelekkel fognak megkötözni, és nem mehetsz ki az emberek közé.
{3:26} Én fogom a nyelvedet a szájpadlásodhoz ragasztani, hogy ne szólhass egy szót sem. Így nem lesz senki, aki figyelmeztesse és helyreigazítsa ezt az ellenem lázadó nemzedéket, hogy többé ne vétkezzen.
{3:27} Csak akkor szólhatsz hozzájuk, ha én szólok hozzád! Akkor majd megoldom a nyelvedet, és mondd nekik: »Ezt mondja Uram, az Örökkévaló…«. Aki akarja, hallja, és értse meg! Aki pedig nem akarja meghallani, hát ne törődjön vele — hiszen ez a nemzedék fellázadt ellenem.”
{i4:1} Prófécia Jeruzsálem ostromáról
{4:1} „Ember fia! Fogj egy téglát, állítsd magad elé, és karcold rá egy város képét, Jeruzsálemét!
{4:2} Azután tégy úgy, mintha ostromolnád a várost! Vedd körül az ellenséges sereg táborával, építs körülötte sáncot, állíts fel faltörő kosokat Jeruzsálemmel szemben!
{4:3} Majd fogj egy vasserpenyőt, és tedd azt a város és az arcod közé! Arcodat fordítsd a város ellen, vedd körül, és ostromold meg! Figyelmeztető jel ez Izráel egész népének.
{4:4} Azután feküdj a bal oldaladra, és maradj úgy! Vedd magadra Izráel északi királyságának a bűneit! Addig fogsz a bal oldaladon feküdni, amíg viselned kell a bűneiket: 390 napig. Mert
{4:5} én határoztam meg bűneik súlya szerint az évek számát, és én nehezítettem rád bűneiket, hogy viseld azokat. Egy évet egy napnak számítottam neked. Így kell viselned Izráel királyságának bűneit.
{4:6} Amikor ez az idő letelt, fordulj a jobb oldaladra, és maradj úgy 40 napig! Ezúttal Júda királyságának vétkeit kell viselned. Egy évet egy napnak számítottam neked.
{4:7} Tehát irányítsd a tekinteted Jeruzsálemre, nyújtsd ki meztelen karodat a tégla fölé, mintha ostromolnád, és prófétálj Jeruzsálem ellen!
{4:8} Nézd, megkötözlek, hogy ne fordulhass egyik oldaladról a másikra, amíg be nem fejezed Jeruzsálem jelképes ostromát.
{4:9} Szerezz magadnak különféle magokat, és abból készítsd el mindennapi kenyeredet! Készíts elő búzát, árpát, babot, lencsét, kölest és tönkölyt — tedd ezeket egy edénybe, és ebből készíts magadnak kenyeret! Amíg az oldaladon fekszel 390 napig, csak az ebből készült kenyeret edd!
{4:10} De ebből is csak 20 sékel súlyú kenyeret ehetsz naponta. Ezt oszd be az egész napra!
{4:11} Vizet is csak mérték szerint ihatsz: naponta a hin egyhatod részét. Ezt is be kell osztanod!
{4:12} Minden nap készítsd el az aznapi kenyéradagodat! Úgy készítsd el, ahogyan az árpakenyeret szokták, és szárított emberi ganéj tüzénél süsd meg az emberek szeme láttára!”
{4:13} Azután azt mondta az Örökkévaló: „Izráel népe is így fogja enni tisztátalan kenyerét az idegen népek között, ahová kiűzöm őket földjükről!”
{4:14} Akkor felkiáltottam: „Jaj, Uram, Örökkévaló! Még sohasem szennyeztem be magam tisztátalan étellel! Gyermekkorom óta sohasem ettem olyan ételt, amelyet a Törvény szerint nem szabad megenni. Nem ettem olyan állat húsát, amely betegség miatt pusztult el, vagy amelyet vadállat szaggatott szét.”
{4:15} Erre Isten így válaszolt: „Jól van, megengedem, hogy emberi ganéj helyett szárított marhatrágyán süsd meg a kenyeredet”.
{4:16} Azután ezt mondta: „Ember fia, eddig elláttam Jeruzsálemet élelemmel, de most elveszem a kenyeret a kezükből. Csak nagyon szűkösen jutnak majd kenyérhez, és épp hogy csak éhen-szomjan nem halnak. Félve eszik azt a keveset is, és aggódni fognak a víz miatt is. Nagyon be kell osztaniuk, ami kevés élelmük és vizük marad a városban.
{4:17} Mivel nagyon kevés kenyerük és vizük marad, rémülten nézik egymást, amint sorra elsorvadnak és meghalnak a gonoszságaik miatt.”
{i5:1} Prófécia Jeruzsálem pusztulásáról
{5:1} Azután ezt mondta: „Ember fia, amikor letelik Jeruzsálem ostromának az ideje, fogj egy éles kardot, és borotváld le hajad és szakállad, mint a borotvával szokták. Levágott hajadat és szakálladat tedd mérlegre, és gondosan oszd három egyenlő részre!
{5:2} Az egyik harmadrészt tedd rá arra a téglára, amely Jeruzsálemet jelképezi, és égesd meg rajta. A másik harmadrészt vagdosd fel apróra a karddal, és szórd szét a »város« körül! A maradék harmadot szórd a levegőbe, hadd fújja szét a szél! Én pedig kivont karddal űzöm őket, amíg szétszóródnak.
{5:3} A maradékból azonban előbb egy keveset köss a ruhád szegélyébe!
{5:4} Azután még ebből is vegyél ki egy csipetnyit, és dobd a tűzbe! Égesd el — mert ebből fog az a tűz kicsapni, amely eléri Izráel népét!”
{5:5} Majd azt mondta Uram, az Örökkévaló: „Mindez Jeruzsálemet jelképezi. Mert én helyeztem el őt a különböző nemzetek közé. Én vettem körül a többi országokkal.
{5:6} Jeruzsálem népe azonban fellázadt a törvényeim ellen, és bűnösebb lett, mint a körülötte élő idegen népek. Engedetlenebb lett rendelkezéseimmel szemben, mint a környező országok. Nem engedelmeskedtek parancsaimnak, és nem az én törvényeim szerint éltek.”
{5:7} Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Mivel lázadóbbak és engedetlenebbek voltatok, mint a körülöttetek élő népek, s mivel nem éltetek törvényeim szerint és nem engedelmeskedtetek parancsaimnak, sőt, még a körülöttetek élő népek törvényeinek mértéke szerint sem éltetek,
{5:8} ezért mostantól fogva én magam fordulok ellenetek! Bizony, én magam büntetlek meg benneteket a többi népek szeme láttára.
{5:9} Mivel ti ilyen szörnyű és utálatos dolgokat követtetek el, én is olyan rettenetes dolgokat teszek veletek, amilyet eddig még soha, és amilyet ezután soha többé nem teszek:
{5:10} Jeruzsálem lakosait annyira gyötörni fogja az éhség, hogy a szülők a saját gyermekeiket eszik meg, és a gyermekek a szüleiket! Végrehajtom rajtatok sokféle ítéletemet, és akik élve maradnak, azokat szerteszét szórom a szélrózsa minden irányába!”
{5:11} „Olyan biztos, hogy megbüntetlek téged, Jeruzsálem, mint ahogy élek — azt mondja Uram, az Örökkévaló — , mert bemocskoltad szent Templomomat sokféle szörnyű tetteiddel és undorító bálványaiddal! Bizony, megbüntetlek érte, és elfordítom a szemem rólad, nem szánakozom rajtad, és nem sajnállak!
{5:12} Jeruzsálem, lakosaid harmadrésze az ostromlott városban pusztul el éhség és betegség miatt, harmadrésze harcban esik el a városon kívül, maradékát pedig kivont karddal üldözöm, és szétszórom a földön.
{5:13} Csak azután szűnik meg ellenük való haragom, és miattuk való bosszúságom, mert elégtételt veszek mindazért, amit ellenem elkövettek. Ők pedig meg fogják érteni, hogy én, az Örökkévaló szóltam hozzájuk, amikor irántuk való féltő szeretetem és miattuk való bosszúságom arra indított, hogy haragomat rájuk zúdítsam.”
{5:14} „A körülötted lakó népek szeme láttára el foglak pusztítani, Jeruzsálem — csak romhalmaz marad belőled! Gyalázni és gúnyolni fog mindenki, aki arra jár!
{5:15} A szomszédos nemzetek gúnyolódni fognak rajtad, de rémületes és intő példa is leszel a számukra, amikor látják majd, hogyan hajtom végre rajtad büntető ítéleteimet haraggal, búsulással és súlyos csapásokkal. Ezt én mondom, az Örökkévaló!
{5:16} Rátok szabadítom az éhség gonosz nyilait, amelyek bizonyosan elpusztítanak benneteket. Súlyos éhínséget bocsátok rátok, és elveszem tőletek a mindennapi kenyeret.
{5:17} Éhséget és gonosz vadállatokat küldök rátok, amelyek megfosztanak gyermekeitektől. Halálos járványok pusztítanak közöttetek a városban, és ellenséges katonák gyilkolnak majd benneteket. Mindezek rátok következnek, ezt én mondom, az Örökkévaló!”
{i6:1} Prófécia az izráeli bálványimádók ellen
{6:1} Azután ismét elérkezett hozzám az Örökkévaló szava.
{6:2} Azt mondta: „Ember fia, fordulj Izráel hegyei felé, és prófétálj ellenük!
{6:3} Ezt mondd nekik: Izráel hegyei, halljátok meg, Uram, az Örökkévaló üzenetét! Ezt mondja Uram, az Örökkévaló ezeknek a hegyeknek, domboknak, szakadékoknak és völgyeknek: Nézzétek! Én magam fogom rátok hozni az ellenség fegyverét, és lerombolom a bálványok számára emelt magaslataitokat.
{6:4} Szétrombolom áldozati oltáraitokat, összetöröm tömjénező oltáraitokat, akik pedig a bálványoknak áldoztak, azokat halálra sebzetten bálványaik elé dobom!
{6:5} Bizony, Izráel fiainak holttestét utálatos bálványaik elé hajítom, és csontjaitokat szétszórom oltáraitok körül!
{6:6} Eléri a pusztulás minden lakóhelyeteket: a városokat elpusztítja az ellenség, a bálványok számára emelt magaslatokat szétrombolják, hogy többé ne lehessen azokon áldozni. Oltáraitokat szétverik, s többé nem áldoznak rajtuk utálatos bálványoknak. A tömjénező oltárokat összetörik, és kezetek minden alkotását végleg elpusztítják.
{6:7} Titeket pedig halálra sebeznek, s akkor megértitek, hogy én vagyok az Örökkévaló!
{6:8} De mégis hagyok közületek maradékot a nemzetek között! Ha kevesen is, de lesznek, akik megmenekülnek a haláltól. Szétszórlak titeket messzi országokba, és idegen népek között kell élnetek.
{6:9} Azokat, akik megmenekülnek, idegen országba, száműzetésbe hurcolják, de ott mégis emlékezni fognak rám, amikor összetöröm hűtlen szívüket, amely elfordult tőlem. Bizony, megalázom házasságtörő tekintetüket, amely a bálványok után sóvárgott! Akkor megutálják önmagukat minden utálatos gonoszságuk miatt, amelyet elkövettek!
{6:10} Akkor végre megértik és elismerik, hogy én vagyok az Örökkévaló! Megértik, hogy amikor azt mondtam, hogy veszedelmet hozok rájuk, az nem üres fenyegetés volt — mert valóban én sújtottam őket ezekkel a csapásokkal.”
{6:11} Azt mondta nekem Uram, az Örökkévaló: „Csapd össze kezed, dobbants a lábaddal, és mondd: Jaj Izráel népének! Jaj nekik, mert sok gonoszságuk és szörnyű vétkeik miatt fognak elpusztulni fegyver, éhínség és halálos járványok által!
{6:12} Akik távol vannak a várostól, azokat halálos járványok ölik meg, akik közel vannak, azok harcban esnek el, akik pedig megmaradnak az ostromlott városban, azok éhen halnak — csak ezután múlik el haragom!
{6:13} Csak akkor értitek meg és ismeritek el, hogy én vagyok az Örökkévaló! Csak akkor, amikor halálra sebzetten szanaszét hevertek utálatos bálványaitok előtt és oltáraitok körül, a bálványok számára emelt magaslatokon, a hegyek csúcsán, a zöld lombú fák alatt, a sűrű levelű tölgyek alatt — minden helyen, ahol bálványaitoknak illatos tömjént áldoztatok.
{6:14} Fölemelem karomat ellenetek, megbüntetlek titeket, és földeteket pusztasággá teszem! Bizony, kietlenebb és sivárabb pusztaság lesz minden lakóhelyetek, mint Ribla sivataga! Akkor fogjátok megtudni, hogy én vagyok az Örökkévaló!”
{i7:1} Elérkezett a vég!
{7:1} Azután az Örökkévaló szava érkezett hozzám.
{7:2} Azt mondta: „Most pedig, ember fia, ezt üzeni az Örökkévaló Isten Izráel földjének: Itt a vég! Egész földedre eljött a vég!
{7:3} Már rajtad a pusztulás! Rád zúdítom haragom tüzét, megítéllek tetteid és életed szerint, minden utálatos bűnödért megfizetsz!
{7:4} Szemem nem szánakozik rajtad, többé már nem könyörülök! Megbüntetlek gonosz dolgaidért, s minden undorító tettedért! Te pedig végre megérted, hogy én vagyok az Örökkévaló!”
{7:5} Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Veszedelemre veszedelem következik!
{7:6} Jön a vég, a vég eljön hamar! Feltámadt ellened, nézd, hogy közeleg!
{7:7} Izráel népe, hallod ezt a zsivajt? Ellenséged közel! Pusztulásod napja jön, seregek zajonganak a hegyeken.
{7:8} Még egy kevés idő, és rátok öntöm haragom, bosszút állok, megfizetek minden szörnyű tettedért, megítéllek istentelen életedért!
{7:9} Nem szánlak meg többé, már nem könyörülök! Megbüntetlek gonosz dolgaidért, s minden undorító tettedért! Te pedig végre megérted, hogy én vagyok az Örökkévaló, aki csapásokkal sújtalak!
{7:10} Nézd, eljött a nap, eljött! Mint a vessző, kivirágzott az ítélet! Az Örökkévaló jelt adott, az ellenség készül, a büszke király útrakész.
{7:11} Feltámad az erőszakosság, hogy megbüntesse ezt a gonosz nemzetet. Legyenek bármilyen sokan, senki sem marad meg közülük. Nem marad meg gazdagságuk, sem sokaságuk, sem előkelőik!
{7:12} Eljött a büntetés ideje, eljött a nap! Ne örüljön, aki vesz, ne búsuljon, aki elad, mert rettenetes harag zúdul mindenkire!
{7:13} Aki eladta földjét, sohasem kapja vissza többé. Még ha élve megmenekülne, akkor se látja viszont, mert e látomás Izráel egész népének szól. S ha valaki megmenekül közülük, az sem segít rajtuk.
{7:14} Megfújják a kürtöt, hogy készüljenek a harcra, de senki sem megy a csatába, mert haragom mindenkire rátör.
{7:15} A városon kívül az ellenség fegyvere, belül az éhség és halálos járvány. Ha kimegy belőle, fegyver öli meg, ha bent marad, éhínség és betegség emészti meg.
{7:16} Aki mégis életben marad, rémülten menekül a hegyekbe, nyög és sír bűnei miatt, mint a völgyek galambja.
{7:17} Mindnek reszket a térde, s karja erőtlen lehanyatlik.
{7:18} Zsákba öltözik, a félelem beborítja, szégyen az arcán, s a fején kopaszság.
{7:19} Ezüstözött bálványaikat az utcára dobálják, aranyszobraikat meg a szemétre. Nem szabadítja meg őket az Örökkévaló haragja napján sem ezüst, sem arany. Csapda lett számukra a sok drágaság, bűnre csábító csalétek, de az éhségtől meg nem menti őket, sem hasukat nem tölthetik meg vele.
{7:20} Drágaságaik, ékköveik csak büszkeségüket növelték, majd utálatos bálványaikra aggatták azokat, szörnyű szobrokat ékesítettek vele, ezért szórtam a szemétre valamennyit.
{7:21} Zsákmányul adtam az idegeneknek, prédául a föld gonoszainak, hogy meggyalázzák!
{7:22} Elfordítom arcomat népemtől, idegenek dúlják fel szentélyemet, meggyalázzák, kifosztják házamat.
{7:23} Készítsd a láncot a foglyoknak, mert tele a város gyilkossággal, tele van Jeruzsálem erőszakossággal!
{7:24} Ezért rájuk hozom a leggonoszabb idegeneket, hadd dúlják fel Izráel házait! Véget vetek az erőszakosok büszkeségének, s az idegenek meggyalázzák még a szent helyeket is!
{7:25} Pusztulás és pánik tör rátok, hiába kerestek biztonságos menedéket!
{7:26} Egyik csapást a másik követi, vészhírek keringenek. Szaladtok a prófétához, van-e kijelentés? Futtok a papokhoz, de nincs tanítás, kérditek a véneket, de nincs tanácsuk.
{7:27} Királyotok a halottakat siratja, a vezetők zsákba öltözve gyászolnak, a közember retteg, kezei remegnek. Megbüntetem mindet, ahogy megérdemlik. Ahogyan ítéltek, én is úgy ítélem őket. Akkor majd megértik, hogy én vagyok az Örökkévaló!”
{i8:1} Bálványimádás a Templomban
{8:1} A száműzetés hatodik évében, a hatodik hónap ötödik napján történt. Júda vezetői éppen nálam voltak, a házamban, amikor hirtelen Uram, az Örökkévaló rám tette kezét.
{8:2} Egy emberhez hasonló alakot láttam, aki mintha tűzből lett volna. Deréktól lefelé égő tűzből volt, deréktól fölfelé pedig olyan ragyogóan fényes volt, mint az olvasztott fém.
{8:3} Láttam, hogy valaki felém nyújtja a karját, és megragad a hajamnál fogva. Majd szellemben felemelt az ég és föld közé, és Jeruzsálembe vitt. Az Istentől küldött látomásban a Templom belső udvarának északi kapujához érkeztem, ahol az a bálványszobor állt, amely Istent féltékeny haragra ingerelte.
{8:4} Azután Izráel Istenének dicsőségét láttam — éppen olyan volt, mint amilyennek előzőleg látomásban láttam, a völgyben.
{8:5} Megszólított: „Ember fia, nézz észak felé!” Arra néztem, és az oltár melletti kapunál ott állt az a bálványszobor, amely Istent féltékeny haragra ingerelte.
{8:6} Majd ezt mondta: „Ember fia, látod, milyen undorító és rettenetes dolgokat művel Izráel népe?! Ide helyezték bálványukat, éppen az én Templomom mellé! De még ennél utálatosabb dolgokat is mutatok neked.”
{8:7} Ezután a Templom udvarának a kapujához vitt, ahol egy rést láttam a falban.
{8:8} Majd ezt mondta: „Ember fia, törj egy rést a falon!” Úgy is tettem, és egy ajtót láttam.
{8:9} „Menj be az ajtón — mondta — , és lásd meg, milyen szörnyű gonoszságokat művelnek ott!”
{8:10} Bementem, és ott undorító hüllők, kígyók és egyéb tisztátalan állatok bálványszobrait találtam. Izráel népe ezeket imádta! Sőt, a falakon is körös-körül ezeknek a bálványoknak a képeit láttam!
{8:11} Izráel hetven vezetője ott állt a bálványok előtt, mindegyikük kezében füstölő, amelyből tömjénfüst szállt fel. Megismertem közülük Jaazanjáhut, Sáfán fiát.
{8:12} Akkor Isten ezt mondta: „Ember fia, látod, mit művelnek Izráel vezetői a sötétben? Mindegyiknek megvan a maga bálványa, a saját külön titkos kamrájában, azt imádja. Azt gondolják: »Az Örökkévaló úgysem lát bennünket! Elhagyta az országot, nem törődik velünk.«”
{8:13} Majd azt mondta az Örökkévaló: „De még ennél utálatosabb dolgokat is mutatok neked, amelyeket ők művelnek.”
{8:14} Azután az Örökkévaló Templomának az északi kapujához vitt, ahol asszonyok ültek, és Tammúzt siratták.
{8:15} „Láttad ezt, ember fia? De még ennél utálatosabb dolgokat is mutatok neked, amelyeket ők művelnek” — mondta.
{8:16} Majd a belső udvarba vitt, ahol huszonöt férfit láttam az Örökkévaló Templomának kapuja és az oltár között, akik a földre borulva imádkoztak. De nem a Templom felé néztek, hanem az ellenkező irányba! Hátukat fordították az Örökkévaló Templomának, és kelet felé fordultak: a Napot imádták!
{8:17} Majd ezt mondta nekem: „Láttad ezt, ember fia? Hát nem elég, hogy Júda törzsének népe itt a Templomban ilyen szörnyű és utálatos dolgokat művel, még az egész országot is betöltik erőszakossággal, és hátat fordítanak nekem, hogy haragra ingereljenek?! Nézd meg, hogyan tartják azt az ágat az orruk elé!
{8:18} Ezért haragomban elbánok velük, szemem nem szánja meg őket, nem könyörülök rajtuk. Akárhogy kiáltanak hozzám, nem hallgatom meg őket!”
{i9:1} A jeruzsálemi bálványimádók büntetése
{9:1} Azután a fülem hallatára hangosan így kiáltott: „Jöjjetek elő felvigyázók, akik a város fölött hatalmat kaptatok! Mindegyiknek legyen a kezében pusztító fegyvere!”
{9:2} Ekkor láttam, hogy hat férfi közeledik a felső kapu felől, amely északra néz. Öten egy-egy harci fegyvert tartottak a kezükben, de a hatodik írnok volt. Ő lenvászon ruhát viselt, kezében és az övére erősítve hozta íróeszközeit. Mind megálltak a bronzoltár mellett.
{9:3} Ekkor Izráel Istenének dicsősége fölemelkedett a helyéről, ahol addig nyugodott: a kerubok fölött. Felemelkedett, és kifelé indult a Templomból, de megállt az ajtóban, a küszöb fölött. Előszólította a fehér ruhás írnokot.
{9:4} Az Örökkévaló azt mondta neki: „Menj keresztül a városon, és jelöld meg a homlokukon mindazokat, akik keseregnek és sírnak azok miatt a rettenetes és utálatos dolgok miatt, amelyek a városban történnek!”
{9:5} A többieknek pedig a fülem hallatára ezt mondta: „Menjetek utána ti is keresztül a városon, és mindenkit öljetek meg, akinek a homlokán nincs ott a jel! Szemetek ne szánja meg őket, se ne könyörüljetek rajtuk! Nem számít,
{9:6} hogy idősek, vagy fiatalok, szüzek, gyermekek, vagy anyák! De ne nyúljatok senkihez, akinek homlokán ott a jel! Induljatok, és itt kezdjétek el, Templomomnál!” Akkor azok elindultak, és először azokat a vezetőket ölték meg, akik a Templom előtt voltak.
{9:7} Még azt is mondta nekik: „Tegyétek a Templom udvarait tisztátalanná: töltsétek meg halottakkal! Menjetek!” Azok pedig kimentek a városba, hogy öljenek.
{9:8} Eközben én, Ezékiel, ott maradtam a Templom előtt. Arccal a földre borultam, és kiáltottam: „Jaj, Uram, Örökkévaló! Egészen kipusztítod még Izráel maradékát is, amikor Jeruzsálemre haragszol?!”
{9:9} Így válaszolt: „Izráel és Júda bűnei már az égig tornyosulnak! Az egész országot elárasztották a gyilkosságok, a város megtelt igazságtalansággal és törvényszegéssel. Mindez amiatt van, hogy a nép ezt mondja: »Az Örökkévaló elhagyta az országot, nem lát minket!«
{9:10} Emiatt szemem nem szánja őket, s nem könyörülök rajtuk! Ezt a bajt ők okozták maguknak: csak azt kapják, amit megérdemelnek.”
{9:11} Ekkor a fehér ruhás írnok jelenést tett az Örökkévalónak: „Amit parancsoltál, megtettem.”
{i10:1} Isten dicsősége elhagyja a Templomot
{10:1} Felnéztem, és a kerubok feje fölötti kék színű drágakőhöz hasonló boltozaton megláttam valamit, ami egy trónushoz hasonlított.
{10:2} Aki a trónon ült, ezt mondta a fehér ruhás írnoknak: „Menj be a forgó kerekek közé, amelyek a kerubok alatt vannak! Töltsd meg mindkét kezed izzó parázzsal, amely a kerubok között ég, és szórd le a városra!” Az írnok a szemem láttára odament a kerubokhoz,
{10:3} akik a Templom déli oldalán álltak. A felhő betöltötte az egész belső udvart.
{10:4} Majd az Örökkévaló dicsősége, amely a kerubok fölött állt, fölemelkedett, és megállt a Templom ajtajában, a küszöb fölött. A felhő betöltötte a Templom belsejét, az Örökkévaló dicsőségének világossága pedig megvilágította az egész udvart.
{10:5} A kerubok szárnyainak hangja felerősödött, s olyan hangos lett, mint a Mindenható Isten mennydörgő hangja. Ez a hang egészen a külső udvarig elhallatszott.
{10:6} Az Örökkévaló azt mondta a fehér ruhás írnoknak, hogy menjen, és vegyen abból az izzó parázsból, amely a kerubok és a forgó kerekek között ég. Ekkor ő odament és az egyik kerék mellett megállt.
{10:7} Az egyik kerub kinyújtotta kezét, izzó parazsat vett ki a tűzből, amely a kerekek között égett, és a fehér ruhás férfi kezébe tette, aki elvitte a parazsat.
{10:8} (Úgy láttam, hogy a keruboknak emberi karjuk és kezük volt a szárnyuk alatt.)
{10:9} Azután megnéztem a kerekeket. Összesen négy volt, mindegyik kerub mellett egy-egy. Úgy tűnt, mintha ragyogó aranyszínű drágakőből készültek volna.
{10:10} Mind a négy kerék egyforma volt, és mindet úgy szerkesztették, hogy a belsejében egy másik kerék is látszott.
{10:11} Minden irányban tudtak haladni, de a kerubok nem fordultak sem jobbra, sem balra, amikor mozogtak. Mindig abba az irányba haladtak, amerre valamelyik arcuk nézett, de nem fordultak el semerre.
{10:12} A kerubok egész testét szemek borították. Szemek voltak a hátukon, karjaikon, szárnyaikon, sőt, még a kerekeken is. Igen, még a négy keréken is szemek voltak körös-körül!
{10:13} Ezeket a kerekeket a fülem hallatára „forgókerekeknek” nevezték.
{10:14} Mindegyik kerubnak négy arca volt: az első kerub-arc, a második ember-arc, a harmadik oroszlán-arc, a negyedik sas-arc
{10:15} volt. (Ezeket a kerubokat láttam korábban a Kebár folyó melletti látomásomban is.) Azután a kerubok felemelkedtek a levegőbe,
{10:16} és a kerekek is együtt mozogtak velük. Amikor a kerubok kiterjesztették a szárnyaikat, és felszálltak, a kerekek is velük szálltak, de nem fordultak meg azok sem.
{10:17} Ha a kerubok mozdultak, a kerekek is velük együtt mozdultak. Ha a kerubok megálltak, a kerekek is, mert ezeknek a lényeknek a szelleme a kerekekben volt.
{10:18} Majd az Örökkévaló dicsősége felemelkedett a Templom küszöbétől, és elhelyezkedett a kerubok fölött.
{10:19} A kerubok kiterjesztették szárnyaikat, felszálltak, és a kerekek is velük mozogtak. Láttam, ahogyan elvonultak, de az Örökkévaló Temploma keleti kapujában még megálltak egy időre. Az Örökkévalónak, Izráel Istenének dicsősége fölöttük volt.
{10:20} Ugyanezeket az élőlényeket láttam látomásban a Kebár folyó mellett is. Most értettem meg, hogy ezek kerubok voltak, akik Izráel Istenének dicsőségét hordozzák maguk fölött.
{10:21} Mindegyiknek négy arca és négy szárnya volt, s ezenkívül emberi karhoz hasonló karjaik voltak a szárnyaik alatt.
{10:22} A kerubok négy arca ugyanolyan volt, mint amilyeneket a Kebár folyó partján láttam látomásban. Mind egyenesen előre néztek, abba az irányba, amerre haladtak.
{i11:1} Prófécia a jeruzsálemi vezetőkről
{11:1} Azután a Szellem az Örökkévaló Templomának a keleti kapujához vitt, amely arra néz, ahol a nap felkel. A kapunál huszonöt férfit láttam. A nép egyes vezetői is közöttük voltak: felismertem Jaazanját, Azzúr fiát és Pelatjáhút, Benája fiát.
{11:2} Az Örökkévaló ezt mondta: „Ember fia, ezek azok a férfiak, akik gonoszságokat terveznek, és rossz tanácsokat adnak ebben a városban.
{11:3} Azt mondják: »Nemsokára újra felépítjük házainkat! Olyan biztonságban vagyunk a város falai mögött, mint a hús a fazékban!«
{11:4} Ezért prófétálj ellenük, ember fia, prófétálj!”
{11:5} Ekkor az Örökkévaló Szelleme szállt rám, és az Örökkévaló azt parancsolta: „Szólj! Mondd meg nekik, hogy ezt üzeni az Örökkévaló: Szóval, ezt mondjátok, Izráel népe? Én azonban jól tudom, mit gondoltok magatokban!
{11:6} Azt is tudom, milyen sok embert meggyilkoltatok a városban, s megtöltöttétek az utcákat halottakkal!”
{11:7} Most pedig azt mondja nektek Uram, az Örökkévaló: „Akiket meggyilkoltatok, ők a hús a fazékban; a fazék pedig maga a város! Kiragadlak titeket ebből a városból.
{11:8} Féltek az ellenség fegyverétől? Én valóban rátok hozom a fegyvereiket — azt mondja Uram, az Örökkévaló — ,
{11:9} kiviszlek titeket a városból, az ellenség kezébe adlak benneteket, és végrehajtom rajtatok az ítéletet.
{11:10} Fegyverek végeznek veletek, és Izráel földjének határán tartok ítéletet fölöttetek, hogy megértsétek, hogy én vagyok az Örökkévaló.
{11:11} Ez a város nem lesz »fazék« a számotokra, és ti sem lesztek többé a »hús« benne, hanem kiviszlek titeket belőle, és Izráel földjének a határán tartok majd ítéletet fölöttetek. Akkor
{11:12} fogjátok megérteni és elismerni, hogy én vagyok az Örökkévaló, akinek nem követtétek a törvényeit, és akinek a rendelkezéseit nem hajtottátok végre, hanem a körülöttetek élő idegen népek szokásai szerint éltetek!”
{11:13} Miközben így prófétáltam, láttam, hogy Pelatjáhú, Benájáhú fia meghalt. Akkor arccal a földre borultam az Örökkévaló előtt, és hangosan így kiáltottam: „Jaj, Uram, Örökkévaló! Teljesen el akarod pusztítani Izráelnek még a maradékát is?!”
{i11:14} Az összegyűjtés ígérete
{11:14} Akkor az Örökkévaló szava érkezett hozzám:
{11:15} „Ember fia! A rokonságodról, a testvéreidről és Izráel egész elűzött népéről, akik most a száműzetésben éltek, ezt mondják azok, akik Jeruzsálemben laknak: »Ők már messzire eltávolodtak az Örökkévalótól és ettől a földtől, ezért az Örökkévaló nekünk adta Izráel földjét — ez most már a mi birtokunk.«
{11:16} Te viszont ezt feleld: Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: »Igaz, hogy messzire hajítottam el őket, idegen népek közé. Valóban szétszórtam őket a messzi országokba. Mégis, én magam vagyok a templom a számukra — arra az időre, amíg idegen földön laknak.«
{11:17} Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: »Izráel népe, én magam foglak összegyűjteni a népek közül, egybegyűjtelek benneteket a messzi földekről, ahová szétszóródtatok, és visszaadom nektek Izráel földjét!
{11:18} Amikor majd hazatértek, elpusztítotok minden utálatos és gyalázatos bálványt, amely most e földön található.
{11:19} Akkor majd egy szívet adok nektek, és új szellemet adok belétek, eltávolítom belőletek a kőszívet, és a helyébe valódi hús-szívet adok,
{11:20} hogy engedelmeskedjetek törvényeimnek és parancsaimnak, s hogy azok szerint éljetek. Akkor lesztek népemmé, én pedig Istenetekké.
{11:21} De azoknak, akiknek szíve az utálatos bálványokhoz ragaszkodik, és akik undorító bálványaikat követik, megfizetek tetteik szerint — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.«”
{i11:22} Az Örökkévaló dicsősége elhagyja Jeruzsálemet
{11:22} Ekkor a kerubok kiterjesztették szárnyaikat, és felszálltak. A kerekek is mellettük repültek. Izráel Istenének dicsősége a kerubok fölött foglalt helyet.
{11:23} Az Örökkévaló dicsősége felemelkedett, elhagyta a várost, majd megállt a hegy tetején, amely a várostól keletre fekszik.
{11:24} Engem pedig felemelt a Szellem, és visszavitt Káldeába, a száműzöttek közé. Mindezt látomásban láttam, amelyet Isten Szellemétől kaptam. Itt ért véget ez a látomás.
{11:25} Azután mindent elmondtam a száműzötteknek, amit az Örökkévaló a látomásban mutatott.
{i12:1} Ezékiel jelképes prófétai tette
{12:1} Az Örökkévaló szava érkezett hozzám:
{12:2} „Ember fia, lázadó és engedetlen nép között élsz. Van ugyan szemük, hogy lássanak, de mégsem látnak, van fülük a hallásra, mégsem hallanak — mert lázadók és engedetlenek.
{12:3} Ezért, ember fia, tégy úgy, mintha száműzetésbe kellene indulnod! Készülődj, csomagold össze a holmidat egy kis batyuba, és indulj el a »száműzetésbe«, mintha végleg el kellene hagynod lakóhelyed! Mindezt nappal, és az emberek szeme láttára tedd meg! Talán észreveszik és megértik, annak ellenére, hogy lázadók és engedetlenek.
{12:4} Az összekészített batyut pedig, amellyel a száműzöttek szoktak indulni, nappal vidd ki a házadból, az emberek szeme láttára! Azután este tégy úgy, mintha el kellene indulnod messzi földre, száműzetésbe!
{12:5} Amikor az emberek látják, törd át a házad falát, és ott menj ki!
{12:6} Sötétedéskor, az emberek előtt vedd a válladra batyudat, és indulj el! Takard el arcodat, hogy ne is lásd, hová mész! Így tettelek téged prófétikus jellé Izráel népe számára.”
{12:7} Mindent úgy tettem, ahogy az Örökkévaló parancsolta. Nappal kivittem a batyut a házamból, este pedig kezemmel áttörtem a falat, és a batyuval a vállamon jelképesen „elindultam a száműzetésbe”. Mindezt úgy, hogy az emberek jól lássák.
{12:8} Másnap reggel az Örökkévaló szólt hozzám:
{12:9} „Ember fia, ugye, megkérdezte tőled ez a lázadó nemzedék, Izráel népe, hogy mit művelsz?
{12:10} Ezt válaszold nekik: »Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: Ez a prófétikus jel arra a fejedelemre vonatkozik, aki most Jeruzsálemben uralkodik, és vele együtt mindazokra, akik most Izráel népéből Jeruzsálemben laknak.«
{12:11} Mondd nekik: »Én, Ezékiel, prófétikus jel vagyok! Amit a szemetek előtt tettem, az fog történni Jeruzsálem lakóival is«! Bizony, száműzetésbe kell menniük, fogságba hurcolják őket!
{12:12} Fejedelmük is közöttük lesz, ő is vállára veszi batyuját, és a sötétben indul el. Titokban rést ütnek a falon, és azon mennek ki. A fejedelem eltakarja az arcát, és szemei nem látják a földet.
{12:13} Titokban akar megszökni, de én, az Örökkévaló, hálót dobok rá, és csapdába ejtem! Azután Babilóniába viszem, a káldeusok földjére, és ott marad haláláig, de azt a földet mégsem fogja látni.
{12:14} Segítőit és harcosait szétszórom a szélrózsa minden irányába, és kivont karddal üldözöm őket.
{12:15} Akkor fogják megérteni és elismerni, hogy én vagyok az Örökkévaló, aki szétszórom őket a nemzetek közé, és elszélesztem őket idegen országokba.
{12:16} Mégis, életben hagyok közülük egy keveset maradéknak, akik megmenekülnek a fegyvertől, túlélik az éhínséget és a halálos járványokat. Igen, megmentem őket, hogy mondják el a népeknek, akik közé kerülnek, milyen utálatos bálványokkal vétkeztek ellenem. Akkor mindannyian megértik és elismerik, hogy én vagyok az Örökkévaló!”
{12:17} Az Örökkévaló szava érkezett hozzám:
{12:18} „Ember fia, amikor eszel, remegve egyél! Amikor iszol, rettegve igyál! Lássák az emberek, mennyire félsz!
{12:19} Ezt mondd a föld lakosainak: Ezt mondja Uram, az Örökkévaló, Jeruzsálem és Izráel földje lakosairól: »Kenyerüket rettegve eszik, vizüket félve isszák. Félnek, hogy egész országuk elpusztul, s hogy kirabolják és kifosztják annak népét, büntetésül lakóinak erőszakossa miatt!
{12:20} Népes városaik romhalmazzá lesznek, országuk pedig pusztasággá, s akkor tudják meg, hogy én vagyok az Örökkévaló!«”
{i12:21} Minden látomás beteljesül!
{12:21} Az Örökkévaló szava érkezett hozzám:
{12:22} „Ember fia, miféle szólásmondás az, amelyet Izráel földjén mondogatnak: »Csak telnek-múlnak a napok, és minden látomás szertefoszlik, nem lesz azokból semmi!«
{12:23} Ezért mondd meg nekik: »Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: Véget vetek én ennek a mondásnak! Ezt nem fogjátok soha többé emlegetni!« Mondd csak meg nekik: »Bizony, közelednek a napok, amikor minden látomás beteljesül!
{12:24} Mert ezentúl nem lesz több meddő látomás, sem hamis jövendőmondás Izráelben!
{12:25} Hiszen én vagyok az Örökkévaló, s ha mondok valamit, az a szó beteljesül! Nem késlekedik, amit mondok, ó ti engedetlen lázadók, hanem éppen a ti napjaitokban, bizony, beteljesítem rajtatok!« Ezt mondja Uram, az Örökkévaló.”
{12:26} Az Örökkévaló szava érkezett hozzám:
{12:27} „Ember fia, Izráel népe azt mondja: »A látomások, amelyeket Ezékiel látott, a távoli jövőre vonatkoznak! Messze jövendőről prófétál ez az ember!«
{12:28} Ezért mondd meg nekik: »Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: Nincs több haladék, sem késedelem! Amit mondtam, nem várat tovább magára, hanem beteljesedik rajtatok!« Ezt mondja Uram, az Örökkévaló.”
{i13:1} A hamis próféták ellen
{13:1} Az Örökkévaló szava érkezett hozzám:
{13:2} „Ember fia, prófétálj Izráel hamis prófétái ellen, akik a saját szívükből prófétálnak, és mondd meg azoknak, akik a saját gondolataikat hirdetik: Halljátok meg az Örökkévaló szavát!
{13:3} Ezt mondja nektek Uram, az Örökkévaló: Jaj az ostoba prófétáknak, akik a saját szellemüket követik, és akik semmiféle látomást nem láttak!
{13:4} Jaj, Izráel! Prófétáid olyanok lettek, mint a romok között kószáló rókák!
{13:5} Nem javítottátok a várfalak réseit, nem építettétek Izráel népének falait, hogy képes legyen megállni ellenségeivel szemben az Örökkévaló napján!
{13:6} Nem láttatok ti semmiféle látomást, csak hazugságot és hamis jóslatokat, mégis azt mondjátok: »Ezt mondja az Örökkévaló…«. Pedig az Örökkévaló nem küldött titeket, hogy szóljatok az ő nevében. Mégis becsapjátok az embereket, akik szavaitok beteljesedését remélik.
{13:7} Bizony, hamis látomásokat láttatok, hazug jóslatokat jövendöltök, amikor azt mondjátok: »Ezt mondja az Örökkévaló…« — noha én nem szóltam hozzátok!”
{13:8} Ezért azt mondja nektek Uram, az Örökkévaló: „Mivel üres szavakat mondtatok, és hazugságot láttatok, ezért én ellenetek fordulok! — mondja Uram, az Örökkévaló. —
{13:9} Kezem súlyát meg fogják érezni azok a próféták, akik üres és hamis látomásokat látnak, és hazugságokat prófétálnak! Nem maradhatnak népem közösségében, nem írják nevüket Izráel fiainak névsorába, s nem mehetnek be többé Izráel földjére! Amikor ezek beteljesednek, akkor fogjátok megérteni, hogy én vagyok az Örökkévaló, az Isten!
{13:10} Újra meg újra félrevezették népemet: azt ígérték, hogy béke lesz — pedig nincs békesség! Ha a nép gyenge falat épített, a hamis próféták azt is bemeszelték!
{13:11} Te pedig, Ezékiel, mondd meg azoknak, akik azt bemeszelték, hogy ledől az a fal! Bizony, le fog dőlni, mert ömlő zápor zúdul majd rá, pusztító jégeső rombolja, szélvihar szaggatja!
{13:12} S mikor a fal összedől, megkérdik tőletek: »Próféták, ugyan hová lett a meszelés?«”
{13:13} Ezért azt mondja Uram, az Örökkévaló: „Szélviharral hasítom haragomban, záporeső zúdul rá felindulásomban, bosszúságom jégesője végleg elpusztítja!
{13:14} Lerombolom a ti meszelt falatokat, a földre döntöm, hogy még az alapja is kilátszik! Összeomlik, rátok zuhan, és alatta pusztultok el. Akkor tudjátok meg igazán, hogy én vagyok az Örökkévaló!
{13:15} Így mutatom meg haragom hevét: elpusztítom a falat, és azokat is, akik meszelték. Azt mondom: Nincs többé sem fal, sem akik meszelték!
{13:16} Nincs többé Izráelben, aki meszeljen, nincs, aki Jeruzsálemnek hamisan prófétáljon, nincs, aki békességről lásson látomást a városnak, amikor nincs békesség!” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.
{13:17} „Ember fia, fordítsd tekinteted azokra a leányokra és asszonyokra Izráelben, akik a saját szívükből prófétálnak! Prófétálj ellenük!
{13:18} Ezt mondd nekik: Azt mondja nektek Uram, az Örökkévaló: Jaj azoknak, akik szalagokat szőnek az emberek karjára, karkötőket kötögetnek mindenki csuklójára, és fejkendőket varrogatnak minden méretben! Elhitetik az emberekkel, hogy ezekben varázserő van — s ezzel csapdába csalják viselőik lelkét! Foglyul ejtetek népem közül egyeseket, csak azért, hogy legyen miből megéljetek?
{13:19} Bemocskoljátok nevemet népem előtt: megöltök lelkeket, akiknek nem kellene meghalniuk, és életben hagytok olyanokat, akiknek nem lenne szabad tovább élniük! Mindezt pedig egy marék árpáért és egy darab kenyérért teszitek! Így vezetitek félre népemet — amely hallgat a hazugságra, és követi azt!”
{13:20} Ezért így szól hozzátok Uram, az Örökkévaló: „Nézzetek rám! Ellenetek fordulok, és karkötőitek ellen, amelyekkel csapdába ejtitek és megkötözitek az emberek lelkét, mint madarász a madarakat! Letépem a karkötőket és szabadon engedem a fogoly lelkeket. Kiszabadítom a csapdába esettek lelkét, mint a madarakat, hadd repüljenek!
{13:21} Bizony leszaggatom róluk a kendőket, és kiszabadítom népemet kezetekből! Kimenekülnek csapdáitokból, és nem lesznek többé a foglyaitok! Akkor értitek meg, és ismeritek el, hogy én vagyok az Örökkévaló!
{13:22} Hazugságaitokkal elbizonytalanítottátok az igazakat, akiket én nem akartam bántani. Viszont bátorítottátok a bűnösöket, hogy ne változtassanak az életükön, és ne meneküljenek meg!
{13:23} Ezért nem fogtok többé hazug látomásokat látni, sem varázsolni! Kiszabadítom népemet a kezetekből. Akkor értitek meg, és ismeritek el, hogy én vagyok az Örökkévaló!”
{i14:1} Az Örökkévaló felel a bálványimádóknak
{14:1} Izráel vezetői közül néhányan eljöttek hozzám, és leültek velem szemben.
{14:2} Ekkor az Örökkévaló szava érkezett hozzám:
{14:3} „Ember fia, ezek a férfiak a bálványaikat a szívükben állították fel, és ott imádják azokat. A bálványok bűnbe viszik őket, mégis állandóan azokra függesztik tekintetüket. Ezek után még ide jönnek, hogy tőlem kérjenek tanácsot?! Mit gondolsz, vajon megengedjem nekik, hogy kérdezősködjenek?
{14:4} Ezért hát, mondd nekik ezt: Így szól Uram, az Örökkévaló: Izráel népe közül egyesek a bálványaikat a szívükben állítják fel, és ott imádják azokat. Bár ezek a bálványok bűnbe viszik őket, mégis állandóan azokra függesztik a tekintetüket. Azonban, ha ezek után mégis a prófétához mennek, hogy rajta keresztül kérjenek tőlem tanácsot, akkor én, az Örökkévaló fogok nekik válaszolni! Igen, én magam válaszolok nekik — annak ellenére, hogy oly sok bálványuk van — ,
{14:5} mert meg akarom ragadni Izráel népének szívét, amely bálványaik miatt eltávolodott tőlem.
{14:6} Ezért mondd Izráel népének: Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: Forduljatok el bálványaitoktól, és térjetek vissza hozzám! Fordítsatok hátat minden hamis istennek, és rá se nézzetek többé!
{14:7} Izráel népe közül és az itt élő idegenek közül egyesek a szívükben állítják fel bálványaikat, és ott imádják azokat. Bár ezek a bálványok bűnbe viszik őket, mégis állandóan azokra függesztik a tekintetüket. Ha ezek mégis a prófétához mennek, hogy általa tőlem kérjenek tanácsot, akkor én, az Örökkévaló fogok nekik felelni! Ez lesz a válasz, amit tőlem kapnak:
{14:8} ellenük fordulok, és elpusztítom őket! Intő jellé és közmondássá lesznek a többiek számára. Kigyomlálom őket népem közül — s akkor fogjátok megérteni és elismerni, hogy én vagyok az Örökkévaló!
{14:9} Ha pedig az a próféta engedi magát megtéveszteni, és mégis »prófétál« annak a bálványimádónak, aki hozzá fordul, akkor én, az Örökkévaló fordulok a próféta ellen, és én tévesztem meg őt! Sőt, kinyújtom kezem ellene, és kiirtom népem, Izráel közül!
{14:10} Így mindketten ugyanazt a büntetést viselik. Egyforma lesz a bálványimádó és a hamisan prófétáló próféta büntetése.
{14:11} Azért teszem ezt, hogy Izráel népe többé ne távolodjon el tőlem, és többé ne szennyezze be magát bűneivel, hanem valóban az én népemmé legyenek, én pedig Istenük legyek” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló!
{i14:12} Amikor egy ország népe súlyosan vétkezik
{14:12} Az Örökkévaló szava érkezett hozzám:
{14:13} „Ember fia, ha egy ország népe súlyos bűnöket követ el, és vétkezik ellenem, akkor kezemet kinyújtom ellenük, elveszem tőlük a kenyeret, éhséget bocsátok rájuk, és kipusztítok onnan embert és állatot.
{14:14} Bizony, megbüntetem azt az országot, még akkor is, ha Nóé, Dániel és Jób ott élne közöttük! Ők hárman is csak a saját életüket tudnák megmenteni igazságos és istenfélő életükkel” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló!
{14:15} „Vagy ha vérengző vadállatokat küldenék oda, hogy kiirtsák a lakosokat, és olyan lakatlan pusztasággá lenne az ország, hogy senki sem merne átmenni rajta a vadállatok miatt; és
{14:16} ha Nóé, Dániel és Jób közöttük élne, ők is csak saját magukat menthetnék meg igazságos és istenfélő életükkel — ez olyan igaz, mint hogy élek, ezt mondja Uram, az Örökkévaló — , s még a saját gyermekeiket sem tudnák megmenteni, az az ország pedig bizonyosan elpusztulna.
{14:17} Vagy ha ellenséges hadsereget küldenék arra az országra, s megparancsolnám nekik, hogy irtsanak ki belőle embert és állatot,
{14:18} és még ha Nóé, Dániel és Jób élne is közöttük, ők is csak saját magukat menthetnék meg igazságos és istenfélő életükkel — ez olyan igaz, mint hogy élek, azt mondja Uram, az Örökkévaló — , még a saját gyermekeiket sem tudnák megmenteni, az az ország pedig bizonyosan elpusztulna.
{14:19} Vagy ha halálos járványt küldenék arra az országra, s haragomban tömegesen pusztítanám el lakosait, hogy kiirtsak belőle embert és állatot,
{14:20} és még ha Nóé, Dániel és Jób élne is közöttük, ők is csak saját magukat menthetnék meg igazságos és istenfélő életükkel — ez olyan igaz, mint hogy élek, azt mondja Uram, az Örökkévaló — , még a saját gyermekeiket sem tudnák megmenteni, az az ország pedig bizonyosan elpusztulna.”
{14:21} Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Ha ez így igaz, akkor mennyivel inkább el fog pusztulni Jeruzsálem, amikor rázúdítom mind a négy súlyos büntetésemet: ellenséges hadsereget, éhínséget, vadállatokat és járványos betegséget, hogy kiirtsak belőle embert és állatot egyaránt!
{14:22} Mégis, mindezek ellenére életben hagyok néhányat közülük! Fiak és leányok fognak megmenekülni, egy csekély maradék megmarad, amelyet Babilonba hurcolnak. Igen, éppen ide jönnek, hogy lássátok őket! Akkor majd megvigasztalódtok a csapások miatti szomorúságotokból, amelyekkel Jeruzsálemet sújtottam.
{14:23} Megvigasztal benneteket, ha látni fogjátok, hogy mennyi gonoszságot követtek el, és milyen istentelen módon éltek! Akkor meg fogjátok érteni, és belátjátok, hogy nem ok nélkül bántam így Jeruzsálemmel” — azt mondja Uram, az Örökkévaló!
{i15:1} Példázat a szőlőről
{15:1} Az Örökkévaló szava érkezett hozzám:
{15:2} „Ember fia, mit gondolsz, különb-e a szőlőtőke fája, mint a többi fák? Jobb-e vesszeje, mint akármely erdei fa ága?
{15:3} Készítenek-e a szőlő fájából bármit is? Faragnak-e belőle bármi hasznosat, hogy akár csak egy korsót, vagy edényt ráakasszanak?
{15:4} Bizony, nem jó másra, mint a tűzre, gyújtósnak! Két vége már megégett, közepe is megperzselődött, mire használható még, mondd?
{15:5} Hiszen amikor ép volt, akkor sem volt jó semmire, mennyivel kevésbé most, hogy megégett!”
{15:6} Ezért ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Ahogy tűzre vetem az erdő fáit, hogy égjenek, úgy bánok a szőlővel is: elégetem! Így vetem a tűzre Jeruzsálem lakosait, őket is felperzselem!
{15:7} Ellenük fordulok, s bár kimenekülnek az egyik tűzből, a másik végleg elemészti őket! Akkor fogják megérteni, hogy én vagyok az Örökkévaló, mikor ellenük fordulok!
{15:8} Elpusztítom országukat, pusztasággá teszem földjüket hűtlenségük miatt!” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.
{i16:1} Példázat Jeruzsálemről
{16:1} Az Örökkévaló szava érkezett hozzám:
{16:2} „Ember fia, hirdesd Jeruzsálemnek szörnyű és utálatos bűneit, hogy felismerjék azokat!
{16:3} Mondd neki: Jeruzsálem, ezt üzeni Uram, az Örökkévaló: Kánaán földjén születtél, Kánaánból származol, apád emóri volt, anyád hettita.
{16:4} Magad pedig így születtél: Világra jöttél, de senki sem törődött veled. Köldökzsinórod nem vágták el, meg sem fürdettek, meg sem tisztítottak, sóval be nem dörzsöltek, pólyába sem takartak.
{16:5} Senki sem könyörült rajtad, senki meg nem szánt, hogy gondodat viselné, kidobtak a mezőre, utálattal kivetettek, már születésed napján sem kellettél senkinek!
{16:6} Elmentem melletted, láttam, hogy a véredben fekszel, és megszántalak. Azt mondtam neked: »Akarom, hogy élj, noha csupa vér vagy!« Mondtam neked: »A véredben fekszel, mégis azt akarom, hogy élj!«
{16:7} Felneveltelek, s felnőttél, mint mezőn a fű. Nagyra nőttél, felserdültél, szépségről szépségre jutottál, melleid kigömbölyödtek, hajad hosszúra nőtt, de meztelen maradtál és védtelen.
{16:8} Arra jártam, és láttam, hogy érett vagy már a szerelemre, eljött az időd! Akkor palástom szárnyával betakartalak, hogy ne légy meztelen, eljegyeztelek, szövetségre léptem veled, és az enyém lettél — ezt mondja Uram, az Örökkévaló. —
{16:9} Megfürdettelek tiszta vízben, lemostam rólad a vért, olajjal megkentelek.
{16:10} Hímzett ruhába öltöztettelek, lábadra delfinbőr sarut húztam, fejedre gyolcsvásznat adtam, selyemfátyollal takartalak be.
{16:11} Felékesítettelek ékszerekkel: karperecekkel, nyakláncokkal,
{16:12} orrpereccel, fülbevalóval, és ékes koronát tettem a fejedre.
{16:13} Milyen gyönyörű lettél ékességeidben! Hogy illett rád arany és ezüst, finom gyolcs, puha selyem, és pompás öltözet! Ételed a legfinomabb liszt, méz és olaj lett, mindenből a legjava. Szépek szépe voltál, s királynővé lettél.
{16:14} Szépséged híre messze földre eljutott, hallották a nemzetek mindenfelé. Mert én emeltelek fel, ékszereimmel ékesítettelek föl, én adtam rád dicsőségemet! — ezt mondja Uram, az Örökkévaló. —
{16:15} De jaj, elbíztad magad hírneved miatt! Szépségedben bíztál, hozzám hűtlen lettél! Minden járókelővel megcsaltál, nékik adtad magad!
{16:16} Hímzett ruháiddal bálványok szentélyét díszítetted, s ott paráználkodtál velük! Ilyen még nem volt, és nem is lesz többé soha!
{16:17} Tőlem kapott aranyad, ezüstöd, ékszereid mind a bálványoknak adtad, férfiszobrokat készítettél belőlük, s azokat imádtad!
{16:18} Hímzett ruháidat a szobrokra terítetted, olajamat és tömjénemet eléjük vitted!
{16:19} Kenyeremet, amit tőlem kaptál, lisztem, olajam és mézem, amellyel tápláltalak, a bálványoknak adtad áldozatul! Igen, így volt! — ezt mondja Uram, az Örökkévaló. —
{16:20} Fiakat és leányokat szültél nekem, de feláldoztad őket a bálványaidnak! Hát nem volt elég, hogy annyiszor házasságot törtél?
{16:21} Még gyermekeimet is lemészároltad, tűzbe vetetted, bálványaidnak adtad?!
{16:22} Sok szörnyű tetted, utálatos hűtlenséged miatt elfelejtetted ifjúságod idejét! Nem emlékeztél rá, hogy védtelen és meztelen voltál, a véredben feküdtél, halni készültél!
{16:23} Ennyi gonoszságod után — jaj neked, jaj! — azt mondja Uram, az Örökkévaló — ,
{16:24} még szent helyeket is építettél bálványaidnak, oltárokat emeltél nekik minden utcasarkon!
{16:25} Magaslatokat építettél az utak mellett, szépségeddel elcsábítottad az úton járókat. Szégyentelenül felkínáltad nekik testedet, mennyit paráználkodtál velük!
{16:26} Számtalanszor megcsaltál szomszédaiddal, Egyiptom nagytestű fiaival, hogy engem haragra ingerelj.
{16:27} Ezért, lásd, megfenyítettelek: szűkebbre szabtam élelmedet, kiszolgáltattalak ellenségeidnek, a filiszteusok városainak, akik utálattal fordultak el paráznaságodtól.
{16:28} Megcsaltál Asszíria fiaival is, de még ez sem volt elég! Bizony, paráználkodtál velük, de nem elégedtél meg velük.
{16:29} Kánaánban paráználkodtál, majd a káldeusokkal is, mégsem volt elég!
{16:30} Milyen gyenge és állhatatlan a szíved, milyen sóvár és telhetetlen — ezt mondja Uram, az Örökkévaló — , hogy úgy éltél, mint egy szégyentelen prostituált,
{16:31} és hogy magaslatokat emeltél a bálványoknak az utak mellett, és minden keresztútnál. Csak abban különböztél a hivatásos paráznáktól, hogy nem törődtél a fizetséggel.
{16:32} Olyan lettél, mint a házasságtörő asszony, aki férje helyett idegenekhez adja magát.
{16:33} A prostituáltnak bért adnak, de te magad fizettél szeretőidnek! Magad bérelted fel őket mindenfelől, hogy paráználkodjanak veled.
{16:34} Lám, a prostituáltak megkövetelik a paráznaság bérét, de te nem így tettél! Senki sem futott utánad, te magad fizetted meg szeretőidet, s nem ők fizettek neked.”
{16:35} Ezért hát, Jeruzsálem, te házasságtörő, halld meg az Örökkévaló szavát!
{16:36} Ezt üzeni neked Uram, az Örökkévaló: „Mivel bűneiddel bemocskoltad magad, utálatos bálványokkal paráználkodtál, szeretőidnek mutogattad magad, és gyermekeidet legyilkoltad bálványaid kedvéért,
{16:37} összegyűjtöm hát ellened minden szeretődet, akikkel paráználkodtál. Összegyűjtöm mind, akiket szerettél, és akiket gyűlöltél; s előttük meztelenre vetkőztetlek, hadd lássanak csupaszon, te szégyentelen!
{16:38} Elítéllek, és megbüntetlek, mint gyilkos és házasságtörő asszonyt a férje. Bizony, a féltékeny férj haragjával büntetlek meg!
{16:39} Kiszolgáltatlak egykori szeretőidnek, s ők lerombolják magaslataidat, szétszórják bálványaidat, letépik ruháidat, ékszereidet elveszik, s ott hagynak kifosztva és csupaszon.
{16:40} Összegyűlnek ellened, megköveznek, kardjukkal átdöfnek,
{16:41} házaidat felgyújtják, sok nép szeme láttára hajtják végre rajtad az ítéletet. Véget vetek a paráználkodásodnak, nem fizetsz többé érte szeretőidnek!
{16:42} Akkor végre lecsillapul majd haragom, elmúlik féltékenységem, megszűnik bosszankodásom, és megnyugszom.
{16:43} Mivel elfelejtetted ifjúságod napjait, gonosz tetteiddel bosszantottál, megbüntetlek téged mindezekért! — ezt mondja Uram, az Örökkévaló, — Többé nem fogsz bálványokkal paráználkodni, sem egyéb utálatos dolgokat elkövetni!”
{16:44} „Jeruzsálem, ezt mondják rólad a többi népek: »Olyan ez a leány is, mint az anyja!«
{16:45} Bizony, anyád leánya vagy, aki megutálta férjét és fiait! Olyan vagy, mint nővéreid, akik megutálták férjüket és fiaikat! Apád emóri férfi, anyád hettita asszony, te is olyan vagy, mint ők!
{16:46} Nővéred Samária, aki leányaival balkezed felől lakott, húgod Sodoma, aki leányaival jobbodon élt.
{16:47} Minden utálatos bűnüket te is elkövetted, sőt, hamar túltettél rajtuk a gonoszságban!
{16:48} Oly igaz, mint ahogy élek — ezt mondja Uram, az Örökkévaló — , hogy húgod, Sodoma nem vétkezett annyit, mint te, sem leányai nem vétkeztek olyan súlyosan, mint a te leányaid, Jeruzsálem!
{16:49} Lásd, a húgod, Sodoma vétke ez volt: a büszkeség, a túl sok evés-ivás és a gondtalan jólét közepette sem ő, sem leányai nem könyörültek a szegényeken, nyomorultakon, s nem akartak segíteni rajtuk.
{16:50} Elbízták magukat, és utálatosan vétkeztek, ezért eltöröltem őket a föld színéről, ahogyan magad is láttad.
{16:51} Nővéred, Samária félannyit sem vétkezett, mint te — bűneid annyira feltornyosultak! Hozzád képest nővéreid minden bűnükkel együtt is igazabbak voltak nálad, mert nem vétkeztek oly súlyosan, mint te.
{16:52} Viseld hát gyalázatodat, mivel elítélted nővéreidet, pedig még náluk is gonoszabbul vétkeztél! Igazabbak ők nálad, mert náluk is utálatosabb tetteket követtél el, viseld hát szégyened és büntetésed!
{16:53} Azután majd visszahozom és helyreállítom, akiket száműzetésbe, fogságba vittek: Sodomát és leányait, Samáriát és leányait. Akkor téged is visszahozlak a száműzetésből, és helyreállítalak, Jeruzsálem,
{16:54} hogy szégyenkezve elismerd bűneidet, bánkódva emlékezz gyalázatos tetteidre, és megvigasztald nővéreidet!
{16:55} Akkor újra felépítem őket, Sodomát és leányait, Samáriát és leányait, és téged is újra felépítelek, leányaiddal együtt, Jeruzsálem!
{16:56} Ugye, mielőtt gonoszságod napvilágra került, gőgösen kigúnyoltad nővéredet, Sodomát? Most
{16:57} téged gúnyolnak ugyanígy szomszédjaid: Arám, Filisztea és a többi népek!
{16:58} Most hát viselned kell gyalázatos paráznaságod és bálványimádásod büntetését!” — ezt mondja az Örökkévaló.
{i16:59} A szövetség megújításának ígérete
{16:59} Uram, az Örökkévaló ezt mondja: „Tetteid szerint bánok veled: annak megfelelően, ahogy megszegted esküdet, és megtörted a velem kötött szövetséget.
{16:60} Én azonban nem felejtem el szövetségemet, amelyet ifjúságod napjaiban kötöttem veled, sőt, örök szövetséget kötök veled.
{16:61} Majd visszaemlékezel az útra, amelyen jöttél, és elszégyelled magad korábbi életed miatt, amikor majd mind a húgodat, mind a nővéredet magadhoz fogadod. Én ajándékozom őket neked, mint leányaidat, noha ők nem a szövetségünkből származnak!
{16:62} Megkötöm veled szövetségemet, és akkor fogod igazán megismerni és megérteni, hogy én vagyok az Örökkévaló!
{16:63} Igen, emlékezz ezekre, szállj magadba, és szégyened miatt némulj el, amikor majd megbocsátok mindent, amit tettél!” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.
{i17:1} Példázat a sasról és a szőlőről
{17:1} Az Örökkévaló szava érkezett hozzám:
{17:2} „Ember fia, mondd el ezt a jelképes történetet Izráel népének, add eléjük ezt a példabeszédet!
{17:3} Mondd nekik: Ezt üzeni Uram, az Örökkévaló: Nagy sas szállt le a Libanon-hegyre, nagyszárnyú, tarka tollú királyi madár repült a cédrusfára.
{17:4} Letörte fiatal csúcsát, magával ragadta, s a kalmárok földjére vitte, kereskedők városába helyezte.
{17:5} Majd választott egy vesszőt az országból, s mint fűzfát a folyópartra, termékeny földbe ültette.
{17:6} Kihajtott a vessző, terebélyes szőlővé fejlődött, dúsan termett, de alacsony maradt. Hajtásait a sas felé növelte, gyökereit felé fordította.
{17:7} De jött egy másik sas, nagyszárnyú, tarka tollú királyi madár, és lám, a szőlő most feléje növesztette hajtásait és gyökereit, tőle várta, hogy táplálja és öntözze.
{17:8} Pedig jó földbe ültették, gondozták, öntözték, lehetett volna bőtermő, nemes szőlőtő, ha ültetése helyén marad.”
{17:9} Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Mit gondoltok, vajon jó vége lesz ennek? Bizony az előbbi sas kitépi a szőlőt gyökerestül, leszaggatja gyümölcseit, elszárad annak minden levele, hajtása! Nem kell hozzá nagy erő, sem hatalmas sereg, elpusztítják a szőlőt, kiszaggatják tövestül!
{17:10} Jó helyre ültették, de vajon felnő-e? Ha ráfúj a forró keleti szél, bizony kiszárítja! Ott pusztul el, ahová ültették, ott szárad ki, ahol gyökeret vert.”
{i17:11} A példázat magyarázata
{17:11} Az Örökkévaló szava érkezett hozzám:
{17:12} „Kérdezd meg a lázadó és engedetlen népet, értik-e, mit jelent ez a példázat! Magyarázd meg nekik! Látjátok, Babilónia királya eljött Jeruzsálembe, s annak királyát és vezetőit magával hurcolta országába.
{17:13} Majd kiválasztott egy férfit a királyi családból, szövetséget kötött vele, és kényszerítette: esküdjön meg, hogy hűséges marad hozzá. Azután királlyá tette őt Jeruzsálemben. Ugyanakkor az előkelő júdeai vezetőket elhurcolta Babilonba,
{17:14} hogy Júda királysága nehogy megerősödjön és fellázadjon, hanem hűséges legyen a babilóniai királlyal kötött szövetségéhez, és megmaradjon.
{17:15} De Júda királya mégis fellázadt a babilóniai király ellen, és Egyiptom királyához fordult segítségért: követeket küldött hozzá, hogy hadsereget és lovakat kérjen tőle. Mit gondoltok, sikerül-e neki? Vajon jó vége lesz ennek? Megmenekülhet-e, aki ilyet tesz? Megszabadulhat, aki megtöri a szövetséget?
{17:16} Amilyen igaz, hogy élek — azt mondja Uram, az Örökkévaló — , oly igaz, hogy Júda királya Babilonban fog meghalni! Annak a királynak a földjén hal meg, aki őt királlyá tette, akinek tett esküjét megszegte, és akivel kötött szövetségét megtörte!
{17:17} A fáraó ugyanis nem fogja nagy seregével megsegíteni Júda királyát, amikor majd Babilon királya megtámadja Júdát, ostrom alá veszi Jeruzsálemet, és sáncot épít ellene, hogy sokakat elpusztítson a városban.
{17:18} Júda királya semmiképpen sem menekül meg, mert megszegte esküjét, megtörte a szövetséget! Bár kezet adott rá, mégsem tartotta meg adott szavát, ezért nem menekülhet!”
{17:19} Azt mondja Uram, az Örökkévaló: „Amilyen igaz, hogy élek, olyan biztos, hogy megbüntetem Júda királyát, amiért rám esküdött, azután mégis megszegte esküjét! Megbüntetem, mert rám hivatkozva szövetséget kötött, mégsem tartotta meg! Ennek minden következményét viselnie kell!
{17:20} Ezért kifeszítem hálómat, és megfogom! Csapdát állítok neki, és beleesik! Azután Babilonba viszem, és ott tartok ítéletet fölötte, mert hűtlenül elpártolt tőlem.
{17:21} Júda királyának harcosai és népének menekülői pedig az ellenség fegyverétől pusztulnak el. Aki mégis életben marad közülük, azok szétszóródnak a szélrózsa minden irányába. Akkor fogjátok megérteni és elismerni, hogy mindezt valóban én, az Örökkévaló mondtam!”
{i17:22} Prófécia a Messiásról
{17:22} Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Én magam veszek egy ágat a magas cédrusról, hogy elültessem, zsenge hajtást vágok le a csúcsáról, és csemetének ültetem egy magasra emelkedő hegyre.
{17:23} Izráel magas hegyére plántálom, hogy ágakat neveljen és teremjen, hatalmas nemes cédrussá fejlődjön, gyönyörű fává növekedjen. Rajta fészkelnek majd az égi madarak, ágai árnyékában pihennek mindenféle szárnyasok.
{17:24} Akkor mind megtudják a fák erdőn-mezőn, hogy én, az Örökkévaló tettem a magas fát alacsonnyá, s a kicsiny csemetét hatalmassá! Kiszárítottam a zöldellő fát, s virágba borítottam a szárazat! Én, az Örökkévaló megígértem, és meg is teszem!”
{i18:1} Isten igazságossága
{18:1} Az Örökkévaló szava érkezett hozzám:
{18:2} „Ez a közmondás járja nálatok Izráel földjén: »Az apák ették meg a savanyú szőlőt, mégis a fiaik foga fájdult meg tőle.« De miért mondjátok ezt?
{18:3} Olyan igaz, mint ahogy élek — mondja Uram, az Örökkévaló — , hogy nem emlegetitek többé ezt a mondást Izráelben!
{18:4} Mert minden ember lelke az enyém: az apák és fiaik élete egyaránt kezemben van. Aki vétkezik, annak kell meghalnia vétke miatt.
{18:5} Aki igazságos, az élni fog! Az ilyen férfi az igazságosság és a törvény szerint él és cselekszik:
{18:6} nem megy a hegyekre a bálványokhoz, hogy nekik áldozzon, és egyen a bálványoknak szentelt ételekből, nem bízik Izráel népének bálványaiban, s azokat nem imádja, nem követ el házasságtörést más asszonyával, nem közeledik asszonyához annak tisztulása idején,
{18:7} nem él vissza mások szorult helyzetével, adósának a zálogot visszaadja, semmit nem vesz el erőszakkal, de kenyeréből ad az éhezőnek, és felruházza a nincstelent,
{18:8} nem számít fel kamatot a kölcsön után, nem követ el igazságtalanságot, de igazságosan ítél az emberek közötti vitás ügyekben,
{18:9} törvényeim szerint él és cselekszik, rendelkezéseimnek engedelmeskedik, hogy mindenben helyesen járjon el. Az ilyen embert tekintem én igazságosnak, ezért ő biztosan élni fog!” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.
{18:10} „Ellenben, ha ennek az igazságos férfinak olyan fia születik, aki rabol, gyilkol és ehhez hasonló gonoszságokat követ el,
{18:11} amelyeket az apja soha nem tett: bálványokhoz jár a hegyekre, hogy nekik áldozzon, eszik a bálványoknak szentelt ételekből, házasságtörést követ el más asszonyával,
{18:12} elnyomja a szegényt és a szűkölködőt, lop és rabol, adósának nem adja vissza a zálogot, bálványokban bízik, és azokat imádja, utálatos bűnöket követ el,
{18:13} uzsorakamatot szed a kölcsön után, — akkor vajon az ilyen éljen? Bizony, meg fog halni! Elkövette ezeket az utálatos bűnöket, meg kell halnia! Vesztéért csakis magát okolhatja.
{18:14} De ha ennek a bűnös férfinak olyan fia születik, aki látja apja bűneit, és istenfélelemtől indíttatva nem követi apja példáját:
{18:15} a bálványoknak szentelt ételekből nem eszik, nem bízik Izráel népének bálványaiban, s azokat nem imádja, nem követ el házasságtörést más asszonyával,
{18:16} nem él vissza mások szorult helyzetével, nem vesz zálogot adósától, semmit nem vesz el erőszakkal, de kenyeréből ad az éhezőnek, és felruházza a nincstelent,
{18:17} nem nyomja el a szegényt és szűkölködőt, nem számít fel kamatot a kölcsön után, hanem törvényeim szerint él és cselekszik, és rendelkezéseimnek engedelmeskedik, akkor az ilyen fiú miért halna meg apja bűnei miatt? Nem hal meg, hanem biztosan élni fog!
{18:18} Ami pedig az apját illeti, mivel ő volt az, aki kegyetlenül elnyomta és megrabolta társát, és folyvást csak rosszat tett népe között, ezért ő, az apa fog meghalni a saját bűnei miatt!
{18:19} Azt kérdezitek, miért nem viseli a fiú a büntetést apja bűneiért? Azért, mert a fiú az igazságosság és a törvény szerint él és cselekszik, engedelmeskedik rendelkezéseimnek, és teljesíti azokat — ezért, bizony élni fog!
{18:20} Annak kell meghalnia, aki vétkezett. A fiúnak nem kell hordoznia a büntetést apja bűnei miatt, de az apa sem bűnhődik a fia bűnei miatt! Aki igazságos és Isten számára elfogadható, az maga élvezi ennek áldásait, aki pedig bűnös, az is maga szenvedi el bűneiért a büntetést.
{i18:21} Én ne lennék igazságos?!
{18:21} De ha a bűnös szakít bűnös életmódjával, megváltozik, és nem követi el többé korábbi bűneit, ha igazságosság és törvény szerint él és cselekszik, engedelmeskedik rendelkezéseimnek, és teljesíti azokat — akkor nem kell meghalnia bűnei miatt, hanem bizony élni fog!
{18:22} Akkor a korábban elkövetett bűneit nem tartom többé számon, hanem igazságos tettei következtében biztosan élni fog.
{18:23} Azt hiszitek, örömöm telik a bűnös halálában? Éppen ellenkezőleg: abban gyönyörködöm, ha a bűnös megváltozik, szakít bűnös életmódjával, és ezért életben marad! — ezt mondja Uram, az Örökkévaló. —
{18:24} Ha pedig az igazságos ember megváltozik, eltér igazságos életmódjától, vétkezik, és a bűnösök módjára utálatos dolgokat követ el, vajon élni fog? Nem, hanem meg kell halnia! Korábbi igazságos tetteit elfelejtem, és bizony meg kell halnia bűnei miatt, amelyeket utóbb elkövetett!
{18:25} Ti erre azt mondjátok: »Urunk nem bánik velünk igazságosan!« Figyeljetek csak rám, Izráel népe! Én ne lennék igazságos? Nem inkább ti vagytok igazságtalanok?
{18:26} Ha az igazságos ember megváltozik, eltér igazságos életmódjától, igazságtalanul cselekszik, és bűneiben hal meg, akkor azért kell meghalnia, mert vétkezett.
{18:27} Ha viszont az igazságtalan ember szakít gonosz életmódjával, megváltozik, s azontúl az igazságosság és a törvény szerint él és cselekszik, akkor megmenti életét a haláltól.
{18:28} Hiszen belátásra jutott, szakított korábbi bűneivel, és többé nem követi el azokat, akkor bizony élni fog, nem hal meg!
{18:29} Izráel népe, ti erre azt mondjátok: »Urunk nem bánik velünk igazságosan!« Ó, Izráel népe! Én ne lennék igazságos?! Nem inkább ti vagytok igazságtalanok?
{18:30} Ezért meg foglak titeket ítélni — ó, Izráel népe! — , de mindegyikőtöket a saját élete szerint! — ezt mondja Uram, az Örökkévaló. — Jöjjetek vissza hozzám, többé ne kövessétek el korábbi bűneiteket, hogy ne pusztuljatok el miattuk!
{18:31} Hajítsátok el magatoktól messzire minden vétketeket, amellyel eddig vétkeztetek ellenem! Szerezzetek magatoknak új szívet és új szellemet! Miért is halnátok meg, ó, Izráel népe?
{18:32} Hiszen nem a haldokló halála szerez nekem örömet, hanem az, ha megmenekül és él! Hát forduljatok vissza és változzatok meg, hogy éljetek!” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.
{i19:1} Gyászének Izráel királyairól
{19:1} Azt mondta nekem az Örökkévaló: „Ezt a gyászéneket énekeld Izráel fejedelmeiről:
{19:2} »Mi volt szülőanyád? Nőstény oroszlán! Oroszlánok között hevert, fiatal oroszlánok közt nevelte kölykeit.
{19:3} Egyik kölykét felnevelte, akiből ifjú oroszlán lett, és megtanult zsákmányt ejteni, de embert ölni is megtanult.
{19:4} Ordítását meghallották a népek, csapdába ejtették, láncra fűzték, fogolyként Egyiptomba vitték.
{19:5} Anyja csak várta, de látta, hogy hiába. Akkor felnevelte a másik kölykét, akiből ifjú oroszlán lett,
{19:6} s együtt vadászott a többiekkel. Ifjú oroszlán lett belőle, megtanult zsákmányt ejteni, de embert ölni is megtanult.
{19:7} Elpusztított várat, várost és lakost, rettegett ordításától az ország.
{19:8} De a környező népek összefogtak ellene, verembe ejtették,
{19:9} láncra verték, ketrecbe zárták, Babilon királya elé hurcolták. Börtönbe vetették, hogy ne hallja hangját senki többé Izráel hegyein.
{19:10} Szülőanyád, mint a víz mellé ültetett szőlő, sok hajtást nevelt, bőven teremte gyümölcsét, hiszen volt vize elég.
{19:11} Erős vesszőket nevelt, királyi jogarnak valót. Magasra nőtt, kiemelkedett a fák közül, sűrű ágait, dús lombját mindenki csodálta.
{19:12} De nagy haraggal gyökerestül kitépték, földre terítették, gyümölcsét a forró keleti szél pusztította el. Erős hajtásait letörték, s azok megszáradtak, végül tűzre dobták őket.
{19:13} Most e szőlőt puszta sivatagba ültették, szomjú és száraz földbe plántálták.
{19:14} Egyik vesszejéből tűz csapott ki, elégette minden gyümölcsét, nem maradt rajta erős vessző, királyi jogarnak való.« Gyászének ez, és gyász idején fogjátok énekelni.”
{i20:1} Prófécia Izráel történelméről
{20:1} A száműzetés hetedik évében, az ötödik hónap tizedik napján néhányan Izráel népének vezetői közül meg akarták kérdezni az Örökkévalót, ezért eljöttek hozzám, és leültek előttem.
{20:2} Akkor az Örökkévaló szava érkezett hozzám:
{20:3} „Ember fia, ezt mondd Izráel vezetőinek: Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: Azért jöttetek, hogy megkérdezzetek? Amilyen igaz, hogy élek, olyan biztos, hogy nem kaptok választ tőlem!
{20:4} Ember fia, hirdess ítéletet nekik, hirdess ítéletet! Tárd eléjük őseik rettenetes bűneit, hogy megértsék és felfogják, mit követtek el!
{20:5} Ezt mondd nekik: Azt mondja Uram, az Örökkévaló: Azon a napon, amelyen kiválasztottam magamnak Izráelt, esküre emeltem kezem Jákób családjának, és kijelentettem magam nekik Egyiptom földjén. Esküre emelt kézzel mondtam: Én vagyok az Örökkévaló, Istenetek!
{20:6} Azon a napon megesküdtem nekik, hogy kihozom őket Egyiptomból, és beviszem arra a földre, amelyet számukra kiszemeltem, a tejjel és mézzel folyó földre, amely az egész föld színe-java.
{20:7} Azon a napon ezt mondtam nekik: férfiak, utálatos bálványaitokat messzire hajítsátok, szemetek elé se kerüljenek többé! Egyiptom bálványisteneivel se mocskoljátok be magatokat, mert én vagyok az Örökkévaló, Istenetek!
{20:8} De nem hallgattak rám, hanem ellenem lázadtak, utálatos bálványaikat nem hajították el, hanem tekintetük azokra tapadt, sőt, Egyiptom bálványisteneit sem hagyták el. Azt mondtam hát, hogy haragomban elpusztítom őket, Egyiptom földjén bosszúságomban végzek velük.
{20:9} Nevemért mégis meggondoltam magam, s nem pusztítottam el őket. Megkegyelmeztem nekik, hogy ne gyalázzák nevem azok a népek, akiknek szeme láttára hoztam ki Izráelt Egyiptom földjéről, s akik ezáltal ismerték meg hatalmam és nevem.
{20:10} Így hát Izráelt Egyiptomból kivezettem, s a pusztába vittem, kietlen vidékre.
{20:11} Ott adtam nekik a törvényeimet, tudattam velük rendelkezéseimet, melyek által él, aki engedelmeskedik.
{20:12} Nekik adtam a szombati nyugalom napját, hogy jel legyen köztem és közöttük, hogy megtudják: én, az Örökkévaló választom külön őket, hogy népemmé legyenek!
{20:13} Izráel népe fellázadt ellenem a pusztában, nem követték törvényeimet, nem törődtek parancsaimmal, melyek által él, aki engedelmeskedik azoknak. Nem tartották meg a szombati nyugalom napját. Azt mondtam hát, hogy haragomban elpusztítom őket, a pusztában végzek velük.
{20:14} Mégis, az én nevemért megkegyelmeztem nekik. Nem pusztítottam el őket, hogy ne gyalázzák nevem azok a népek, akiknek szeme láttára hoztam ki Izráelt Egyiptom földjéről.
{20:15} De esküre emeltem kezem, ott a pusztában, hogy nem fognak bemenni a földre, amelyet nekik adtam, a tejjel és mézzel folyó földre, amely az egész föld színe-java.
{20:16} Nem mehetnek be, mivel nem követték törvényeimet, nem törődtek parancsaimmal, nem tartották meg a szombati nyugalom napját, és szívük a saját bálványaik után kívánkozott!
{20:17} Szívem mégis megesett rajtuk, nem pusztítottam el őket a pusztában, nem irtottam ki népemet teljesen.
{20:18} Fiaiknak azonban ezt mondtam a pusztában: Ne kövessétek apáitok példáját, ne járjatok útjaikon, bálványisteneikkel ne mocskoljátok be magatokat!
{20:19} Én, az Örökkévaló vagyok Istenetek, igazodjatok törvényeimhez és kövessétek parancsaimat!
{20:20} Tartsátok meg a szombati nyugalom napját! Legyen az jel köztem és közöttetek, s hogy megértsétek és igazán megtudjátok: Én, az Örökkévaló vagyok Istenetek!
{20:21} De fiaik is ellenem lázadtak, nem követték törvényeimet, nem törődtek parancsaimmal, melyek által él, aki engedelmeskedik azoknak. Nem tartották meg a szombati nyugalom napját. Azt mondtam hát, hogy haragomban elpusztítom őket, a pusztában végzek velük.
{20:22} Nevemért mégis meggondoltam magam, felemelt kezemet visszavontam. Megkegyelmeztem nekik, hogy ne gyalázzák nevemet azok a népek, akiknek szeme láttára kihoztam őket Egyiptom földjéről.
{20:23} De esküre emeltem kezem, ott a pusztában, hogy szétszórom őket a népek közé, elszélesztem népemet a föld országaiban,
{20:24} mivel nem követték törvényeimet, nem törődtek parancsaimmal, nem tartották meg a szombati nyugalom napját, szemük és szívük apáik bálványait imádta.
{20:25} Ezért én is adtam nekik olyan törvényeket, amelyek nem jók; és rendelkezéseket, amelyek nem hoznak életet.
{20:26} Hagytam, hogy bemocskolják magukat a bálványoknak vitt áldozati ajándékaikkal. Még elsőszülöttjeiket is feláldozták a bálványoknak! Ezért elpusztítom őket! Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Örökkévaló!”
{20:27} „Ember fia, szólj Izráel népéhez: Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: Őseitek gyaláztak engem, hűtlenül elhagytak, súlyosan vétkeztek ellenem.
{20:28} Mert bevittem őket arra a földre, amelyről esküvel ígértem, hogy nekik adom, ők pedig minden zöldellő fa alatt bálványokat imádtak, minden dombon azoknak áldoztak, édes illatokkal füstöltek, ital-áldozatot öntöttek, hogy engem haragra ingereljenek.
{20:29} Miért jártok még mindig a bálványokhoz a magaslatokra? — kérdeztem őket. Mert azok még ma is fontosak a számotokra!
{20:30} Mondd meg Izráel népének: Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: Ugye, hogy ti is őseitek módjára imádjátok bálványaitokat? Ti is ugyanazokkal az utálatos bálványokkal paráználkodtok?
{20:31} Bizony, amikor ajándékaitokat hozzájuk viszitek, gyermekeiteket nekik áldozzátok a tűzben, bemocskoljátok magatokat bálványaitokkal, mind a mai napig! És még azt várjátok, hogy feleljek nektek?! Amilyen igaz, hogy élek, oly biztos, hogy nem kaptok feleletet, Izráel népe!” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló. —
{20:32} „Nem lesz abból semmi, amit lelketek mélyén kívántok: »Legyünk olyanok, mint a többi népek, mint a többi országok nemzetei, imádjuk mi is a kő- és fa-isteneket!«
{20:33} Oly biztos, mint ahogy élek — ezt mondja Uram, az Örökkévaló — , hogy királyotok maradok, erős kézzel, kinyújtott karral, és kiáradó haraggal uralkodom rajtatok!
{20:34} Kivezetlek titeket a népek közül, és újra összegyűjtelek az országokból, ahová szétszóródtatok, erős kézzel, kinyújtott karral, és kiáradó haraggal!
{20:35} Kiviszlek titeket a népek pusztájába, ahol szemtől szembe perelek majd veletek.
{20:36} Amint őseitekkel pereltem Egyiptom pusztájában, úgy perelek veletek is — ezt mondja Uram, az Örökkévaló. —
{20:37} Át kell majd mennetek a pásztorbotom alatt, és örök szövetséget kötök veletek.
{20:38} Kigyomlálom közületek azokat, akik lázadnak és súlyosan vétkeznek ellenem: kihozom ezeket is a népek közül, de Izráel földjére nem mehetnek be. Akkor majd megértitek és elismeritek, hogy én vagyok az Örökkévaló!
{20:39} Ti pedig, ó Izráel népe — ezt mondja Uram, az Örökkévaló — , ha bálványaitokat akarjátok imádni, ám szolgáljátok őket, ha rám nem akartok hallgatni! De azután már nem fogjátok bemocskolni szent nevemet a bálványoknak vitt ajándékokkal!
{20:40} Mert szent hegyemen, Izráel magas hegyén — ezt mondja Uram, az Örökkévaló — , majd ott imádtok engem mind, Izráel népe. Ott majd magamhoz fogadlak titeket, ajándékaitokat szívesen veszem, termésetek színe-javát és mindazt, amit nekem hoztok, örömmel fogadom.
{20:41} Mint a tömjén kedves illatát, úgy fogadlak majd benneteket, mikor kivezetlek titeket a népek közül, és újra összegyűjtelek az országokból, ahová szétszóródtatok. Így mutatom meg a népeknek szent nevemet!
{20:42} Ti is így értitek meg, s akkor tudjátok meg igazán, hogy én vagyok az Örökkévaló, aki ismét beviszlek titeket Izráel földjére, amelyet esküre emelt kézzel őseiteknek ígértem!
{20:43} Ott majd magatokba szálltok, visszaemlékeztek utálatos bűneitekre, amelyek beszennyeztek titeket, és megutáljátok magatokat gonosz tetteitek miatt.
{20:44} Akkor értitek meg, így tudjátok meg igazán, hogy én vagyok az Örökkévaló, aki az én nevemért jól bánok veletek, nem pedig gonosz életmódotok és igazságtalan tetteitek szerint, ó Izráel népe!” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.
{20:45} Az Örökkévaló szava érkezett hozzám:
{20:46} „Ember fia, fordulj dél felé, és szólj hozzá, prófétálj Negev vidékének erdeje ellen!
{20:47} Ezt mondd Negev erdejének: Halld meg az Örökkévaló szavát! Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: Lásd, én tüzet gyújtok benned, amely megemészt minden zöldellő fát, eléget minden kiszáradt fát, lobogó lángját semmi el nem oltja, felperzseli az országot egyik végétől a másikig egészen.
{20:48} Látni fogja mindenki, hogy én gyújtottam azt a tüzet, hát el nem olthatja senki!”
{20:49} Akkor én, Ezékiel, felkiáltottam: „Jaj, Uram, Örökkévaló! Az emberek mind azt mondják erre: »Ne törődjetek vele, ez mindig rejtélyes példázatokban beszél!«”
{i21:1} Prófécia Isten büntető kardjáról
{21:1} Az Örökkévaló szava érkezett hozzám:
{21:2} „Ember fia, fordulj Jeruzsálem felé, és szólj a szent helyek ellen, prófétálj Izráel földje ellen!
{21:3} Hirdesd Izráel földjének: Ezt mondja az Örökkévaló: Lásd, én ellened fordulok, kirántom kardomat hüvelyéből, és kiirtok rólad igazat és bűnöst egyaránt!
{21:4} Mivel elhatároztam, hogy kipusztítom Izráelből az igazakat és bűnösöket, azért támad kardom mindenkire az ország egyik végétől a másikig.
{21:5} Akkor fogja megérteni mindenki, hogy én, az Örökkévaló vontam ki kardomat a hüvelyéből, s nem is teszem vissza addig, amíg feladatát el nem végzi.
{21:6} Te pedig, ember fia, keservesen sóhajtozz és nyögj az emberek előtt!
{21:7} Amikor megkérdezik, miért sírsz, ezt mondd nekik: »A hír miatt! Mert amikor megérkezik, minden szív megrémül, minden kéz lehanyatlik, minden lélek elcsügged, és minden térd megroggyan. Nézzétek, már jön is! Be fog teljesedni!« — ezt mondja Uram, az Örökkévaló!”
{21:8} Az Örökkévaló szava érkezett hozzám:
{21:9} „Ember fia, prófétálj: Ezt mondja az Úr: Itt a kard, nézd, amelyet élesre köszörültek, fényesre csiszoltak!
{21:10} Élesre köszörülték, hogy öldököljön, fényesre csiszolták, hogy villámokat szórjon! Vajon örüljünk-e neki? Fiam királyi pálcája ez, amely minden fát megvet.
{21:11} Kiköszörülték hát a kardot, hogy kézbe fogják. Kiköszörülték, és fényesre csiszolták, hogy az öldöklő kezébe adják.
{21:12} Ember fia, kiálts és jajgass, mert ez a kard népem ellen támad, és Izráel összes vezetői ellen! Bizony kardélre hányják őket, valamennyit! Ezért gyászodban csapj a derekadra,
{21:13} mert ez a kard már kiállta a próbát! Mivel nem fogadtátok el a pálca fenyítését, ezért karddal büntetlek titeket!” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.
{21:14} „Te pedig, ember fia, prófétálj! Csapd össze kezedet! Kétszer sújtson le az a kard, sőt, háromszor, a halálra sebző kard, a hatalmas öldöklő kard, amely körülvette őket!
{21:15} Az öldöklő kard lesújt városuk minden kapujára, hogy minden szív megrémüljön, és sokan elhulljanak. Arra készült, hogy lesújtson, mint a villám, kiköszörülték, hogy öldököljön.
{21:16} Kard, vágj jobbra, sújts előre, vágj balra — amerre éledet fordítják!
{21:17} Én is összecsapom kezem, és haragom kielégülve lecsillapul. Ezt én, az Örökkévaló mondtam!”
{i21:18} Prófécia a babilóniai sereg támadásáról
{21:18} Az Örökkévaló szava érkezett hozzám:
{21:19} „Ember fia, rajzolj fel két utat, amelyen Babilon királya a seregével hadba vonulhat. Mindkettő Babilonból induljon ki, és rajzolj útjelző táblát oda, ahol az út elágazik a városok felé.
{21:20} Írd fel az útjelzőkre, melyik úton jut a babilóniai sereg Ammon országának fővárosába, Rabbába, és melyik út vezet Júdába és Jeruzsálembe, a megerősített városba!
{21:21} Mert Babilon királya megáll ennél az útelágazásnál, és jósoltat magának, hogy melyik úton menjen tovább: tanácsot kér a bálványaitól, áldozati állatok máját vizsgálja, sorsot vet.
{21:22} A jóslatok szerint a jobboldali utat választja, amely Jeruzsálembe vezet. Ezért megostromolja Jeruzsálemet, faltörő kosokat állít ellene, parancsot ad a rohamra: katonái kiáltoznak, betörik a kapukat, sáncokat emelnek a falak körül, ostromgépeket építenek.
{21:23} Izráel népe azt hiszi, hogy ezek hamis jóslatok, pedig köti őket a saját esküjük. De Isten emlékezteti őket bűneikre, ezért Izráel népét az ellenség fogságba ejti.”
{21:24} Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Kénytelen vagyok emlékezni bűneitekre: törvényszegéseitek lelepleződtek, vétkeitek kiderültek, gonosz tetteitek napfényre kerültek — emiatt ellenségeitek rabságba hurcolnak benneteket!
{21:25} Neked pedig, Izráel gyalázatos és méltatlan fejedelme, elérkezik megbüntetésed végső napja!”
{21:26} Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Vegyétek le róla a főpapi fejdíszt! Vegyétek le róla a királyi koronát! Nem úgy lesz ezután, ahogy eddig volt! Az alacsonyt felemelik, a magasat pedig alacsonnyá teszik.
{21:27} Lerombolom, lerombolom, porig rombolom! Nem is fog felépülni addig, amíg el nem jön az, akié az ítélet, és akkor neki adom.”
{i21:28} Prófécia az ammoniak ellen
{21:28} „Ember fia, prófétálj, és mondd: Ezt mondja Uram, az Örökkévaló az ammoniakról és gyalázkodásukról: Nézd, itt a kard! Öldöklésre kivont, gyilkolásra fényesített, villámló kard!
{21:29} Hiába látnak az ammoniak hamis látomásokat, hiába jövendölnek hazugságokat! A kardot már a gonoszok torkára tették, eljött a megöletésük napja, eljött megbüntetésük ideje.
{i21:30} Prófécia Babilon megbüntetéséről
{21:30} Kard, térj vissza helyedre! Téged teremtésed helyén ítéllek meg, a földön, ahol születtél.
{21:31} Ott zúdul rád haragom, égő indulatom rád tör, mint a vihar. Kegyetlenek kezébe adlak, a pusztítás mesterei pusztítanak el téged.
{21:32} Elemészt a tűz, véred a földre omlik, emléked is nyomtalan elenyészik. Ezt én, az Örökkévaló mondom!”
{i22:1} Jeruzsálem bűnei és büntetése
{22:1} Az Örökkévaló szava érkezett hozzám:
{22:2} „Ember fia, hirdesd ki az ártatlanokat gyilkoló város ítéletét! Olvasd fejére miden utálatos bűnét!
{22:3} Mondd neki: Ezt üzeni Uram, az Örökkévaló: Eljön a megbüntetésed ideje, te város! Ártatlanokat gyilkoltak benned, és bálványokat állítottak fel, amellyekkel bemocskoltad magad!
{22:4} Az ártatlanok vére bűnnel terhelt meg, a bálványok pedig bemocskoltak téged. Így siettetted ítéleted idejét, így érkeztél el éveid végéhez! Emiatt gyalázatossá teszlek a népek előtt, csúfolni fognak téged a nemzetek!
{22:5} Bizony, a közel és távol lakók gúnyolni fognak téged, mert rossz híred van, és folyvást viszálykodsz!
{22:6} Te város, amelyben Izráel népének fejedelmei arra használták hatalmukat, hogy ártatlanokat öljenek meg;
{22:7} amelyben a gyermekek nem tisztelik, hanem lenézik szüleiket; ahol igazságtalanul bánnak az idegenekkel; ahol elnyomják az árvákat és az özvegyeket!
{22:8} A szent dolgokat megvetetted, a szombati nyugalom napját nem tartottad meg!
{22:9} Voltak lakosaid között rágalmazók és gyilkosok, mások bálványoknak áldoztak a hegyeken, meg utálatos bűnöket követtek el.
{22:10} Volt közötted olyan férfi, aki apjának feleségével hált; mások asszonnyal erőszakoskodtak tisztulásuk idején;
{22:11} elcsábították szomszédjuk feleségét; megerőszakolták a saját menyüket, vagy apjuk leányát, a testvérüket.
{22:12} Te város, amelyben bérgyilkosságokat követtek el, uzsorakamatot szedtek, csalással kifosztottak egyeseket! A város, amely rólam elfelejtkezett!” — azt mondja Uram, az Örökkévaló.
{22:13} „Így hát én is összecsapom kezem nyerészkedéseid és a benned meggyilkolt ártatlanok vére miatt!
{22:14} Meg tudsz-e állni előttem, lesz-e elég erő a karodban, amikor elszámolok veled? — ezt én, az Örökkévaló mondtam, és meg is teszem!
{22:15} Szétszórlak titeket a népek közé, elszélesztelek a föld országaiban, és véget vetek minden utálatos tisztátalanságotoknak!
{22:16} Gyalázatos leszel a népek előtt — akkor fogod igazán megtudni, és elismerni, hogy én vagyok az Örökkévaló!”
{i22:17} Példázat az ezüst salakjáról
{22:17} Az Örökkévaló szava érkezett hozzám:
{22:18} „Ember fia, Izráel népe olyanná lett, mint az ezüstműves számára az ezüst salakja. Olyan az egész nép, mint az olvasztókemence közepén a salak: van abban bronz, ón, vas és ólom is, csak éppen ezüst nincsen!
{22:19} Ezért azt mondja Uram, az Örökkévaló: Ó Izráel, mind salakká lettetek! Ezért haragomban összegyűjtelek benneteket Jeruzsálembe, mint ahogy az olvasztókemence közepére felhalmozzák az ezüstöt, bronzot, vasat,
{22:20} ólmot és ónt. S ahogyan a fújtatóval felszítják a tüzet, és ráfújják a fémre, hogy megolvadjon, úgy fújom rátok én is haragom tüzét, és megolvasztalak titeket!
{22:21} Bizony, összegyűjtelek benneteket, és rátok fújom haragom tüzét úgy, hogy megolvadtok benne!
{22:22} Ahogy az ezüst megolvad a kemence izzó tüzében, ti is megolvadtok majd — s akkor értitek meg és ismeritek fel, hogy én vagyok az Örökkévaló, aki haragom tüzét fújtam rátok.”
{i22:23} Kerestem valakit, aki elém állna népéért
{22:23} Az Örökkévaló szava érkezett hozzám:
{22:24} „Ember fia, ezt mondd Izráelnek: Olyan föld vagy, amely nem tisztult meg, és nem kapott esőt a harag napján.
{22:25} Prófétáid összeesküvést szőnek, és olyanok, mint az ordító oroszlán, amely zsákmányát marcangolja: lelkekre vadásznak s felfalják őket, drága kincseket zsákmányolnak, sok asszonyt özveggyé tesznek.
{22:26} Papjaid erőszakot követtek el törvényemen, és szent dolgaimat közönségessé tették, nem különböztették meg a szentet a közönségestől, nem tanították a népet a tiszta és tisztátalan közötti különbségre, nem tartották tiszteletben a szombati nyugalom napját, gyalázatot hoztak rám.
{22:27} A nép vezetői olyanok, mint a zsákmányukat marcangoló farkasok: lelkeket vadásznak és gyilkolnak, hogy vagyont szerezzenek.
{22:28} Prófétáid olyanok, mint a rossz kőműves, aki nem javítja meg a fal romlását, csak felületesen bevakolja és bemázolja, hogy eltakarja a bajt. Ezek a hamis próféták hamis látomásaikkal és hazug jövendöléseikkel takargatják a bajokat és ámítják a népet. Az Örökkévalóra hivatkoznak: »Ezt mondja Uram, az Örökkévaló…« — holott az Örökkévaló nem szólt hozzájuk egy szót sem.
{22:29} Az egyszerű emberek is becsapják egymást, erőszakoskodnak, rabolnak. Kihasználják és elnyomják a nincsteleneket, és megkárosítják az idegeneket, megfosztják őket jogaiktól és igazságtalanul bánnak velük.
{22:30} Kerestem hát közöttük egy férfit, aki a városfal romlását kijavítsa, és a falat helyreállítsa. Kerestem valakit közülük, aki odaállna a fal résébe, és elém állna a saját népéért, hogy ne pusztítsam el őket. Kerestem valakit, de senkit sem találtam.
{22:31} Így hát haragom zúdul rájuk, s haragom tüzében végzek velük! Megfizetek nekik tetteik és életmódjuk szerint.” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.
{i23:1} Prófécia Samáriáról és Jeruzsálemről
{23:1} Az Örökkévaló szava érkezett hozzám:
{23:2} „Ember fia, ez a jelképes történet Samáriáról és Jeruzsálemről szól: Volt egyszer két nővér, egy anyának a leányai.
{23:3} Mindketten Egyiptomban lettek prostituáltak, még fiatalságuk idején. Ott adták oda magukat először a férfiaknak, és hagyták, hogy a mellüket fogdossák.
{23:4} Az idősebb neve Oholá, a fiatalabbé Oholibá. Azután mindkettőt feleségül vettem, és gyermekeket szültek nekem. Ami pedig nevük jelentését illeti, Oholá Samáriát, Oholibá pedig Jeruzsálemet jelképezi.
{23:5} Azután Oholá — bár az én feleségem volt — folytatta prostituált életmódját, és megkívánta a szomszédos asszírokat.
{23:6} Szerelemre gyulladt az asszírok iránt, akik bíborba öltöztek, lovon jártak, mind fiatalok és szemrevalók voltak.
{23:7} Paráználkodott ezekkel az asszír vezetőkkel, beléjük szeretett, és bálványaikkal bemocskolta magát.
{23:8} Ráadásul, még az Egyiptommal kezdett paráználkodását sem hagyta abba! Egyiptom volt az első szeretője, akinek fiatalságában odaadta magát, akivel először paráználkodott, és akinek engedte, hogy a mellét fogdossa.
{23:9} Ezért hát kiszolgáltattam Oholát a szeretőinek, az asszíroknak, akiket megkívánt.
{23:10} Azok pedig meztelenre vetkőztették, majd karddal megölték, és gyermekeit elrabolták. Így büntették meg Oholát, így hajtották végre rajta az ítéletet. Az asszonyok között azóta is emlegetik szomorú történetét!
{23:11} Húga, Oholibá látta, mi lett a sorsa a nővérének, mégsem okult belőle. Sőt, sokkal inkább paráználkodott, mint a nővére, még hűtlenebb lett, és súlyosabban vétkezett.
{23:12} Ő is megkívánta a szomszédos asszír vezetőket, akik előkelően öltöztek, lovon jártak, mind fiatalok és szemrevalók voltak.
{23:13} Láttam, hogy Oholibá is bemocskolta magát — mindkét asszony ugyanúgy vétkezett.
{23:14} Azonban Oholibá még továbbment a romlottságban. Meglátta a káldeusok piros festékkel festett képét a falakon.
{23:15} Ezek mind a káldeusok földjén született kiváló katonák, babilóniai harci szekereken száguldanak, derekukon övet viselnek, fejükön meg turbánt.
{23:16} Amint Oholibá meglátta őket, beléjük szeretett, megkívánta őket, és elküldte követeit hozzájuk Káldeába.
{23:17} El is jöttek azok Oholibához, hogy szeretkezzenek vele. De annyira bemocskolták, hogy megundorodott és elfordult tőlük.
{23:18} Amikor pedig Oholibá paráznasága nyilvánvaló lett, és szégyene napvilágra került, én is megundorodtam és elfordultam tőle, mint a nővérétől is.
{23:19} Oholibá mégis folytatta parázna életmódját, sőt, még többet paráználkodott, mint fiatalsága idején Egyiptomban.
{23:20} Olyan szeretőkhöz fordult, akik úgy szeretkeznek, mint a szamarak, vagy mint a lovak.
{23:21} Vágyakozva gondolt vissza fiatalságára, amikor Egyiptomban ölelgették szeretői, amikor először szeretkezett velük.
{i23:22} A hűtlenség büntetése
{23:22} Ezért, Oholibá, ezt üzeni neked Uram, az Örökkévaló: Nézd! Ellened uszítom régi szeretőidet, akiket megutáltál. Mind ellened támadnak, körülvesznek mindenfelől.
{23:23} Eljönnek Babilon fiai, a káldeusok, eljönnek Pekód, Sóá és Kóá harcosai, meg az asszírok is velük együtt — mind szemrevaló fiatal tisztek és vezetők, harci szekerek harcosai, válogatott lovasok.
{23:24} Az egész nagy sereg rád támad: mindegyikük fején a sisakja, kezében a pajzsa és fegyvere, rád rohannak a harci szekerek és lovasok, körülfognak téged. Én pedig rájuk bízom, hogy végrehajtsák rajtad az ítéletet, és hogy a saját törvényeik szerint büntessenek meg téged.
{23:25} Féltékeny haraggal bánok veled, és ez a nagy sereg kegyetlenül megbüntet téged: levágják orrodat és füledet, maradékod kard miatt hullik el, gyermekeidet elhurcolják, a többit pedig tűz pusztítja el.
{23:26} Ruháidat letépik, ékszereidet elrabolják.
{23:27} Véget vetek paráznaságodnak, amelyet Egyiptomban kezdtél. Rájuk sem nézel többé, s Egyiptomot végképp elfelejted.”
{23:28} Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Lásd, én kiszolgáltatlak azoknak a népeknek, akiket gyűlölsz! Bizony, azok kezébe adlak, akiktől utálattal elfordultál.
{23:29} Ők pedig gyűlölettel bánnak veled: elrabolnak tőled mindent, amiért dolgoztál, s otthagynak csupaszon és kifosztva, szégyenletes paráznaságod mindenki előtt kiderül.
{23:30} Igen, így bánok veled, mert paráználkodtál a népekkel, és bemocskoltad magad bálványaikkal!
{23:31} Követted nővéred példáját, emiatt te is ugyanarra a sorsra jutsz!”
{23:32} Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Bizony, innod kell nővéred poharából, amely öblös és mély! Nevetnek majd rajtad a népek, és kigúnyolnak, mert oly sokat kell innod belőle!
{23:33} Megrészegedsz tőle, megtelsz fájdalommal, mert a pusztulás pohara ez, és a pusztításé. Nővéred, Samária pohara ez.
{23:34} Ki kell innod, fenékig kell ürítened, még cserepein is rágódsz majd, és bánatodban melledet szaggatod — ezt én mondom neked!” Ezt mondja Uram, az Örökkévaló.
{23:35} Ezért ezt üzeni neked Uram, az Örökkévaló: „Mivel elfelejtettél, és hátat fordítottál nekem, viselned kell gonoszságod és paráznaságod minden büntetését!”
{i23:36} Hirdesd ki az ítéletet!
{23:36} Ezt mondta nekem az Örökkévaló: „Ember fia, hirdess ítéletet Oholá és Oholibá fölött! Hirdesd ki, add tudtukra minden utálatos bűnüket!
{23:37} Mindketten vétkesek a házasságtörésben, gyilkosságban, bálványimádásban, mert bálványaikkal követték el a házasságtörést. Vétkeztek abban is, hogy fiaikat, akiket nekem szültek, bálványaiknak áldozták a tűzben: megölték őket.
{23:38} Ezenfelül még be is mocskolták Templomomat, és nem tartották meg a szombati nyugalom napját.
{23:39} Amikor gyermekeiket feláldozták a bálványaiknak, még aznap eljöttek az én Templomomba, és ott is áldoztak! Bizony, megtették ezt Templomomban, így mocskolták azt be!
{23:40} Messze földre követeket küldtek, idegeneket hívtak, s azok el is jöttek. Fogadásukra kicsinosították magukat: megfürödtek, szemüket kifestették, ékszereiket fölrakták,
{23:41} asztalt terítettek vendégeiknek, pompás ágyra dőltek, és tömjénemet, meg olajamat eléjük tették.
{23:42} Jeruzsálem zajongott, mint az ünnepeken az örvendező tömeg. Sokan összecsődültek, ettek-ittak, hangoskodtak, még a pusztából is hoztak durva és részeges ivócimborákat, akik mindkét asszonynak karpereceket adtak, és a fejükre ékes koronát tettek.
{23:43} Akkor mondtam az egyik asszonynak, aki a paráznaságból már kiöregedett: Még azzal is paráználkodni fognak, aki már megvénült, ő meg fogadja a vendégeket?
{23:44} De azok bizony bementek hozzájuk, mint a paráznákhoz szoktak. Bementek Oholához és Oholibához, ezekhez a züllött asszonyokhoz.
{23:45} Igazságos férfiak fogják elítélni a két asszonyt, ahogyan a házasságtörő és gyilkos asszonyokat szokták, mert Oholá és Oholibá valóban mindketten házasságtörők és gyilkosok”.
{23:46} Mert azt mondja Uram, az Örökkévaló: „Hívjátok össze ellenük a népgyűlést, és adják át ezt a két asszonyt nekik! Ők pedig rémüljenek meg, s azután a népgyűlés fossza meg őket minden vagyonuktól, és büntesse meg őket!
{23:47} Kövezze meg őket a gyülekezet, és karddal vágják szét őket, sőt, gyermekeiket is öljék meg, házukat pedig égessék porig!
{23:48} Így fogom gyökerestül kiirtani ezt a gonoszságot Izráel földjéről, hogy okuljon ebből minden asszony, és hogy intő példa legyen ez a számukra, hogy ne járjanak Oholá és Oholibá útján soha!
{23:49} Így fognak megbüntetni titeket gonoszságotokért és bálványimádásotokért — ti pedig el kell szenvedjétek ezt a büntetést! Akkor fogjátok igazán megtudni és elismerni, hogy én vagyok az Úr, az Örökkévaló.”
{i24:1} Prófécia Jeruzsálem ostromáról
{24:1} A száműzetés kilencedik évében, a tizedik hónap tizedik napján az Örökkévaló szava érkezett hozzám:
{24:2} „Ember fia, jegyezd fel ezt, és a mai napot: »Babilon királya a mai napon seregével ostrom alá vette Jeruzsálemet.«
{24:3} A lázadó és engedetlen népnek, Izráelnek pedig mondd el ezt a példázatot! Szólj hozzájuk: Ezt üzeni Uram, az Örökkévaló: Tedd fel a tűzre a fazekat! Tedd a tűzre, önts bele vizet!
{24:4} Rakj bele húst, combját és lapockát, válogatott jó darabokat, töltsd meg a legjobb falatokkal!
{24:5} A nyáj legjavából válassz vágnivalót! Rakj alá nagy tüzet, forrald erősen, hogy még a csontok is főjenek szét benne!
{24:6} Ezért azt mondja Uram, az Örökkévaló: Jaj a gyilkosok városának, ennek a rozsdás fazéknak, amelyre rozsdája úgy tapad! Dobd ki belőle a húst, mert a rozsda miatt ehetetlen! Szedd ki belőle mind, válogatás nélkül!
{24:7} Bizony, olyan Jeruzsálem is, mint ez a rozsdás edény, mert a városban kiált áldozatok vére, az ártatlanul meggyilkoltak vére a sziklán! Nem a földre folyt vérük, nem takarták be azt porral.
{24:8} Bizony, kopasz sziklára folyt az a vér, hogy el ne takarja semmi, s hogy haragom hevében bosszút álljak a városon!
{24:9} Ezért hát — azt mondja Uram, az Örökkévaló — jaj a gyilkos városnak, mert nagy tüzet gyújtok alája!
{24:10} Gyűjtsétek a fát, gyújtsatok tüzet, főzzétek a húst, fűszerezzétek meg, szítsátok a tüzet, míg a csontok is odaégnek!
{24:11} Hagyd a tűzön még üresen is, tüzesedjen fel az edény, tisztuljon meg a tűzben egészen, égjen le rozsdája róla!
{24:12} De hiába vesződtem vele, nem tisztult meg rozsdájától, hiába hevítette a tűz, rozsdája rajta maradt.
{24:13} Bizony, rajtad maradt a szenny, Jeruzsálem, hiába tisztítottalak! Nem is leszel tiszta, amíg ki nem töltöm rajtad haragom!
{24:14} Én, az Örökkévaló mondtam ezt, hát így is lesz! Megteszem, nem vonom vissza, nem könyörülök, nem is szánakozom. Tetteid és életed szerint büntetlek meg!” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.
{i24:15} Prófécia Jeruzsálem elpusztulásáról
{24:15} Az Örökkévaló szava érkezett hozzám:
{24:16} „Ember fia, lásd, hirtelen csapással elveszem tőled, akit szívedből szeretsz! Te azonban ne jajgass, ne sirasd meg, könnyet se hullass érte!
{24:17} Hallgass, és csak magadban sóhajtozz, csendben gyászold, ne úgy, ahogy a halottat szokták! Turbánod tedd fejedre, sarudat húzd föl, szakállad ne kösd be, és ne rendezz halotti tort sem!”
{24:18} Reggel elmondtam ezt a népnek, estére pedig hirtelen meghalt a feleségem. Másnap reggel mindent úgy tettem, ahogy az Örökkévaló parancsolta.
{24:19} Az emberek megkérdezték: „Miért viselkedsz így? Mit akarsz ezzel mondani?”
{24:20} Ezt válaszoltam: „Az Örökkévaló szólt hozzám:
{24:21} Mondd meg Izráel népének: Uram, az Örökkévaló ezt üzeni nektek: »Nézzétek! Lám, büszkék vagytok az én jeruzsálemi Templomomra, szemetek fényére, mert erőt ad nektek, mert lelketeket gyönyörködteti — én mégis megengedem, hogy meggyalázzák és lerombolják azt! Fiaitokat és leányaitokat pedig, akiket ott hagytatok Jeruzsálemben, fegyver pusztítja majd el!
{24:22} Izráel népe, ti is úgy tesztek majd, ahogy Ezékiel: nem fogtok gyászolni, ahogyan szoktatok. Szakállatokat nem kötitek be, nem ültök halotti tort,
{24:23} turbánjaitokat fölteszitek, saruitokat fölhúzzátok, nem sírtok-jajgattok. Bűneitek büntetése miatt elsorvadtok, és csak egymás között sóhajtoztok és bánkódtok.
{24:24} Nézzétek Ezékiel példáját! Amit ő tett, az számotokra is jel: mert ti is ugyanezt teszitek majd. Amikor ez bekövetkezik, akkor fogjátok megérteni és elismerni, hogy én vagyok az Úr, az Örökkévaló!«”
{24:25} „Ember fia, elveszem népemtől erejük támaszát, amelyben bíztak, elveszem tőlük, amire büszkék voltak, s amivel dicsekedtek. Elveszem szemük fényét, szívük vágyát: Jeruzsálemet.
{24:26} Elveszem tőlük fiaikat és leányaikat is. Azon a napon egy jeruzsálemi menekült érkezik majd hozzád, és saját füleddel fogod hallani tőle a hírt.
{24:27} Azon a napon nyelved megoldódik, nem leszel néma többé, és beszélsz a menekülttel. Bizony, jel leszel a nép számára — hogy megértsék és elismerjék, hogy én vagyok az Örökkévaló!”
{i25:1} Prófécia Ammon népe ellen
{25:1} Az Örökkévaló szava érkezett hozzám:
{25:2} „Ember fia, fordulj az ammoniak felé, és prófétálj ellenük!
{25:3} Mondd nekik: Ammon népe, halld meg Uram, az Örökkévaló szavát! Ezt üzeni Uram, az Örökkévaló: Mivel örültél annak, hogy Templomomat bemocskolták és lerombolták, kinevetted Izráel földjének pusztulását, és kárörvendő voltál, amikor Júda népét száműzetésbe hurcolták,
{25:4} ezért kiszolgáltatlak a keleti népeknek, akik elfoglalják földedet. Seregük tábort ver országodban, letelepednek, és ők eszik meg földed gyümölcsét és termését, ők isszák meg állataid tejét!
{25:5} Rabbá városát tevék legelőjévé teszem, Ammon országát meg juhnyájak pihenőhelyévé. Akkor majd megtudod, megérted és elismered, hogy én vagyok az Örökkévaló!”
{25:6} Azt mondja Uram, az Örökkévaló: „Ammon népe, mivel megvetéssel örültél Izráel földje pusztulásának: tapsoltál, dobogtál, és teljes szívvel örvendeztél,
{25:7} ezért megbüntetlek: zsákmányul vetlek a népek elé, kigyomlállak közülük, kipusztítalak az országok közül. Bizony, végzek veled! Akkor majd megtudod, megérted és elismered, hogy én vagyok az Örökkévaló!”
{i25:8} Prófécia Moáb népe ellen
{25:8} Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Moáb és Edom népe ezt mondta: »Bizony, Júda népe is csak olyan, mint a többi nép!«
{25:9} Ezért utat nyitok Moáb oldalában, és elvesztem a határán lévő városait, amelyekkel dicsekedett. Bét-Hajesimót, Baál-Meón és Kirjátaim városait
{25:10} ellenségüknek, kelet népeinek adom. El is foglalják azokat, akárcsak Ammon országát. Nem emlegetik többé Ammont a nemzetek között!
{25:11} Ugyanígy megbüntetem Moábot is — akkor majd megtudja, megérti és elismeri, hogy én vagyok az Örökkévaló!”
{i25:12} Prófécia Edom népe ellen
{25:12} Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Edom bosszút állt Júda népén, ezért kétszeresen bűnös lett.”
{25:13} Ezért azt mondja Uram, az Örökkévaló: „Felemelem kezemet Edom ellen, és gyökerestől kiirtok belőle embert és állatot. Pusztává teszem: Témántól Dédánig minden lakosa fegyver által hal meg.
{25:14} Bosszút állok Edomon — népem, Izráel által. Ők fogják végrehajtani rajta ítéletemet, izzó haragom szerint. Így fogják megismerni Edomban bosszúmat” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.
{i25:15} Prófécia a filiszteusok ellen
{25:15} Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Mivel a filiszteusok kegyetlenül bosszút álltak, s lelkük telve van ősrégi gyűlölettel és megvetéssel Izráel iránt,
{25:16} ezért — azt mondja Uram, az Örökkévaló — felemelem kezemet a filiszteusok ellen, akik Kréta szigetéről jöttek, és kiirtom őket. Igen, elpusztítom a tengerpart lakosait!
{25:17} Bosszút állok rajtuk, és súlyosan megbüntetem őket izzó haragomban. Akkor majd megtudják, megértik és elismerik, hogy én vagyok az Örökkévaló, aki bosszút áll!”
{i26:1} Prófécia Tírusz pusztulásáról
{26:1} A száműzetés tizenegyedik évében, a hónap első napján az Örökkévaló szava érkezett hozzám:
{26:2} „Ember fia, Tírusz lakói kárörvendően nevettek Jeruzsálem pusztulásán: »Nézzétek! Romba dőlt a népek kapuja! Feltárult, kinyílt előttünk! Most mi fogunk hasznot húzni Jeruzsálem pusztulásából!«”
{26:3} Ezért azt mondja Uram, az Örökkévaló: „Ellened fordulok, Tírusz! Nemzetek seregeit hozom rád, egyiket a másik után, mint a tenger hullámait:
{26:4} ledöntik falaidat, lerombolják tornyaidat. Sőt, még a város porát is lesöpröm. Szigetéből csak kopár tengeri szikla marad,
{26:5} amelyen hálóikat szárítják majd a halászok — ezt én mondom, az Örökkévaló! Bizony, Tírusz a nemzetek sokaságának a zsákmánya lesz.
{26:6} A városhoz tartozó falvakat, amelyek a parti síkságon vannak, ellenség fegyvere pusztítja el. Így tudjátok meg, hogy én vagyok az Örökkévaló!”
{i26:7} Prófécia Nebukadneccar Tírusz elleni támadásáról
{26:7} Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Nézzétek! Elhozom északról Babilon királyát, Nebukadneccart. Elhozom a leghatalmasabb királyt Tírusz ellen, nagy seregével, harci szekereivel, lovasaival, gyalogosokkal, lovakkal.
{26:8} Elpusztítja a Tíruszhoz tartozó falvakat, amelyek a parti síkságon vannak. A babilóniai sereg megostromolja Tírusz várát: sáncot és tornyokat emel ellene, ostromgépekkel támadja, pajzsok alatt megrohamozza,
{26:9} faltörő kosokkal rombolja falait, bástyáit csákánnyal bontja meg.
{26:10} Az ostromló sereg lovainak sokasága miatt elborít téged a por, Tírusz! Falaid megremegnek a robogó harci szekerek dübörgésétől és a vágtató lovak patáinak csattogásától, amikor Babilon királya bemegy a városba, amelynek falain rést ütött.
{26:11} Bizony, Nebukadneccar lovának patái tiporják majd utcáidat, Tírusz! Népedet fegyverrel ölik meg, városod erős oszlopait a földre döntik!
{26:12} Gazdagságodat elrabolják, kereskedőid áruit zsákmányul ejtik. A városfalakat lerombolják, palotáidat elpusztítják, és az összes törmeléket — a köveket és gerendákat — mind a tengerbe hordják.
{26:13} Vidám énekeidnek véget vetek, húros hangszereidet nem pengeted többé.
{26:14} Kopár tengeri sziklává teszlek, Tírusz, ahol csak a halászok szárítják hálóikat! Nem épülsz fel soha többé! — ezt én, az Örökkévaló mondom!”
{i26:15} A nemzetek siratják Tírusz pusztulását
{26:15} Ezt mondja Uram, az Örökkévaló Tírusznak: „Bukásod hírére megremegnek a szigetek és a tenger partvidékének országai. Hallják Tírusz halálra sebzett lakóinak jajgatását, az ostromló sereg öldöklésének hírét, és reszketnek a félelemtől.
{26:16} A tengeri országok királyai leszállnak trónjukról, leteszik palástjukat, levetik királyi ruhájukat, és rémületbe burkolóznak. A földre kuporodnak, rettegés vesz rajtuk erőt, szörnyülködnek és álmélkodnak majd pusztulásodon.
{26:17} Gyászéneket énekelnek rólad, Tírusz: »Hogy elpusztultál, te híres város, tengereken járó hajósok ősi városa! Milyen nagy hatalmad volt a tengereken, és a tengeri országokon, hogy rettegett tőled minden nép!
{26:18} Most pedig remegnek a szigetek bukásod napján, vesztedet látva félve reszketnek a tengerparti városok.«”
{26:19} Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Puszta romhalmazzá teszlek, lakatlan romvárossá, Tírusz! Tenger árja borít el, hullámzó vizek takarnak be.
{26:20} A mélységbe taszítalak, a sírba szállók közé hullasz te is, a régi korok halottai közé kerülsz! A föld mélyében laksz, rég elpusztult városok népeivel, akik előtted régen leszálltak oda. Lakatlan leszel mindörökké, s örökre eltűnsz az élők földjéről.
{26:21} Még híred is rémületessé teszem, s véget vetek neked örökre! Keresni fognak, de többé meg nem találnak.” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.
{i27:1} Gyászének Tíruszról
{27:1} Az Örökkévaló szava érkezett hozzám:
{27:2} „Ember fia, énekelj siratóéneket Tíruszról!
{27:3} Ezt mondd Tírusznak, amely a tenger kapujában lakik, sok szigettel és tengeri országgal kereskedik: Ezt üzeni neked Uram, az Örökkévaló: Lám, azt mondtad magadról: »Szépségem fölülmúlhatatlan, milyen tökéletes vagyok!«
{27:4} Valóban a tenger közepén laksz, építőid mestermunkát végeztek, mint gyönyörű hajót, úgy építettek!
{27:5} Oldalaid szeníri ciprusból, árbocod libanoni cédrusból,
{27:6} evezőid básáni tölgyből készültek. Fedélzeted ciprusi fenyő, elefántcsont berakással díszes.
{27:7} Hímzett vitorlád színes egyiptomi vászon, s mint zászló lobog fölötted. Elisá szigetéről hozott kék-bíbor színű ponyvád lett a takaród.
{27:8} Szidón és Arvad lakói húzták evezőidet, Tírusz bölcsei voltak kormányosaid,
{27:9} Gebál vezetői és bölcsei javítgatták hajódat. Minden hajó és kereskedő hozzád jött, hogy üzleteljen veled.
{27:10} Zsoldosaid perzsák, lídek és pútiak, pajzsokkal és sisakokkal ékesítették oldalad.
{27:11} Városod falát Arvad harcosai vigyázták, bástyáidon gammádiak őrködtek, pajzsaikat körös-körül falaidra függesztették, így ékesítették szépségedet.
{27:12} Társis fiaival kereskedtél gazdagságod miatt, áruidért cserébe ezüstöt, vasat, ónt és ólmot hoztak.
{27:13} Jáván, Túbal és Mesek kalmárai rabszolgákat és bronzedényeket adtak áruidért.
{27:14} Tógarma népétől kaptál cserébe lovakat, harci méneket és öszvéreket.
{27:15} Dédán fiai voltak kalmáraid, kezedben voltak a szigetek, elefántcsontot és ébenfát hoztak neked.
{27:16} Arám is veled kereskedett, áruidért cserébe smaragdot, bíbort, hímzett ruhákat, finom vásznat, korallt és rubint adott.
{27:17} Júda és Izráel földje is piacodra hozta áruit: minníti búzát, fügét, mézet, olívaolajat és balzsamot.
{27:18} Kereskedtél Damaszkusszal is: az töméntelen árudért cserébe helbóni bort és fehér gyapjút adott neked.
{27:19} Vedán és Jáván hoztak neked Uzzálból kovácsolt vasat, kassziát és édes illatú nádat,
{27:20} Dédánból meg nyeregtakarókat hoztak.
{27:21} Arábia és Kédár fejedelmei kezed alatt kereskedtek: bárányokat, kosokat és kecskéket hoztak vásárodra.
{27:22} Seba és Ramá kalmárai is neked hajtottak hasznot: ők szállították a legfinomabb fűszereket, mindenféle drágakövet és aranyat.
{27:23} Kereskedtek veled Hárán, Kanné, Eden, Seba, Asszíria és Kilmad kalmárai is.
{27:24} Piacodra hozták áruikat: drága ruhákat, bíborszövetet, hímzett ruhát, tarka szőnyegeket, erős kötelet.
{27:25} Társis hajói szállították áruidat. Mint kalmárok hajója, olyan voltál, Tírusz, gazdagsággal megrakodva, a tenger közepén.
{27:26} Nagy és mély vizekre eveztél, de a keleti szél összetörte hajódat a tenger közepén!
{27:27} Bizony, a tengerbe merült minden kincsed, összes árud, rakományod, egész gazdagságod! Evezőseid, matrózaid, kormányosaid, mesterembereid, zsoldosaid, kalmáraid és kereskedőtársaid pusztulásod napján mind veled együtt süllyednek el!
{27:28} Kormányosaid jajkiáltását hallják a messzi kikötők, pusztulásod hírére megremegnek.
{27:29} Partra szállnak matrózok és kormányosok, az evezősök otthagyják a hajót.
{27:30} Jajgatva siratnak téged, keservesen gyászolják vesztedet, hamut szórnak fejükre és a porban hevernek.
{27:31} Kopaszra nyírják a fejüket, úgy siratnak, zsákba öltözve keserű szívvel gyászolnak.
{27:32} Gyászéneket kezdenek, hangosan siratnak: »Még ilyen pusztulást, mint Tíruszé! Elsüllyedt a tenger közepén, mélység lett a temetője!
{27:33} Ó Tírusz, kalmáraid mennyi népet gazdagítottak, kereskedésed javaiból királyok is hasznot húztak!
{27:34} Mégis összetörtél, tengerbe süllyedtél, áruid és hajósaid mind a mélybe merültek!«
{27:35} Szigetek és kikötők a híredre megrémültek, veszteden királyaik ámulva remegnek, sorsodtól rettegnek, s arcuk eltorzul.
{27:36} A népek kereskedői rémülten felszisszennek, iszonyat tölti el lelküket pusztulásod láttán, mert nem épülsz fel már soha többé.”
{i28:1} Prófécia Tírusz fejedelméről
{28:1} Az Örökkévaló szava érkezett hozzám:
{28:2} „Ember fia, szólj Tírusz fejedelméhez: Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: Milyen gőgös lettél! Azt mondtad: »Isten vagyok én! Isten trónján ülök a tenger közepén!« Pedig csak ember vagy, nem isten, hiába képzeled, hogy szíved olyan, mint Istené!
{28:3} Azt hiszed, bölcsebb vagy Dánielnél, s nincs titok, ami elrejtőzhet előled?
{28:4} Mekkora gazdagságot szereztél, kincstáradba drága kincseket gyűjtöttél! Erre használtad bölcsességed és értelmed!
{28:5} Bölcsességed vagyonodat növelte, kereskedésed pedig hatalmadat, de szíved felfuvalkodott gazdagságod miatt!”
{28:6} Ezt mondja hát Uram, az Örökkévaló: „Mivel azt gondoltad, hogy szíved olyan, mint Istené, lásd, így bánok veled:
{28:7} idegeneket küldök rád, a legvadabb népek támadnak ellened, bölcsességed szépségét fegyverrel pusztítják el, s fényességedet bemocskolják!
{28:8} Seregük sírba taszít, a halálra sebzett tírusziak halálával pusztulsz el te is a tenger közepén.
{28:9} Mikor kivont karddal rád ront gyilkosod, mondhatod-e neki: »Isten vagyok én, megállj!« Pusztán ember vagy, megtudod akkor, nem isten, mert kezéből meg nem szabadulsz!
{28:10} Körülmetéletlenek halálával halsz meg, kegyetlen idegenek keze döf keresztül, szavamra mondom.” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.
{i28:11} Siratóének Tírusz királyáról
{28:11} Az Örökkévaló szava érkezett hozzám:
{28:12} „Ember fia, ezt a gyászéneket énekeld Tírusz királyáról, és mondd neki: Ezt üzeni Uram, az Örökkévaló: A tökéletesség mértéke voltál, bölcsességgel és szépséggel teljes!
{28:13} Isten kertjében, az Édenben jártál. Minden drágakő téged ékesített: rubin, topáz, gyémánt, krizolit, ónix, jáspis, zafír, gránát és smaragd. Teremtésed napján foglalták aranyba mindegyiket.
{28:14} Felkent kerub voltál Isten szent hegyén, aki szárnyaival védelmez. Tüzes kövek között jártál.
{28:15} Teremtésedtől fogva tökéletes voltál, amíg gonoszságot nem találtam benned.
{28:16} Kereskedésed meggazdagított, gazdagságod erőszakossá tett, így vétkeztél. Ezért ledobtalak Isten hegyéről, száműztelek a tüzes kövek közül, te oltalmazó kerub!
{28:17} Szépséged miatt szíved felfuvalkodott, fényességed miatt bölcsességed megromlott, ezért a földre dobtalak, királyok szeme elé hajítottalak, hogy mind lássanak.
{28:18} Szentélyedet bemocskolták súlyos bűneid, meggyalázták kereskedésed vétkei. Ezért tüzet hoztam ki belőled, hogy megemésszen téged, porig égesse dicsőséged, hadd lássa vesztedet minden földi lakó!
{28:19} Mind, akik ismertek a népek között, megrémültek bukásod miatt, s elborzadtak szörnyű veszteden. Mindörökre végeztem veled!”
{i28:20} Prófécia Szidón ellen
{28:20} Az Örökkévaló szava érkezett hozzám:
{28:21} „Ember fia, fordulj Szidón felé, és prófétálj ellene!
{28:22} Szólítsd meg, és mondd neki: Ezt üzeni Uram, az Örökkévaló: Ellened fordulok, Szidón, és dicsőséget szerzek nevemnek azáltal, amit veled teszek! Végrehajtom rajtad ítéletemet, megbüntetlek, s akkor fogjátok megérteni, hogy én vagyok az Örökkévaló, amikor szentnek mutatom magam, és ítéletet hozok rátok.
{28:23} Mert halálos járványt küldök Szidónra, utcáin vér folyik majd, lakosait karddal vágják le, ellenség veszi körül mindenfelől. Akkor fogjátok megérteni, hogy én vagyok az Örökkévaló!”
{i28:24} Prófécia az Izráelt környező népekről
{28:24} „Eljön az idő, amikor a környező népek közül többé egyik sem lesz szúrós tövis, vagy fájdalmas sebet ejtő tüske Izráel népe számára. Akkor fogja Izráel megérteni és elismerni, hogy én vagyok Uruk, az Örökkévaló!”
{28:25} Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Amikor majd összegyűjtöm Izráel népét a nemzetek közül, akik közé szétszórtam őket, akkor majd megtanulják a nemzetek tisztelni és megkülönböztetni nevemet. Akkor majd Izráel újra a saját földjén lakik, amelyet szolgámnak, Jákóbnak adtam.
{28:26} Igen, biztonságban fognak ott élni, házakat építenek és szőlőt telepítenek. Mivel megítélem és megbüntetem a körülöttük lévő népeket, akik lenézték és megvetették Izráelt, mindannyian megértik és elismerik, hogy én, az Örökkévaló vagyok Izráel Istene.”
{i29:1} Prófécia Egyiptom ellen
{29:1} A száműzetés tizedik évében, a tizedik hónap tizenkettedik napján az Örökkévaló szava érkezett hozzám:
{29:2} „Ember fia, tekints Egyiptom királyára, a fáraóra. Ezt mondd neki és Egyiptomnak:
{29:3} Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: Lásd, ellened fordulok, fáraó, Egyiptom királya, te hatalmas szörnyeteg, aki a Nílus ágai közt heverészel, s azt mondod: »Enyém a folyó, én alkottam magamnak!«
{29:4} Horgokat akasztok állkapcsodba, folyód halait páncélodhoz tapasztom, s partra vonszollak a halakkal együtt.
{29:5} Puszta sivatagba doblak téged és halaidat, sík mezőn pusztulsz el, össze sem takarít senki, el sem temetnek. Mezei vadak és égi madarak gyomra lesz a temetőd!
{29:6} Akkor tudja meg Egyiptom minden lakosa, hogy én vagyok az Örökkévaló! Egyiptom, te törékeny nádszál vagy Izráel
{29:7} számára! Mikor próbáltak beléd kapaszkodni, megrepedtél, és a válluk kificamodott, amikor próbáltak rád támaszkodni, megrándult a derekuk.
{29:8} Ezért hát — azt mondja Uram, az Örökkévaló — ellenség seregét hozom ellened, Egyiptom, s kiirtok belőled embert és állatot!
{29:9} Puszta romhalmazzá lesz Egyiptom földje, s akkor tudod meg, hogy én vagyok az Örökkévaló! Mivel azt mondtad: »Enyém a folyó, én alkottam magamnak!«
{29:10} — ezért ellened fordulok, fáraó, és a folyód ellen. Elpusztítom Egyiptomot teljesen egyik végétől a másikig, az északi Migdoltól a déli etióp határig.
{29:11} Úgy elpusztul, hogy negyven éven keresztül egészen lakatlan lesz: nem jár arra sem ember, sem állat.
{29:12} Igen, Egyiptom is az elpusztult országok közé fog tartozni negyven évig. Városait is a romvárosok között emlegetik majd. Lakosait pedig szétszórom a népek közé, elszélesztem őket az országokban.”
{29:13} Azt mondja Uram az Örökkévaló: „Negyven év múltával ismét összegyűjtöm az egyiptomiakat a nemzetek közül, akik közé szétszórtam őket.
{29:14} Száműzötteiket visszahozom, hazatérnek Patrósz földjére, ahonnan származtak, de ezúttal már csak gyenge és jelentéktelen országgá lesznek.
{29:15} Bizony, ez lesz a leggyengébb királyság, és soha többé nem fog más országokat leigázni. Olyan kicsivé teszem őket, hogy nem tudnak mások fölött uralkodni.
{29:16} Izráel népe sem fog többé Egyiptomban bízni, sőt, inkább arra a bűnére emlékezik majd, amikor Egyiptomhoz fordult segítségért.”
{i29:17} Prófécia az Egyiptom elleni hadjáratról
{29:17} A száműzetés huszonhetedik évében, az első hónap első napján az Örökkévaló szava érkezett hozzám:
{29:18} „Ember fia, Nebukadneccar, Babilon királya seregével együtt sokat fáradozott, hogy Tíruszt elfoglalja. Minden fej lekopaszodott, minden váll kisebesedett az erőlködéstől. De fáradságuk jutalmát nem kapták meg, Tíruszt nem tudták elfoglalni.”
{29:19} Ezért azt mondja Uram, az Örökkévaló: „Lásd, én odaadom Egyiptomot Nebukadneccarnak, Babilon királyának! Egyiptom népét tömegestül fogságba hurcolja, kincseit elrabolja, gazdagságát zsákmányul ejti: ez lesz a jutalma a babilóniai seregnek.
{29:20} Bizony, Nebukadneccarnak adtam Egyiptomot, mert értem fáradozott” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.
{29:21} „Azon a napon ismét megnövelem Izráel hatalmát, neked pedig, Ezékiel, ismét megengedem, hogy szólj népedhez! Akkor fogják megérteni, és igazán megtudni, hogy én vagyok az Örökkévaló.”
{i30:1} Prófécia Egyiptom bukásáról
{30:1} Az Örökkévaló szava érkezett hozzám:
{30:2} „Ember fia, prófétálj! Mondd: Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: Jajgassatok, mert rettenetes az a nap,
{30:3} itt van már közel! Az Örökkévaló napja jön, rettenetes nap, félelmetes idő! Sötét felhők borítják az eget, a nemzetek ideje következik!
{30:4} Egyiptomra ellenség fegyvere támad, védői halálra sebzetten hullanak el, Etiópia megrémül, Egyiptom lakóit fogságba hurcolják, még az alapjait is lerombolják.
{30:5} Fegyverük levágja az etiópokat, pútiakat, lídeket, líbiaiakat, még a szövetség fiait is az egyiptomiakkal együtt.”
{30:6} Ezt mondja az Örökkévaló: „Egyiptom büszke hatalma lehanyatlik! Még azok is elesnek, akik támogatják. Lakosait fegyver gyilkolja majd az ország egyik végétől a másikig — ezt mondja Uram, az Örökkévaló. —
{30:7} Az elpusztult országok közé fog tartozni, városait is a romvárosok között emlegetik.
{30:8} Mikor tűzbe borítom Egyiptomot, és minden szövetségese elpusztul, akkor tudják meg, hogy én vagyok az Örökkévaló!
{30:9} Akkor gyors hírvivőket küldök Etiópiába hajókon, hogy megvigyék Egyiptom bukásának hírét, és hogy megrémítsék a gyanútlan etiópokat. A hír hallatára Etiópia gyászolja Egyiptomot. Bizony, ez hamar bekövetkezik!”
{30:10} Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Kiirtom Egyiptom lakosainak tömegét Nebukadneccar keze által, Babilon királyának seregével.
{30:11} Nincs náluk kegyetlenebb a népek között, elhozom a rettenetes királyt és szörnyű seregét, ők pusztítják el Egyiptom földjét. Nézd, már emelik is kardjukat, s telve lesz a föld megöltekkel!
{30:12} Kiszárítom a folyót és ágait, szántóföldjeit a gonoszok kezébe adom, idegen hódítók pusztítják az országot, s vele minden gazdagságát. Bizony, így lesz, mert én, az Örökkévaló mondtam!”
{i30:13} Összetöröm Egyiptom bálványait
{30:13} Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Összetöröm Egyiptom bálványait, kiirtom szobraikat Nófból. Nem lesz többé Egyiptomnak fejedelme, s földjére rettegést küldök.
{30:14} Elpusztítom Patrószt, Cóant tűznek adom, ítéletet tartok Nó fölött.
{30:15} Egyiptom bástyájára, Szín városára izzó haragom zúdul, Nó lakosainak tömegét kiirtom.
{30:16} Tűzbe borítom az egész országot, Szín kínlódva vergődik, Nó falain betör az ellenség, Nófot naponta ostromolják.
{30:17} Ón és Pí-Beszet harcosai elhullanak, aki megmarad, fogságba viszik.
{30:18} Taphanészben elsötétül az ég, mikor Egyiptom igáját eltöröm, s gőgös hatalmának véget vetek. Sötét felleg borul rá, leányait mind fogságba hurcolják.
{30:19} Így büntetem meg Egyiptomot, s akkor tudják meg, hogy én vagyok az Örökkévaló!”
{i30:20} Prófécia a fáraó ellen
{30:20} A száműzetés tizenegyedik évében, az első hónap hetedik napján az Örökkévaló szava érkezett hozzám:
{30:21} „Ember fia, nézd, eltörtem a fáraónak, Egyiptom királyának a karját, de senki sem kötözte be, hogy meggyógyuljon, és újra fegyvert foghasson.
{30:22} Most azért — mondja Uram, az Örökkévaló — , figyelj rám! A fáraó ellen fordulok, és ezúttal mindkét karját egészen összetöröm: az épet és a sérültet is úgy, hogy végleg kiejti a kardot kezéből.
{30:23} Egyiptom népét pedig szétszórom a nemzetek között, és elszélesztem őket az országokban.
{30:24} Viszont Babilon királyának karját megerősítem, és kezébe adom a kardomat. A fáraó karját úgy összetöröm, hogy jajgatni fog Babilon királya előtt, ahogy a halálra sebzett jajgat.
{30:25} Babilon királyának karját megerősítem és támogatom, a fáraó karja pedig lehanyatlik. Akkor tudják meg, hogy én vagyok az Örökkévaló, aki kardomat Babilon királyának a kezébe adtam, hogy azt Egyiptom ellen fordítsa.
{30:26} Egyiptom népét pedig szétszórom a nemzetek között, és elszélesztem őket az országokban. Akkor megtudják, hogy én vagyok az Örökkévaló!”
{i31:1} Prófécia Asszíriáról és Egyiptomról
{31:1} A száműzetés tizenegyedik évében, a harmadik hónap első napján az Örökkévaló szava érkezett hozzám:
{31:2} „Ember fia, ezt mondd a fáraónak, Egyiptom királyának és népe sokaságának: Lám, te azt gondolod, hogy nagyságodhoz és hatalmadhoz senki más nem mérhető!
{31:3} Nézd csak Asszíriát! Hatalmas volt, mint egy fenséges cédrus a Libanon hegyein. Gyönyörű ágait széttárta, dús lombja árnyékot adott, sudár termete a felhőkig ért.
{31:4} Bőséges víz öntözte, a mélység áradata növelte magasra, folyók mosták a tövét, s patakokat küldött az erdő többi fáihoz.
{31:5} Azért lett oly hatalmas, túlnőtte a többi fát, hajtásai sokasodtak, ágai is nagyra nőttek, mert bőséges víz öntözte tövét.
{31:6} Fészket raktak ágain az égi madarak, alatta szülték kicsinyeiket a mezei vadak, árnyékában nagy nemzetek laktak.
{31:7} Gyökereit mély vizekhez nyújtotta, azért nőtt olyan hatalmasra, ágait messzire terjesztette.
{31:8} Még Isten kertjének a cédrusai sem versenyezhettek vele, ágai dúsabbak voltak a ciprusoknál, pompás lombját irigyelték a platánok. Isten kertjében egyetlen fa sem volt szépségben hozzá fogható.
{31:9} Oly széppé tettem, oly dús és fenséges lett koronája, hogy Éden minden fája irigyelte Isten kertjében.”
{31:10} Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Mivel magasra nőtt, és csúcsát a felhőkig emelte, gőgös lett, és szíve felfuvalkodott.
{31:11} Kiszolgáltattam hát a nemzetek urának, bánjon vele tetszése szerint. Bizony, gonoszsága miatt taszítottam el Asszíriát!
{31:12} Kivágták a hatalmas cédrust az idegenek, ledöntötték, s ott hagyták azok, akiktől a népek rettegnek. Lezuhant a cédrus, elterült hegyen-völgyön, összetört ágai hevernek minden folyó mellett. Elfutottak árnyékából a népek, és otthagyták.
{31:13} Törött gallyai közt madarak fészkelnek, ágain taposnak a mezei vadak.
{31:14} Ezért hát egyik fa se nőjön túl magasra, ne emelje felhők közé a fejét, még ha víz mellé ültették is. Ne kevélykedjen magasságával, aki vizet iszik, mert mind meg kell halnia, mind a mélységbe száll alá, a halottak országába. Azok közé kerül, akik régen meghaltak, és a sírba kerültek.
{31:15} Azon a napon, mikor sírba száll Asszíria — azt mondja Uram, az Örökkévaló — , meggyászoltatom őt a tengerekkel, bezárom fölötte a mélységes vizeket, elapasztom a folyókat, forrásaik kiszáradnak, még Libanon erdeje is gyászba öltözik, a mező fái pedig elepednek a szmjúságtól.
{31:16} Zuhanása robajától a népek megremegnek, amikor a halottak országába hajítom Asszíriát — azok közé, akik a sírba szálltak. Megvigasztalódnak akkor a mélységben a többi fák, Éden összes fái, a legszebb libanoni cédrusok — mind, akiket a víz éltet.
{31:17} Ezek is vele együtt szállnak a sírba, meg azok is, akiket fegyver ölt meg, Asszíria minden segítője és társa, s akik a népek közül árnyékában nyugodtak.
{31:18} Lásd, Egyiptom, mennyi hatalmas fa nőtt Isten kertjében, Édenben! Melyik mérhető hozzád dicsőségben? Mégis az alvilágba hullasz alá a többi fával együtt, ott fogsz feküdni a körülmetéletlenek között, a karddal megöltek között! Bizony, ez lesz a sorsa a fáraónak, meg töméntelen seregének is!” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.
{i32:1} Gyászének a fáraóról
{32:1} A száműzetés tizenkettedik évében, a tizenkettedik hónap első napján az Örökkévaló szava érkezett hozzám:
{32:2} „Ember fia, kezdj gyászéneket a fáraóról, Egyiptom királyáról! Ezt mondd neki: »Fiatal s erős oroszlán vagyok a népek között«, — ezt képzelted magadról, pedig csak tengeri szörnyeteg vagy! Csúszol-mászol a folyó ágaiban, iszapos vizét felkavarod, zavaros vizekben tanyázol.”
{32:3} Ezt üzeni neked Uram, az Örökkévaló: „Összegyűjtöm a népeket, hálómat kivetem rád, s ők a partra vonszolnak téged.
{32:4} Földre terítelek, a sík mezőre doblak, tested az ég madarainak adom, jóllaknak veled a mezei vadak.
{32:5} Holttested a hegyekre hajítom, megtöltöm vele a völgyeket.
{32:6} A hegyek csúcsáig véreddel öntözöm a földet, minden csatornád színültig telik.
{32:7} Amikor kioltom életed, besötétítem az eget, nem fénylenek a csillagok, felhők takarják a napot, a hold sem világít majd.
{32:8} Elsötétülnek miattad a fények az égen, országodra sűrű sötétséget borítok.” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.
{32:9} „Bukásod hírével megdöbbentem a népeket. Még azok is megrémülnek pusztulásodon, akiket nem ismersz.
{32:10} Elámulnak mind a nemzetek, s királyaik is megrettennek, mikor megsuhogtatom kivont kardomat előttük. Pusztulásod napján mindannyian a saját életükért remegnek majd.”
{32:11} Mert ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Babilon királyának kardja lesújt rád, Egyiptom!
{32:12} Rád rohan a legkegyetlenebb hadsereg. Vitéz harcosok kardjával pusztítom el lakosaid tömegét és minden gazdagságodat. Véget vetnek Egyiptom dicsekvésének, kiirtják minden lakóját,
{32:13} még az állatokat is kiirtják a folyók mellől. Nem zavarja fel többé a folyópartokat sem ember lába, sem barmok patája.
{32:14} Lecsendesítem a folyóvizeket, oly simán folynak majd, mint az olaj.” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.
{32:15} „Mikor elpusztítom Egyiptom földjét, mikor egészen kifosztják országát, amikor megbüntetem lakosait, akkor értitek meg, hogy én vagyok az Örökkévaló!
{32:16} Siratóének ez, népek leányai sírva énekeljék! Megsiratják Egyiptomot és lakosait, gyászolják elpusztult gazdagságát.” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.
{i32:17} Egyiptom népe az alvilágba süllyed
{32:17} A száműzetés tizenkettedik évében, a hónap tizenötödik napján az Örökkévaló szava érkezett hozzám:
{32:18} „Ember fia, kezdj gyászéneket Egyiptom tömegeiről, és vesd őket az alvilágba! Más hatalmas népekkel együtt küldd le őket azokhoz, akik már korábban a sírba feküdtek!
{32:19} Ó, Egyiptom! Különbnek tartod magad a népeknél? Szállj csak le a sírba te is, mint a többiek! Feküdj a körülmetéletlenek közé!
{32:20} Tömegeid bizony lehullanak a holtak közé, kiket kard vágott le, mint téged is. Egyiptom fegyver martaléka lett, vonszoljátok hát le őt is a többiekhez!
{32:21} Rég meghalt hősök szólnak a fáraóhoz és segítőihez az alvilágból, hogy lám, ezek is lehullottak, itt fekszenek a körülmetéletlenek között, a többi karddal megölt között!
{32:22} Itt van Asszíria és egész serege! Sírjaik körülveszik őket, mindannyian fegyver által estek el.
{32:23} Az alvilág legmélyén van a helyük, sírjaik körülveszik őket, mindannyian fegyver által estek el, pedig népek rettegtek tőlük az élők földjén.
{32:24} Itt van Élám is, egész seregével, sírjaik körülveszik őket, mindannyian fegyver által estek el, ők is a körülmetéletlenek közé feküdtek, pedig népek rettegtek tőlük az élők földjén. Gyalázattal szálltak alá a sírba, a többi halott közé.
{32:25} A sírban vetettek ágyat Élámnak és seregének, a megöltek közé, sírjaik körülveszik őket, mindannyian fegyver által estek el, ők is a körülmetéletlenek közé feküdtek, pedig népek rettegtek tőlük az élők földjén. Gyalázattal szálltak alá a sírba, a többi halott, a fegyverrel megöltek közé.
{32:26} Itt fekszik Mesek és Tubal, egész seregükkel. Sírjaik körülveszik őket, mindannyian fegyver által estek el, ők is a körülmetéletlenek közé feküdtek, pedig népek rettegtek tőlük az élők földjén.
{32:27} Nem fekszenek együtt azokkal az elesett körülmetéletlen hősökkel, akiknek kardját a fejük alá tették, úgy fektették őket a sírba; s akiknek gonoszsága csontjaikra nehezedik, mert amíg éltek, rettegtek tőlük a népek.
{32:28} Egyiptom, te is a körülmetéletlenek közé kerülsz, összetörve fekszel majd a karddal megöltek között!
{32:29} Itt van Edom is, királyaival, fejedelmeivel: vitéz harcosok voltak, mégis a fegyverrel megöltek mellé feküdtek, körülmetéletlenek közé, akik a sírba szálltak.
{32:30} Itt vannak mind az északi fejedelmek, meg a szidóni férfiak mindannyian. Ők is a sírba kerültek, noha rettegtek tőlük a népek. Most megszégyenültek, gyengék lettek ők is. Itt fekszenek a körülmetéletlenekkel, fegyverrel megöltekkel, viselik szégyenüket a halottak között.
{32:31} Látja őket a fáraó, és megvigasztalódik népe sorsa miatt, mert őt is, népét is, ugyanúgy fegyver ölte meg.” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.
{32:32} „Mert én tettem a fáraót és seregét félelmetessé az élők földjén, mégis a körülmetéletlenek közé kellett feküdniük, a karddal megöltekhez!” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.
{i33:1} Az őrszem felelőssége
{33:1} Az Örökkévaló szava érkezett hozzám:
{33:2} „Ember fia, ezt mondd népednek: Azt üzeni nektek Uram, az Örökkévaló: Amikor egy országra ellenség fegyverét küldöm, az ország lakosai választanak maguk közül egy férfit, és őrszemmé teszik,
{33:3} hogy figyelje az ellenség közeledtét, és figyelmeztesse a többieket. Mikor az őrszem látja, hogy jön az ellenség, belefúj a sófárba, így ad jelt a többieknek, hogy veszély közeledik.
{33:4} Aki hallja ugyan a sófár hangját, de nem törődik vele, azt eléri az ellenség fegyvere, és meghal. Az ilyen ember
{33:5} maga felelős a haláláért, mert hallotta a sófár hangját, de nem vette figyelembe. Aki viszont hallgat a figyelmeztetésre, megmenekül a haláltól.
{33:6} De ha az őrszem látja, hogy közeledik az ellenség, mégsem fújja meg a sófárt, akkor a nép nem kap figyelmeztetést, az ellenség fegyvere pedig eléri őket. Akit ilyenkor megöl a kard, az ugyan a saját bűnei miatt hal meg, én azonban mégis az őrszemet teszem felelőssé a haláláért.
{33:7} Lásd, ember fia, én akartam, hogy őrszem legyél Izráel népe számára. Halld meg, ha szólok hozzád, és mondd meg nekik, amit tőlem hallasz: így figyelmeztesd őket a nevemben.
{33:8} Ha szólok neked: »Ezékiel, ennek a bűnösnek meg kell halnia!« — akkor figyelmeztesd, hogy változtassa meg az életét. Ha mégsem szólsz neki, és nem figyelmezteted, akkor ő ugyan a bűnei miatt hal meg, de haláláért téged teszlek felelőssé.
{33:9} Ha figyelmezteted, akkor megmenekülsz a felelősségtől. Ha ennek ellenére sem változtat az életén, akkor meghal a bűnei miatt, de a halálát nem kérem számon rajtad.”
{i33:10} Nem kívánom a bűnös halálát!
{33:10} „Ember fia, ezt mondd Izráel népének: Hallom, amint egymásnak mondogatjátok: »Bűneink és törvényszegéseink súlya ránk nehezedik! Bizony, elpusztulunk e szörnyű teher alatt! Hogyan is maradhatnánk életben?«
{33:11} Ezt feleld nekik, ember fia: Azt üzeni nektek Uram, az Örökkévaló: Életemre mondom, hogy nem abban telik örömöm, ha a bűnös meghal, hanem abban, ha megváltoztatja életét, és megmenekül a haláltól! Ezért fordítsatok hátat eddigi gonoszságaitoknak, és jöjjetek vissza hozzám, ó Izráel népe! Jöjjetek vissza! Miért is halnátok meg, Izráel, hiszen ha megfordultok, élhettek!
{33:12} Ember fia ezt mondd népednek: Ha valaki egy ideig igazságosan és istenfélő módon él, azután mégis vétkezik, akkor meg kell halnia. Korábbi istenfélő élete és igazságos tettei nem mentik meg a haláltól. Ugyanígy, ha valaki istentelen és igazságtalan módon él, de később megváltoztatja az életét, és jó útra tér, nem kell meghalnia régebben elkövetett bűnei miatt. Az istenfélő sem maradhat életben, korábbi istenfélő életére és igazságos tetteire való tekintettel, ha később mégis vétkezik.
{33:13} Ha azt mondom az istenfélő és igazságos embernek, hogy bizonyosan élni fog, ő azonban elbízza magát, és a saját igazságos voltában bízva bűnt követ el, akkor bűne miatt meg kell halnia. Korábbi igazságos tettei nem mentik meg őt a haláltól.
{33:14} Ha azt mondom a bűnösnek, hogy bűnei miatt bizonyosan meg kell halnia, ő azonban megváltoztatja életét, bűneinek hátat fordít, azt teszi, ami a törvény szerint helyes és jó,
{33:15} visszaadja adósának a tőle vett zálogát, visszaadja, amit mástól erőszakkal elvett, a törvény életet adó parancsait követi, többé nem követ el igazságtalanságot, akkor nem kell meghalnia, hanem bizonyosan életben marad.
{33:16} Korábban elkövetett bűneit nem rovom fel neki, mert megváltoztatta életét, a törvény szerint helyesen és jól cselekszik — tehát nem kell meghalnia, hanem élni fog.
{33:17} Ezékiel, néped erre azt mondja: »Urunk nem bánik velünk igazságosan!« Pedig az ő életmódjuk és tetteik nem igazságosak!
{33:18} Amikor az istenfélő ember hátat fordít az igazságnak, és bűnt követ el, meg kell halnia bűne miatt.
{33:19} Amikor pedig a bűnös fordít hátat a bűnnek, és a törvény szerint helyesen cselekszik, akkor igazságossága által élni fog.
{33:20} Erre mondjátok ti, hogy »Urunk nem bánik velünk igazságosan«?! Ó, Izráel népe, én mindegyikőtöket a saját életmódja és tettei alapján fogom megítélni!”
{i33:21} Jeruzsálem elesett!
{33:21} A száműzetés tizenkettedik évében, a tizedik hónap ötödik napján egy menekült érkezett hozzám, aki az ostromlott Jeruzsálemből menekült meg. Elmondta, hogy az ellenség elfoglalta a várost.
{33:22} Előző este már éreztem az Örökkévaló kezét magam fölött. Éjjel az Örökkévaló megnyitotta számat, s mire a menekült reggel megérkezett, már tudtam beszélni. Némaságom ideje véget ért.
{33:23} Akkor az Örökkévaló szava érkezett hozzám:
{33:24} „Ember fia, akik élve maradtak, és most Izráel földjén laknak a romok között, ezt mondják: »Ábrahám csak egymaga volt, Isten mégis örökségül adta neki ezt a földet. Mennyivel inkább biztos örökségünk ez az ország, hiszen mi sokan vagyunk!«
{33:25} Ezért hát szólj hozzájuk: Ezt üzeni nektek Uram, az Örökkévaló: »Vérrel együtt eszitek a húst, bálványaitoktól vártok segítséget, gyilkoltok, és még azt képzelitek, hogy örökölni fogjátok a földet?!
{33:26} Saját fegyveretek erejében bíztok, utálatos bűnöket követtek el, egymás feleségét elcsábítjátok, hogy képzelitek hát, hogy örökölni fogjátok a földet?!«
{33:27} Ember fia, ezt mondd nekik: Ezt üzeni nektek Uram, az Örökkévaló: Életemre mondom, hogy akit közületek a romok között talál az ellenség, azt fegyverrel öli meg; aki a mezőn van, azt vadállatok falják föl; akik pedig elrejtőznek az erődítményekben és barlangokban, azokat halálos járvány pusztítja el.
{33:28} Izráel földjét kietlen és üres pusztává teszem. Bizony, mindent elpusztítok, amire büszkék voltak. Izráel hegyei lakatlanok lesznek, és senki sem megy rajtuk keresztül.
{33:29} A rajta lakó nép utálatos bűnei miatt pusztasággá teszem földjüket, s akkor tudják meg, akkor ismerik el, hogy én vagyok az Örökkévaló!”
{i33:30} Akkor majd megértik, hogy próféta volt közöttük
{33:30} „Ami pedig téged illet, ember fia, az emberek beszélgetnek rólad az utcákon és házaik kapujában. Néped fiai azt mondják egymásnak: »Gyertek, nézzük meg, jött-e valami üzenet az Örökkévalótól!«
{33:31} Azután eljönnek hozzád, és leülnek előtted, mint ahogy népem szokta. Meghallgatják szavaidat, de nem engedelmeskednek annak, amit mondasz. Úgy veszik, mintha csupán egy szerelmes ének lenne — közben egyre azon jár az eszük, hogy szerezhetnének minél több pénzt.
{33:32} Téged csak annyiba vesznek, mint egy jó hangú énekest, aki szerelmes dalokat énekelget nekik, s hangszerével kíséri énekét. Meghallgatják, de nem veszik komolyan, s nem engedelmeskednek szavaidnak.
{33:33} De ha beteljesednek — mert bizony be fognak teljesedni! — akkor megtudják, hogy próféta volt közöttük!”
{i34:1} Prófécia a pásztorok ellen
{34:1} Az Örökkévaló szava érkezett hozzám:
{34:2} „Ember fia, prófétálj Izráel népének pásztorai ellen! Prófétálj, és mondd a pásztoroknak: Ezt üzeni nektek Uram, az Örökkévaló: Jaj a pásztoroknak, akik csak magukkal törődnek! Hát a pásztornak nem a nyájra kell gondot viselnie?!
{34:3} A juhok tejét isszátok, a gyapjúval ruházkodtok, a hízottakat levágjátok, de a nyájjal nem törődtök!
{34:4} A gyengét nem erősítitek, a beteget nem gyógyítjátok, a törött lábút nem kötözitek be, ha elkószál, nem mentek utána, ha eltéved, nem keresitek meg, csak uralkodtok rajtuk, kemény szívvel és kegyetlenül!
{34:5} Nyájam szétszóródott, mert nincs pásztoruk, elszéledtek, és vadak szaggatták szét őket.
{34:6} Juhaim szétszóródtak, és egyedül kóboroltak, hegyeken és dombokon tévelyegtek, szétszéledtek mindenfelé a földön, de senki sem törődött velük, senki sem nézett utánuk.”
{34:7} Halljátok meg hát, ti pásztorok az Örökkévaló szavát!
{34:8} „Életemre mondom — ezt üzeni nektek Uram, az Örökkévaló — , hogy nyájam vadak zsákmánya lett, bárányaimat mezei vadak szaggatták széjjel, mert nem volt pásztoruk! Pásztoraim nem viseltek gondot nyájamra, csak magukkal törődtek, nyájamra nem viseltek gondot!”
{34:9} Halljátok meg hát, pásztorok, az Örökkévaló szavát!
{34:10} Ezt üzeni nektek Uram, az Örökkévaló: „Nézzétek! A pásztorok ellen fordulok, számon kérem nyájamat rajtuk, és elszámolok velük. Többé nem pásztorolják nyájamat, felmondok nekik, elküldöm őket! Nem hizlalják magukat juhaimmal, kimentem kezükből bárányaimat, nem falják fel őket többé soha!”
{34:11} Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Ezentúl magam viselek gondot a nyájamra, én leszek a pásztoruk, s megkeresem őket!
{34:12} Azon a napon megállok közöttük, ahogy a pásztor áll elszéledt nyája között, és megkeresem őket, mindegyiket! Felkutatom juhaimat, kiszabadítom őket mindenhonnan, ahová szétszóródtak azon a sötét és borús napon.
{34:13} Kihozom őket a nemzetek közül, összegyűjtöm nyájamat a messzi földekről, s beviszem őket földjükre. Én leszek a pásztoruk Izráel hegyein, meg a folyók mellett, és gondjukat viselem az ország minden lakóhelyén.
{34:14} Jó legelőkön legeltetem őket, Izráel magas hegyein lesz nyugvóhelyük. Ott fognak megpihenni, jó akolban, dús legelőn legelnek majd Izráel hegyein.
{34:15} Magam legeltetem nyájamat, s a pihenőhelyükre vezetem őket.” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.
{34:16} „Eltévedt juhaimat megkeresem, amelyik elkószált, visszahozom, a törött lábút bekötözöm, a gyengét erősítem, az erőseket szemmel tartom. Pásztorolom mindegyiket, ahogyan kell, igazsággal és ítélettel.
{34:17} Köztetek is igazságot teszek, hiszen nyájam vagytok — azt mondja Uram, az Örökkévaló. — Rendet teremtek a juhok között, igazságot teszek a kosok és bakok között.
{34:18} Nem elég nektek, hogy dús füvet legeltek? Miért tapossátok össze a maradékát a többiek orra előtt? Tiszta friss vizet ihattok, miért zavarjátok össze azt a többiek orra előtt?
{34:19} Azt legelje nyájam, amit összetiportatok? Azt a zavaros vizet igyák, amelyet ti kavartatok föl?”
{34:20} Ezért azt üzeni nektek Uram, az Örökkévaló: „Magam teszek igazságot juhaim között, magam ítélek hízott és sovány juhaim között.
{34:21} Ti kövérek, a gyengéket félrelökdösitek, szarvatokkal öklelitek, egészen elüldözitek őket!
{34:22} Megszabadítom hát juhaimat, hogy ne essenek zsákmányul a vadaknak, s igazságot teszek juhaim között.
{34:23} Egyetlen pásztor kezére bízom őket, szolgámat rendelem föléjük, Dávidot. Ő viseli gondjukat, legelteti és vezeti őket. Ő lesz nyájam pásztora!
{34:24} Én, az Örökkévaló leszek Istenük; szolgám, Dávid pedig a fejedelmük. Így lesz, mert én mondtam ezt, az Örökkévaló!
{34:25} Szövetséget kötök velük békességre és bőségre, a gonosz vadállatokat pedig kiirtom a földről. Nyájam biztonságban legelhet a tágas legelőn, nyugton pihenhet az erdőkben.
{34:26} Megáldom nyájamat, és mind, akik magaslatom körül laknak, esőt adok nekik idejében, áldásom záporozik rájuk bőségesen.
{34:27} A gyümölcsfák bőven teremnek majd, gazdag aratást hoz a szántóföld, nyájam pedig biztonságban élhet földjén. Akkor megtudjátok, akkor megértitek, hogy én vagyok az Örökkévaló, aki letöröm nyakatokról az igát, és megszabadítom nyájamat azoktól, akik szolgaságban tartották őket.
{34:28} Nem lesznek többé zsákmányul a nemzeteknek, nem szaggatják szét őket a vadak, hanem áldott nyugalomban tanyáznak, senkitől sem kell félniük.
{34:29} Olyan földet adok nekik, amelyen gyönyörű kerteket művelnek, gyümölcseik messze földön híresek lesznek, éhínség nem sanyargatja őket soha, többé nem gúnyolják őket a nemzetek.
{34:30} Akkor végre mind megértik, megtudják, hogy én, az Örökkévaló vagyok Istenük, ők pedig népem, Izráel nemzete.” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.
{34:31} „Bizony, juhaim vagytok, legelőim nyája, emberek! Én pedig Istenetek vagyok.” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.
{i35:1} Prófécia Edom ellen
{35:1} Az Örökkévaló szava érkezett hozzám:
{35:2} „Ember fia, fordulj Széír hegye felé, és prófétálj ellene!
{35:3} Ezt mondd neki: Ezt üzeni Uram, az Örökkévaló: Széír hegye, ellened fordulok! Rád emelem kezem, és pusztasággá teszlek!
{35:4} Városaid lerombolom, mindenestől elpusztítalak. Akkor tudod meg, hogy én vagyok az Örökkévaló!
{35:5} Örökösen gyűlölködtél! Izráel fiait kiszolgáltattad ellenségük fegyverének veszedelmük idején, végső megbüntetésük napján.
{35:6} Ezért hát, életemre mondom, én is kiszolgáltatlak a vérontásnak és a halálnak! Bizony, üldözőbe vesz a halál téged, Edom! Szerettél vért ontani? Hát üldözzön téged is a vérontás és halál! — ezt mondja Uram, az Örökkévaló. —
{35:7} Elpusztítom Széír hegyét, teljesen elpusztítom! Kiirtom belőle mind, aki kapuján kilép, s mind, aki városába visszatér.
{35:8} Edom hegyeit megöltekkel borítom be, fegyver által elhullottak töltik meg völgyeit, halottai ott hevernek majd a dombokon és a folyók partján.
{35:9} Városaid örökre lakatlanok lesznek, örökre puszta romhalmok maradnak. Akkor majd megtudod, hogy én vagyok az Örökkévaló!
{35:10} Azt mondtad: »Júda és Izráel, ez a két ország az enyém lesz! Elfoglalom, megkaparintom őket magamnak!«” De az Örökkévaló ott lakik Izráel földjén!
{35:11} Ezért azt mondja Uram, az Örökkévaló: „Életemre mondom, ahogy te bántál népemmel, én is úgy bánok veled, Edom: haraggal, féltékenységgel és gyűlölettel! Népemmel megismertetem magam, mikor megbüntetlek téged.
{35:12} Te pedig, Edom, megtudod, hogy én, az Örökkévaló, hallottam minden szót, mikor Izráel hegyeit gyaláztad! Mert azt mondtad: »Nézzétek, Izráel elpusztult! Országa nekünk jut zsákmányul!«
{35:13} Kevély szavaiddal ellenem szóltál, nagy hangon, dicsekedve, sokszor. Én hallottam minden szavad!
{35:14} Emiatt — azt mondja Uram, az Örökkévaló — elpusztítalak, Edom, az egész föld örömére.
{35:15} Ahogy örültél Izráel öröksége pusztulásának, úgy bánok én is veled: elpusztítalak! Lakatlan rommá lesz Széír hegye, és egész Edom mindenestül. Akkor tudjátok meg, hogy én vagyok az Örökkévaló!”
{i36:1} Prófécia Izráel újjáépítéséről
{36:1} „Ember fia, prófétálj Izráel hegyeinek! Ezt mondd nekik: Izráel hegyei, halljátok meg az Örökkévaló szavát!
{36:2} Ezt üzeni Uram, az Örökkévaló: Ellenségeitek kárörvendve mondták rólatok: »Haha! Az ősi magaslatok végre a birtokunkba kerültek!«
{36:3} Ezért hát prófétálj, és szólj Izráel hegyeihez: Ezt üzeni nektek Uram, az Örökkévaló: Ellenségeitek lerombolták városaitokat, és mindenfelől letapostak benneteket, hogy a nemzetek hatalmukba kerítsenek, és leigázzanak titeket. Az emberek rosszindulattal beszélnek rólatok, és rágalmaznak benneteket.
{36:4} Ezért hát, Izráel hegyei, halljátok meg Uram, az Örökkévaló szavát, aki ezt üzeni a hegyeknek és völgyeknek, a domboknak és folyóknak, az elpusztult romoknak és kihalt városoknak, amelyeket a környező nemzetek maradéka gúnyolt és kirabolt:
{36:5} Izzó haraggal és féltékenységgel szóltam Edom egész népe és a többi nemzetek ellen, akik földemet elfoglalták és jogtalanul birtokba vették. Bizony, azok a népek kárörvendő szívvel és megvetéssel lerohanták, és kirabolták földemet!
{36:6} Te pedig, Ezékiel, prófétálj Izráel földjéről, és ezt mondd a hegyeknek, völgyeknek, domboknak és folyóknak: Ezt üzeni nektek Uram, az Örökkévaló: Izzó haragomban és féltékenységemben szóltam, mert a nemzetek gyalázkodását kellett elviselnetek.
{36:7} Ezért hát azt mondja Uram, az Örökkévaló: Felemeltem kezem, és megesküdtem, hogy akik eddig titeket gyaláztak, ezután azoknak a környező nemzeteknek kell viselniük majd gyalázatukat és szégyenüket!
{36:8} Ti pedig, Izráel hegyei, növesszetek új fákat és neveljetek gyümölcsöket népemnek, Izráelnek, mert hamarosan visszatérnek földjükre!
{36:9} Izráel földje, lásd, én veled vagyok, hozzád fordulok, és újra szántani-vetni fognak rajtad!
{36:10} Megszaporítom lakosaidat, megsokasítom Izráel nemzetét, újjáépítik a romokat, felépítik városaidat.
{36:11} Embert és állatot egyaránt megsokasítok rajtad, Izráel földje. Megszaporodnak, megsokasodnak földeden, és benépesítik az elhagyott városokat, mint régen. Még több jót teszek veletek, mint kezdetben. Akkor megérted és felismered, hogy én vagyok az Örökkévaló!
{36:12} Ó, Izráel földje, embereket hozok hozzád, sokan járnak majd földeden! Birtokba vesz népem, Izráel, mint jogos örökségét, tulajdonát. Te pedig, föld, nem falod fel gyermekeiket soha többé!”
{36:13} Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Azt mondják rólad a nemzetek, ó Izráel földje: »Emberevő vagy, s népedet gyermektelenné teszed!«
{36:14} Én pedig azt mondom: Embert többé nem eszel, s népedet nem teszed gyermektelenné soha! — ezt mondja Uram, az Örökkévaló. —
{36:15} Többé nem engedem, hogy a nemzetek gyalázzanak, szidalmaik nem hullanak reád, és népedet többé gyermektelenné nem teszed!” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.
{i36:16} Az Örökkévaló megszenteli nevét
{36:16} Az Örökkévaló szava érkezett hozzám:
{36:17} „Ember fia, ameddig Izráel népe a saját földjén lakott, bemocskolta azt életmódjával és gonosz tetteivel. Olyan tisztátalan lett előttem e nép élete, mint az asszonyok tisztátalansága havi ciklusuk idején.
{36:18} Izráel népe sok gyilkosságot követett el, és bálványokat imádtak — ezekkel tisztátalanná tették földjüket. Emiatt izzó haragom zúdítottam rájuk,
{36:19} szétszórtam őket a nemzetek közé, és elszélesztettem őket az országokban. Életük és gonosz tetteik szerint büntettem meg őket.
{36:20} A nemzetek között, ahová kerültek, népem szégyent hozott rám, és szent nevemet miattuk nem tisztelték a nemzetek, mert ezt mondták róluk: »Ez a nép az Örökkévaló népe, mégis kiűzték őket az Örökkévaló földjéről!«
{36:21} Én azonban nem tűrhetem a szégyent, hogy szent nevemet így bemocskolják! Izráel népe ugyan valóban szégyent hozott nevemre minden helyen, ahová szétszóródtak a nemzetek között, de ez nem maradhat így!
{36:22} Mondd meg hát, Ezékiel, Izráel népének: Ezt üzeni nektek Uram, az Örökkévaló: Tudjátok meg, hogy amit teszek, nem értetek teszem, hanem szent nevemért, amelyre szégyent hoztatok a nemzetek között, ahová szétszóródtatok!
{36:23} Minden kétséget kizáróan be fogom bizonyítani, hogy nevem valóban szent és hatalmas! Annak ellenére, hogy szégyent hoztatok nevemre a nemzetek között, akik között laktok, a nemzetek meg fogják tudni, és elismerik, hogy én vagyok az Örökkévaló! Igen, amikor ti majd igazán tiszteltek engem, én pedig azzal, ahogyan veletek bánok, bebizonyítom, hogy szent vagyok — és mindezt a népek szeme láttára teszem — , s akkor fogom helyreállítani nevem megbecsülését!” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.
{36:24} „Fölveszlek a nemzetek közül, összegyűjtelek minden országból, és hazaviszlek titeket a saját országotokba.
{36:25} Azután tiszta vizet hintek rátok, tisztára mosdatlak minden tisztátalanságotokból, összes bálványaitoktól megtisztítalak.
{36:26} Új szívet adok nektek, új szellemet öntök belétek, kőszívetek helyére hús-szívet helyezek.
{36:27} Saját Szellemem lakik bennetek, s megteszem, hogy parancsaim szerint éljetek, és törvényeimnek engedelmeskedjetek.
{36:28} Őseitek földjén laktok majd, melyet tőlem kaptak, népemmé lesztek, én pedig Istenetek leszek.
{36:29} Megőrizlek minden tisztátalanságotoktól, gabonátokat megszaporítom, hogy aratásotok bőséges legyen, s nem küldök rátok éhínséget ezután.
{36:30} Kertjeitek bőven hozzák a gyümölcsöt, a szántóföld gazdag termést kínál, s többé nem gúnyolnak titeket az idegenek az éhínség miatt.
{36:31} Visszanéztek gonosz életmódotokra, visszaemlékeztek vétkeitekre, megutáljátok magatokat régi bűneitek, utálatos tetteitek miatt.”
{36:32} „De mindezt nem értetek teszem, jól jegyezzétek meg ezt, hanem szent nevemért! — ezt mondja Uram, az Örökkévaló. — Izráel népe, szégyenkezzetek és piruljatok régi, gonosz életmódotok miatt!”
{36:33} Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Azon a napon, mikor minden bűnötöket lemosom rólatok; azt is megteszem, hogy a romba dőlt városokat újjáépítsétek, én pedig benépesítem azokat!
{36:34} Ismét szántani-vetni kezdtek mindenki szeme láttára a földön, amely régóta gazdátlan és pusztán hevert.
{36:35} Csodálkozva mondják majd az utazók: »Ez a föld puszta és lakatlan volt, most meg, lám, mint az Édenkert! A feldúlt, lerombolt és elhagyott városok felépültek, megerősödtek, és ismét lakják őket!«
{36:36} Így tudják meg a körül lakó nemzetek, akik megmaradnak, hogy én, az Örökkévaló, építettem fel a romba dőlt városokat, és virágoztattam fel a pusztaságokat. Ezt én, az Örökkévaló mondtam, és meg is teszem!”
{36:37} Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Mindezeken felül, még azt is megteszem, hogy Izráel kérésére megszaporítom népüket, mint a juhnyáját.
{36:38} Bizony, úgy megsokasítom őket, hogy egészen megtöltik a városokat, mint ahogy az Örökkévalónak szentelt juhok megtöltik Jeruzsálemet a nagy ünnepeken. Az elpusztult és újjáépült városokat is így fogja megtölteni az emberek nyája. Erről fogjátok megtudni, hogy én vagyok az Örökkévaló!”
{i37:1} Látomás a száraz csontok völgyéről
{37:1} Az Örökkévaló rám helyezte a kezét, és Szelleme által kivitt egy tágas völgybe, amely telis-tele volt csontokkal.
{37:2} Körülvezetett a völgyben, és láttam, hogy rengeteg csont hever szanaszét, amelyek már teljesen megszáradtak.
{37:3} Akkor az Örökkévaló megkérdezett: „Ember fia, mit gondolsz, megelevenedhetnek még ezek a csontok?” Azt válaszoltam: „Ó, Uram, te vagy az Örökkévaló, ezt csak te tudhatod!”
{37:4} Ekkor azt mondta nekem: „Prófétálj ezekről a csontokról! Ezt mondd nekik: »Ti száraz csontok, halljátok meg az Örökkévaló szavát!
{37:5} Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: Lássátok meg, én szellemet hozok belétek, hogy életre keljetek!
{37:6} Inakat és izmokat adok rátok, bőrrel borítalak benneteket, és szellemet adok belétek, hogy életre keljetek. Akkor tudjátok meg, hogy én vagyok az Örökkévaló!«”
{37:7} Tehát prófétáltam, ahogy az Örökkévaló megparancsolta, és ekkor nagy mennydörgést hallottam. Azután láttam, hogy a csontok — nagy zörgés közepette — kezdtek egymáshoz illeszkedni.
{37:8} Majd a szemem láttára inak és izmok növekedtek rajtuk, végül bőr borította be a testeket. Szellem azonban még nem volt bennük: nem lélegeztek.
{37:9} Ekkor az Örökkévaló ismét szólt hozzám: „Prófétálj a szellemnek, ember fia, prófétálj! Mondd neki: Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: Jöjj elő a négy égtáj felől, és lehelj életet ezekbe, akiket megöltek, hogy feléledjenek!”
{37:10} Tehát prófétáltam, ahogy az Örökkévaló megparancsolta, s ekkor szellem szállt a földön fekvő testekbe, azok pedig életre keltek, és talpra álltak! Hatalmas sereg lett belőlük!
{37:11} Ezután az Örökkévaló ezt mondta nekem: „Ember fia, ezek a csontok Izráel egész népét jelképezik. Látod, ők azt mondják: »Még a csontjaink is kiszáradtak! Minden reménységünk odalett, végünk van!«
{37:12} Ezért hát prófétálj, és mondd nekik: Ezt üzeni nektek Uram, az Örökkévaló: Nézzétek, felnyitom sírjaitokat, és kihozlak onnan titeket, népem! Azután hazaviszlek benneteket Izráel földjére.
{37:13} Amikor kihozlak titeket sírjaitokból, népem, akkor majd megtudjátok, és felismeritek, hogy én vagyok az Örökkévaló!
{37:14} Saját Szellemem adom, hogy bennetek lakjon, és életre keljetek. Letelepítelek a saját földetekre. Akkor majd megtudjátok, megértitek és elismeritek, hogy mindezt én, az Örökkévaló mondtam, és véghez is vittem.”
{i37:15} Prófécia a két népről, amely egyesül
{37:15} Az Örökkévaló szava érkezett hozzám:
{37:16} „Ember fia, fogj egy fadarabot, és írd rá: »Júda és társai, Izráel fiai«! Majd végy egy másik fadarabot, és ezt írd rá: »József, Efraim, és társai, Izráel egész népe«!
{37:17} Azután illeszd egymáshoz a két darabot — legyenek eggyé a kezedben!
{37:18} Amikor majd néped fiai megkérdeznek, hogy mit akarsz ezzel jelezni,
{37:19} mondd nekik: Ezt üzeni Uram, az Örökkévaló: Nézzétek! Kezembe veszem József fáját, amely Efraim kezében van, és azokat az izráeli törzseket, amelyek vele tartanak, és hozzáillesztem őket Júda fájához. Egy fává teszem őket: az én kezemben valóban eggyé lesznek!
{37:20} A két fadarabot szorítsd össze a markodban az emberek szeme láttára,
{37:21} és mondd nekik: Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: Nézzétek! Kezembe veszem Izráel fiait, kiragadom őket a nemzetek közül, akik közé szétszóródtak, összegyűjtöm mindenfelől, és hazaviszem őket a saját földjükre.
{37:22} Egy nemzetté teszem őket azon a földön, Izráel hegyein. Egyetlen király fog uralkodni rajtuk, s nem válnak külön többé két királyságra. Nem két nemzet lesz, hanem egy.
{37:23} Nem fogják többé beszennyezni magukat bálványaikkal, meg utálatos tetteikkel és bűneikkel. Kiszabadítom őket minden lakóhelyükről, ahol vétkeztek ellenem. Tisztára mosom őket bűneikből. Így lesznek népemmé, én pedig Istenükké.
{37:24} Szolgám, Dávid lesz a királyuk: egyetlen pásztora lesz egész népemnek. Törvényeim szerint élnek, és engedelmeskednek parancsaimnak. Amit mondok nekik, megteszik.
{37:25} Ott laknak, azon a földön, amelyet szolgámnak, Jákóbnak adtam, s amelyen őseik is laktak. Bizony, ott fognak élni gyermekeikkel sőt, az unokáikkal együtt, és azontúl mindig. Szolgám, Dávid pedig fejedelmük lesz örökké.
{37:26} Szövetséget kötök velük békességre és bőségre, és ez a szövetség örökké érvényes marad. Letelepítem és megszaporítom őket, szent helyemet pedig örökre közöttük helyezem el.
{37:27} Fölöttük lesz lakóhelyem, Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek.
{37:28} Akkor a nemzetek megértik, és elismerik, hogy én vagyok az Örökkévaló, aki Izráelt a magam számára különválasztottam, mivel örökre Izráelbe helyeztem szent helyemet.”
{i38:1} Prófécia Góg ellen
{38:1} Az Örökkévaló szava érkezett hozzám:
{38:2} „Ember fia, fordítsd tekinteted Góg felé, és prófétálj róla! Nézz Mágóg országa felé! Góg a fejedelme és vezetője Mesek és Tubal népének.
{38:3} Mondd Gógnak: Ezt üzeni neked Uram, az Örökkévaló: Lásd, én ellened fordulok, Góg, aki Mesek és Tubal fejedelme és vezetője vagy!
{38:4} Idecsalogatlak: horgot akasztok az állkapcsodba, azzal vezetlek, hogy egész hatalmas seregeddel együtt kivonulj. Igen, a vezetésed alatt álló seregek teljes fegyverzetben, lovak és lovasok, karddal és pajzzsal felszerelve, mindannyian elindulnak a hadjáratra.
{38:5} Perzsia, Etiópia és Líbia is jól felszerelt csapatokat küld, ők is veled tartanak.
{38:6} Hasonlóképp veled jön Gómer népe, és a messzi északról Tógarma népe is, segédcsapataikkal együtt — nagy sereg gyűlik össze a vezetésed alatt.
{38:7} Készülj fel, Góg! Készülj fel, és szedd össze csapataidat, akik köréd gyülekeznek és csatlakoznak hozzád!
{38:8} Hosszú idő múlva parancsot kapsz: az utolsó időkben felvonulsz egy olyan ország ellen, amelyet a korábbi háborúk pusztításai után ismét felépítettek és helyreállítottak. Benyomulsz ebbe az országba, amelynek lakói sok nemzet közül gyűltek össze Izráel hegyeire, amelyek előzőleg hosszú ideig lakatlanok voltak. Lakosaik a népek közül jöttek ki, és valamennyien biztonságban élnek.
{38:9} Úgy támadod meg ezt az országot, mint ahogy a vihar lecsap. Benyomulsz hatalmas seregeiddel, és elborítod, mint egy sötét felhő, mert rengetegen jönnek veled.”
{38:10} Azt mondja Uram, az Örökkévaló: „Abban az időben gonosz gondolatok támadnak benned, és aljas tervet forralsz.
{38:11} Azt mondod magadban: »Hadseregem lerohanja és elfoglalja ezt az országot (Izráelt), hiszen nem védik őket falak! Megtámadom lakosait, akik békében élnek, és annyira biztonságban érzik magukat, hogy nincsenek városfalaik, és kapuikon zárak — sőt, valójában még kapuik sincsenek!
{38:12} Rengeteg hadizsákmányt szerzek, és kirabolom őket! Kifosztom városaikat, amelyeket a romokból újjáépítettek, megtámadom lakosaikat, akik a nemzetek közül gyűltek össze, hogy a Föld köldökén lakjanak! Kirabolom őket, hiszen annyi értéket és oly nagy gazdagságot gyűjtöttek össze!«
{38:13} Akkor Sebá, Dédán és Társis kereskedői, meg a többi városok üzletemberei azt mondják majd neked, Góg: »Azért jöttél, hogy zsákmányt szerezz? Azért gyűjtöttél ekkora hadsereget, hogy kirabold ezt az országot? El akarod vinni az összes aranyat, ezüstöt, meg a nyájakat és minden értéket, gazdagságot?«”
{38:14} „Ezért hát, ember fia, prófétálj, és ezt mondd Gógnak: Ezt üzeni neked Uram, az Örökkévaló: Ugye, Góg, megtámadod Izráelt, az én népemet, amikor ők már biztonságban élnek?
{38:15} Eljössz lakóhelyedről, a messzi északról nagy sereggel, sok más néppel együtt, tömérdek lovassal, hatalmas hadsereggel felvonulsz Izráel ellen.
{38:16} Megtámadod népemet, Izráelt, és elborítod földjüket, mint sötét viharfelhő az eget. Az utolsó időkben fog ez bekövetkezni. Amikor eljön az ideje, én hozlak el téged, Góg, hogy földemet megtámadd! Azért teszem ezt, hogy a nemzetek megismerjenek engem, megtanulják tisztelni és megkülönböztetni nevemet. Így is lesz, amikor a nemzetek szeme láttára megmutatom hatalmam rajtad, Góg!”
{38:17} Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Abban az időben majd a nemzetek felismerik, hogy te vagy az, Góg, akiről a régi időkben, szolgáim, Izráel prófétái által szóltam. A népek vissza fognak emlékezni arra, hogy prófétáim azokban a régi időkben rólad prófétáltak: előre megmondták, hogy elhozlak téged, Góg, Izráel ellen.”
{38:18} Azt mondja Uram, az Örökkévaló: „Azon a napon, amelyen Góg megtámadja Izráel földjét, fellángol haragom ellene.
{38:19} Azon a napon hatalmas földrengés lesz Izráel földjén. Ez egészen bizonyos, mert féltő szeretetem és izzó haragom késztet rá, hogy ezt megígérjem!
{38:20} Jelenlétemben minden és mindenki reszketni fog! Remegnek majd az égi madarak, a mezei vadak, és az összes szárazföldi állat, amely a földön mozog. Reszketnek az emberek is az egész föld színén mindenhol. A hegyek leomlanak, a sziklák lezuhannak, a falak ledőlnek.
{38:21} Előhívok Góg ellen mindenféle rettentést az összes hegyeimen — mondja Uram, az Örökkévaló — , a katonák fegyvereiket a társaik fordítják, és egymást öldösik.
{38:22} Megbüntetem Gógot és a vezetése alatt lévőket, az egész hatalmas hadsereget halálos járvánnyal, áradásokat okozó felhőszakadással, hatalmas jégesővel, tűzzel és kénesővel.
{38:23} Így mutatom meg a nemzeteknek, hogy szent vagyok! Így jelentem ki magam sok nép számára, hogy megismerjenek! Akkor fogják igazán megtudni, hogy én vagyok az Örökkévaló!”
{i39:1} Prófécia Góg és serege pusztulásáról
{39:1} „Ember fia, prófétálj Góg ellen! Mondd: Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: Lásd, én ellened fordulok, Góg, Mesek és Tubal fejedelme és vezetője!
{39:2} Elcsalogatlak, és idevezetlek, hogy felvonulj a távoli északról Izráel hegyeire.
{39:3} Itt azután kiütöm bal kezedből íjadat, és jobbodból nyilaidat.
{39:4} Izráel hegyein esel el, itt pusztul el hatalmas sereged, és a népek, akik hozzád csatlakoztak. Mindenféle húsevő madaraknak és mezei vadállatoknak adlak eledelül.
{39:5} A nyílt mezőn ér utol a halál — szavamra mondom!” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.
{39:6} „Tüzet küldök Magóg földjére, és azokra is, akik úgy gondolják, hogy biztonságban laknak a szigeteken és a távoli vidékeken. Akkor fogják megtudni és felismerni, hogy én vagyok az Örökkévaló!
{39:7} Megismertetem szent nevem népemmel, Izráellel, és soha többé nem engedem, hogy szent nevemet közönségessé tegyék! A nemzetek pedig megtudják és elismerik, hogy én vagyok az Örökkévaló, Izráel Szentje!
{39:8} Nézzétek! Már közeledik a nap, amikor mindez beteljesedik!” Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Ez az a nap, amelyről szóltam!”
{39:9} „Akkor Izráel összes városaiból kimennek az emberek a mezőre, összegyűjtik a fegyvereket, amelyeket az ellenség eldobált, és mindet elégetik. Összeszedik a kis és nagy pajzsokat, íjakat, nyilakat, buzogányokat, dárdákat, és hét teljes éven keresztül tüzelnek velük.
{39:10} Nem kell fát vágniuk az erdőn, vagy gallyakat gyűjteniük, mert az ellenség fegyvereivel tüzelnek. Kifosztják azokat, akik őket akarták kifosztani, és zsákmányt szereznek azoktól, akik tőlük akartak zsákmányt rabolni” — mondja Uram, az Örökkévaló.
{39:11} „Azon a napon adok Gógnak egy területet Izráel földjén: a Vándorok-völgyét, hogy ott temessék el elpusztult seregét. Ez a völgy a Holt-tengertől keletre fekszik. A tömegsír útjában lesz azoknak, akik azon az úton jönnek-mennek. Oda temetik el Gógot és egész hadseregét, s attól fogva azt a helyet Góg serege völgyének nevezik.
{39:12} Izráel népének hét álló hónapon keresztül Góg elpusztult seregének a maradványait kell majd eltemetnie. Így tisztítják meg földjüket a holttestektől.
{39:13} Igen, az ország egész lakossága részt vesz ebben a munkában. Egész Izráel számára nagy hírnevet szerez, hogy én, az Örökkévaló ilyen módon dicsőítettem meg nevemet.” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.
{39:14} „Férfiakat fognak kijelölni, akik hét teljes hónapon keresztül állandóan ezt a munkát végzik. Keresztül-kasul bejárják az országot, hogy keressék és eltemessék a holttesteket, amelyek szanaszét hevernek. Így tisztítják meg a földet.
{39:15} Amikor ezek a járőrök valahol találnak ilyen emberi holttesteket, vagy csontokat, jelzőt állítanak mellé. Így azok, akik a temetést végzik, megtalálják, és eltemetik a halottakat a Góg serege völgyében.
{39:16} Van ott egy város, amelyet attól fogva Hamónának neveznek. Így tisztítják meg Izráel földjét a holttestektől.”
{39:17} Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Te pedig, ember fia, hívd meg az én nevemben az összes húsevő madarat és mezei vadállatot: »Jöjjetek! Nagy áldozati lakomára gyűljetek mindenfelől, nektek készítettem! Jöjjetek Izráel hegyeire, gyűljetek a véresáldozatra, nektek készítettem! Egyetek húst, igyatok vért!
{39:18} Erős harcosok húsát egyétek, a föld fejedelmeinek vérét igyátok! Olyanok ezek, mint a Básánban hizlalt kosok, bárányok, bakok és bikák.
{39:19} Egyétek a legjobb falatokat, egyetek, amennyit tudtok, igyatok megrészegedésig! Lakjatok jól nálam, mert ünnepi lakomát készítettem nektek!
{39:20} Teljetek be lovasokkal és lovaikkal, katonákkal és mindenféle harcosokkal!«” — ezt üzeni Uram, az Örökkévaló.
{39:21} „A népek szeme láttára hajtom végre ítéletem, megmutatom nekik dicsőségem: kezem lesújt Gógra és seregére.
{39:22} Attól a naptól fogva mindörökre Izráel népe is tudja és elismeri, hogy én vagyok Istenük, az Örökkévaló!
{39:23} Megértik a nemzetek is, hogy Izráel népét a saját gonoszsága miatt hurcolták száműzetésbe. Mivel hűtlenül elhagytak engem, azért vetették fogságba őket, azért fordultam el tőlük. Átadtam népem ellenségeik kezébe, s kiszolgáltattam őket a gyilkos fegyvereknek.
{39:24} Mivel bűneikkel bemocskolták magukat, ezért én is tisztátalan életük és bűntetteik szerint bántam velük, arcomat pedig elfordítottam tőlük.”
{39:25} Ezért azt mondja Uram, az Örökkévaló: „Ettől kezdve fordítok Jákób sorsán, megkegyelmezek Izráel egész népének, és féltékenyen vigyázok szent nevemre.
{39:26} Amikor biztonságban laknak földjükön, nem kell többé félniük senkitől, elfelejtik minden korábbi szégyenüket, és elfelejtik minden hűtlenségüket, amit ellenem vétettek.
{39:27} Mert visszahozom őket a népek közül, összegyűjtöm őket ellenségeik földjéről. Sok nép szeme láttára általuk bizonyítom be, hogy szent vagyok!
{39:28} Megértik akkor mind, és elismerik, hogy én vagyok Istenük, az Örökkévaló, aki száműztem őket a népek közé, de ismét össze is gyűjtöm őket földjükön. Senkit közülük többé ott nem hagyok!
{39:29} Kiárasztom rájuk Szellemem, Izráel egész népére kiárasztom, s többé arcomat tőlük el nem fordítom.” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.
{i40:1} Látomás az Új Templomról
{40:1} A száműzetés huszonötödik évének kezdetén, a hónap tizedik napján az Örökkévaló rám tette kezét, és látomásban elvitt egy helyre. Ez tizennégy évvel később, de ugyanazon a napon történt, amelyen elfoglalta Jeruzsálemet az ellenség.
{40:2} Ebben a látomásban Isten elvitt engem Izráel földjére, és egy magas hegy tetejére állított. Előttem, a hegy déli oldalán épületek rendezett csoportját láttam. Az egész hasonlított egy városhoz.
{40:3} Odavitt engem az Örökkévaló, és egy férfit láttam magam előtt, aki a kapuban állt. Úgy láttam, mintha a teste fényes bronzból lett volna. A kezében len zsinórt és egy nádból készült mérőpálcát tartott.
{40:4} Megszólított: „Ember fia, jól nyisd ki a szemed és a füled, gondosan figyeld meg, amit mutatok neked! Mindent jól jegyezz meg, mert azért hoztak ide, hogy mindezt megmutassam neked! Azután mondj el mindent Izráel népének, amit itt láttál!”
{40:5} A férfi kezében lévő nád mérőpálca 6 könyök hosszú volt, a hosszú könyök mértéke szerint. Ezt használta a méréshez. A Templomot körös-körül fal övezte, amelynek szélességét és magasságát a férfi a szemem láttára megmérte. Mindkettőnek a mérete 1 pálcányi volt.
{i40:6} A keleti külső kapubejárat
{40:6} Azután a keletre néző kapuhoz indult, felment a lépcsőkön, és megmérte a küszöböt: ez éppen egy pálcányi. A másik küszöb is ugyanolyan.
{40:7} A kapubejárat belsejéből négyzet alakú őrszobák nyílnak: szélességük és hosszúságuk egyaránt egy pálcányi. A szobák közötti fal vastagsága: 5 könyök. A belső kapunyílás küszöbe ugyanolyan, mint a külső.
{40:8} A kapubejárat belső szélessége a Templomra néző oldalon 1 pálca.
{40:9} A kapubejárat a belső előcsarnokban folytatódik, ennek szélessége: 8 könyök, oszlopai pedig 2 könyök átmérőjűek. Ez az előcsarnok a Templom felé néz, és a külső udvarba vezet.
{40:10} A kapu belsejéből mindkét oldalon 3-3 kis őrszoba nyílik. Ezek mind egyformák, és a falaik is ugyanolyan vastagok.
{40:11} A kapubejárat méretei: 10 könyök széles és 13 könyök hosszú.
{40:12} A négyzet alakú őrszobák előtt alacsony fal húzódik, amelynek magassága és vastagsága egyaránt 1 könyök, a hossza pedig 6 könyök.
{40:13} Az őrszobák szimmetrikusan helyezkednek el a kapubejárat két oldalán, ajtónyílásaik is egymással szemben találhatók. Az egyik őrszoba mennyezeténél mérve, a külső faltól a szemben lévő őrszoba szemben lévő külső faláig 25 könyök a távolság.
{40:14} Ugyanez a méret a kapu belső előcsarnokánál: 20 könyök. Az előcsarnok a belső udvarra nyílik.
{40:15} A kapubejárat hossza a külső homlokzattól a belsőig 50 könyök.
{40:16} Az őrszobák külső falán, a kapubejárat oldalán és a belső előcsarnok falán keskeny ablakok találhatók. Ezek befelé szélesednek. A kapubejárat oldalfalait pálmafa mintájú faragások díszítik.
{i40:17} A külső udvar
{40:17} Azután a férfi bevezetett a külső udvarba. A külső falak mentén, az udvar körül 30 kis szobát láttam. A szobák az udvarra néznek, és előttük az udvart egy sávon kövezet borítja.
{40:18} A kövezet szélessége a kapubejárat hosszához igazodik: addig tart, ameddig a kapubejárat benyúlik az udvarba. Ezt nevezik alsó kövezetnek.
{40:19} Azután a férfi megmérte az udvar szélességét a külső kapu udvari bejáratától a belső falon lévő kapu külső bejáratáig: 100 könyök a távolság. Az udvar ugyanolyan széles a keleti és az északi oldalon is.
{i40:20} Az északi külső kapubejárat
{40:20} Majd megmérte az északi külső kapubejáratot, amely a külső fal északi oldalán nyílik.
{40:21} Ennek mindkét oldalán 3-3 őrszoba nyílik. Előcsarnoka és falai ugyanolyanok, mint a keleti kapué. Hossza és szélessége is ugyanúgy 50, illetve 25 könyök.
{40:22} Az ablakok, a belső előcsarnok és a pálmafa mintájú faragások mind ugyanolyanok, mint a keleti kapunál. Az északi kapu külső részén 7 lépcső vezet a szabadba. Előcsarnoka belülre nyílik.
{40:23} Az északi kapu belső előcsarnokával szemben, a belső falon nyílik a belső udvar északi kapuja. A két kapu között a távolság 100 könyök — ugyanannyi, mint a keleti kapunál.
{i40:24} A déli külső kapubejárat
{40:24} Azután az udvarban a déli falhoz vezetett, ahol szintén láttam egy kaput. Azt is megmérte, mint az előző kapukat. Ennek is minden mérete azonos a másik két kapuéval.
{40:25} Ez is 50 könyök hosszú és 25 könyök széles, ugyanolyan a belső előcsarnoka, az ablakai,
{40:26} és itt is 7 lépcső vezet a külső oldalon a szabadba. A kapubejárat belső falait is ugyanolyan pálmafa mintájú faragások díszítik.
{40:27} Hasonlóan ez előző kapukhoz, a déli kapuval szemben is nyílik egy másik kapu a belső udvarba, és a kettő közötti távolság itt is 100 könyök.
{i40:28} A belső udvar kapui
{40:28} Majd a férfi bevezetett ezen a déli kapun keresztül a belső udvarba. Közben ezt a kaput is megmérte. Ennek is 50 könyök a hossza és 25 könyök
{40:29} a szélessége. A többi méret is ugyanaz, mint a külső kapuknál. Ugyanolyanok az őrszobák, az oldalfalak, és az előcsarnok is. Ablakok vannak a kapubejárat falain, és az előcsarnokon.
{40:30} A belső udvarban körös-körül nyitott fülkék voltak: szélességük 5, mélységük 25 könyök.
{40:31} A kapubejárat mindkét falát pálmafa mintájú faragások díszítik. Előcsarnoka a külső udvarra néz. Ehhez a külső udvarból 8 lépcső vezet fel.
{40:32} Majd a keleti kapun keresztül ismét bevezetett a belső udvarba. Közben ezt a kaput is megmérte. Ennek is 50 könyök a hossza és 25 könyök a
{40:33} szélessége. A többi méret is ugyanaz, mint a külső kapuknál. Ugyanolyanok az őrszobák, az oldalfalak, és az előcsarnok is. Ablakok vannak a kapubejárat falain és az előcsarnokon.
{40:34} A kapubejárat mindkét falát pálmafa mintájú faragások díszítik. Előcsarnoka a külső udvarra néz. Ehhez a külső udvarból 8 lépcső vezet fel.
{40:35} Azután az északi kapuhoz vezetett, és ezt is megmérte. Ennek is 50 könyök a hossza és 25 könyök a szélessége. A többi méret
{40:36} is ugyanaz, mint a külső kapuknál. Ugyanolyanok az őrszobák, az oldalfalak, és az előcsarnok is. Ablakok vannak a kapubejárat falain, és az előcsarnokon.
{40:37} A kapubejárat mindkét falát pálmafa mintájú faragások díszítik. Előcsarnoka a külső udvarra néz. Ehhez a külső udvarból 8 lépcső vezet fel.
{40:38} A kapu előcsarnokának oszlopa mellett nyílik egy kamra, a papok ott mossák meg az égőáldozatra szánt állatokat.
{40:39} Az előcsarnokban mindkét oldalon két-két asztalt láttam, ezeken vágják le az állatokat az égőáldozathoz, a bűnért való áldozathoz és a jóvátételi áldozathoz.
{40:40} Az előcsarnokon kívül, az északi kapuhoz felvezető lépcső alján, a fal mellett mindkét oldalon két-két asztalt láttam.
{40:41} Tehát 4 asztal található a kapu mindkét oldalán, vagyis összesen 8 asztal, amelyeken az áldozati állatokat levágják.
{40:42} Ezeken kívül láttam még másik négy, faragott kőből készült asztalt, amely szintén az égőáldozatokhoz szolgált. Erre tették le a papok az eszközeiket, amelyekkel az égőáldozati állatokat levágták, és a többi áldozatokat előkészítették. A kőasztalok széle-hossza egyforma: 1,5 könyök, magasságuk 1 könyök.
{40:43} A falon tenyérnyi horgokat láttam. Az állatok húsát az asztalokra helyezik.
{i40:44} A belső udvar
{40:44} Ezután bevezetett a belső udvarba, ahol két szobát láttam. Az egyik az északi kapu mellett épült, és délre nézett. A másik a déli kapuhoz csatlakozott, és északra nézett.
{40:45} A férfi ezt mondta róluk: „Ez a délre néző szoba azoké a papoké, akik a Templomban teljesítenek szolgálatot.
{40:46} Az északra néző szobát pedig azok a papok használják, akik az oltárnál szolgálnak: ők Cádók leszármazottjai. A léviták közül az oltárnál csak ők szolgálhatják az Örökkévalót.”
{40:47} Majd megmérte a belső udvart: ennek széle-hossza egyaránt 100 könyök, vagyis négyzet alakú. A közepén, a Templom előtt áll az oltár.
{i40:48} A Templom épülete
{40:48} Majd a Templom épületéhez vezetett, az előcsarnokhoz. Ezt is megmérte. Az előcsarnok oszlopainak vastagsága 5x5 könyök, a kapu melletti fal szélessége 3 könyök jobbról, és ugyanennyi balról.
{40:49} Az előcsarnok hossza 20, a szélessége 11 könyök. Az udvarból 10 lépcsőfok vezet fel az előcsarnokhoz. A bejárat két oldalán egy-egy oszlop áll.
{i41:1} A Szentély A Szentek Szentje
{41:1} Majd bevezetett a Templom szentélyébe, és azt is felmérte. Az ajtó melletti falak 6 könyök vastagok, és jobbról-balról 5 könyöknyire nyúlnak be az oldalfalaktól.
{41:2} Maga az ajtó nyílása 10 könyök széles. A szentély hossza 40, a szélessége pedig 20 könyök.
{41:3} A férfi bement a Templom legbelső részébe, és azt is megmérte. Az ajtó melletti falak vastagsága 2 könyök, és jobbról-balról 7 könyöknyire nyúlnak be az oldalfalaktól. Maga az ajtó nyílása 6 könyök széles.
{41:4} A terem négyzet alakú, és a mérete: 20x20 könyök. Szélessége megegyezik a Templom szélességével. A férfi ezt mondta: „Ez a Szentek Szentje.”
{i41:5} A Templom körüli kamrák
{41:5} Azután megmérte a Templom falának a vastagságát: ez 6 könyök. A Templom fala mentén körös-körül oldalkamrák sorakoznak. Ezek mind 4 könyök szélesek,
{41:6} és egymás fölött három szinten helyezkednek el. Minden szinten 30 kamra található. A Templom fala fölfelé lépcsőzetesen keskenyedik. Az oldalkamrák ezekre a lépcsőkre támaszkodnak, de nem nyúlnak bele a falba.
{41:7} A középső és felső kamrák szintje szélesebb, mint az alatta lévő, mivel a falak fölfelé keskenyednek. Az alsó szintről a középsőre, és onnan a felsőre lépcső vezet.
{41:8} Észrevettem, hogy a Templom alapja körös-körül egy pálca — vagyis 6 könyök — magasságban kiemelkedik a belső udvar szintjéből. Ezen a magasabb alapon épültek az oldalkamrák is.
{41:9} Az oldalkamrák külső falának a vastagsága 5 könyök. A Templom falához simuló oldalkamrák és a belső udvar
{41:10} falához illeszkedő kamrák közötti szabad tér szélessége 20 könyök. Ennyi szabad hely marad a Templom körül minden oldalon.
{41:11} Az oldalkamrák sorának egyik bejárata észak, a másik dél felé nyílik, a szabad területre. Az oldalkamrák külső fala mentén 5 könyök széles kövezet húzódik.
{41:12} A Templom mögött, a nyugati oldalon, az elkülönített helyen egy melléképület áll, ennek szélessége 70, hosszúsága 90 könyök, fala pedig körös-körül 5 könyök vastag.
{41:13} Azután megmérte kívülről is a Templomot. A hossza 100 könyök. Mögötte, a nyugati oldalon az elkülönített terület, a melléképülettel és falaival együtt szintén 100 könyök hosszú.
{41:14} A Templom előtt, a keleti oldalon is van egy elkülönített terület, ez is 100 könyök hosszú.
{41:15} Majd megmérte a Templom mögötti melléképületet, az egyik falától a másikig: ennek hossza is 100 könyök. A Templom belsejét — a Szentek Szentjét, a szentélyt és az előcsarnokot, amely a belső udvarra néz —
{i41:16} A Templom díszítése
{41:16} fa tetőszerkezet fedi be, és a falak is körös-körül fával vannak burkolva egészen az ablakokig, és azon fölül a mennyezetig. Minden ajtót és ablakot is fával kereteztek.
{41:17} A Templom belsejét és külső falait körös-körül faragások díszítik,
{41:18} amelyek kerubokat és pálmafákat ábrázolnak. Két szomszédos kerub között egy pálmafa található. A keruboknak két arcuk van,
{41:19} az egyik ember-arc, a másik oroszlán-arc. Egyik arcukkal az egyik, a másik arcukkal a másik pálmafára néznek. Így vannak kifaragva a falakon mindenhol.
{41:20} Ilyen pálmafák és kerubok díszítik a szentély falait is, a padlótól az ajtó fölötti magasságig.
{41:21} A Templom kapujának a kerete négyszög alakú. A Szentek Szentje előtt láttam valamit, ami
{41:22} fából készült oltárnak látszott. Magassága 3, szélessége és hossza pedig 2-2 könyök. Sarkai, oldalai és alapzata is fából készültek. A férfi ezt mondta róla: „Ez az asztal az Örökkévaló előtt áll.”
{41:23} A szentélynek és a Szentek Szentjének hasonló az
{41:24} ajtaja: mindkettőnek két szárnya van, amelyek a sarkukon fordulnak.
{41:25} A szentély ajtóin ugyanolyan pálma- és kerub-faragásokat láttam, mint a Templom falain. A Templom előcsarnoka előtt fából készült védőtető árnyékolta a bejáratot.
{41:26} Az előcsarnok mindkét oldalán kifelé keskenyedő ablakokat és pálma-faragásokat láttam. Hasonlók díszítik a Templom oldalkamráit is.
{i42:1} A papok szobái
{42:1} Majd a férfi átvezetett az északi belső kapun a külső udvarba. Egy épülethez értünk, amely az elkülönített helytől és a melléképülettől északra áll.
{42:2} Az épület hossza 100, szélessége 50 könyök, és bejárata az északi oldalon található.
{42:3} Három szintje van, és ezeken erkélyek. Az épület egyik oldala a belső udvar felé néz, egy 20 könyök széles sávra; a másik oldala pedig a külső udvar kövezete felé fordul.
{42:4} Itt az épület előtt egy kikövezett járda húzódik, amely 10 könyök széles és 100 könyök hosszú. Innen nyílik az épület bejárata, az északi oldalon.
{42:5} Mivel az épület háromszintes, és nincsenek olyan oszlopai, mint amilyenek a külső udvarban találhatók, a felső emeletek keskenyebbek, mint az alattuk lévők. Tehát a
{42:6} legfelső szint keskenyebb, mint a második, és ez is keskenyebb, mint a legalsó szint, mert a felső szinteken az erkélyek elvesznek a szobák területéből.
{42:7} Az épület előtt egy 50 könyök hosszú fal található, amely a külső udvarban, a szobák előtt, és azokkal párhuzamosan húzódik.
{42:8} Ezen az oldalon a szobák sora is csak 50 könyök hosszú. A Templom felé néző másik oldala azonban 100 könyök hosszú.
{42:9} A külső udvar felőli bejárat ezen az 50 könyök hosszú oldalon található az épület keleti végén:
{42:10} ott, ahol az 50 könyök hosszú fal kezdődik. A melléképülettől és az elkülönített helytől délre is ugyanilyen épület áll, amelyben szintén szobák vannak.
{42:11} A szobák előtt itt is kikövezett járda húzódik. A szobák mérete, az ajtóik, és az elrendezésük is ugyanolyan, mint a másik épületben.
{42:12} A bejárat itt is az épület keleti végénél található.
{42:13} Ezután a férfi megszólalt: „Ennek az északi és déli épületnek a szobái szentek, és a papok számára készültek, akik az áldozatokat bemutatják az Örökkévalónak. Ezekben a szobákban helyezik el a legszentebb áldozatokat, és itt is eszik meg azokat a papok. Emiatt szentek ezek a szobák. Ide kell tenniük a legszentebb áldozatokat, az ételáldozatokat, a bűnért való áldozatokat és a jóvátételi áldozatokat.
{42:14} Ha a papok belépnek erre a szent területre, ruháikat, amelyeket a szolgálat közben viselnek, nem vihetik ki innen, mert ezek a ruhák szentek. Ezekben a szobákban kell átöltözniük, mielőtt kimennek a külső udvarba, az emberek közé.”
{i42:15} A templomtér külső falai
{42:15} Miután a férfi befejezte a belső udvar mérését, a keleti kapun keresztül kivezetett a külső falon kívülre, és megmérte a külső falak hosszát.
{42:16} Előbb a keleti oldalt, majd
{42:17} az északit, azután a délit,
{42:18} és végül a nyugati falat
{42:19} vette sorra. Mindegyik falszakasz 500 könyök hosszú.
{42:20} Tehát körös-körül megmérte mind a négy külső falat, és a templom teljes területét 500x500 könyök méretűnek találta. Így van különválasztva a templomtér szent területe a külső, közönséges területtől.
{i43:1} Az Örökkévaló dicsősége betölti a Templomot
{43:1} A férfi a keleti kapuhoz vezetett.
{43:2} Láttam, amint Izráel Istenének dicsősége közeledett kelet felől. A hangja olyan volt, mint egy hatalmas vízesés robaja, és az egész vidék ragyogott a fényétől.
{43:3} A jelenség olyan volt, mint amelyet akkor láttam, amikor a város elpusztult, vagy mint az, amelyet a Kebár folyó mellett láttam. Ekkor arccal a földre borultam előtte.
{43:4} Az Örökkévaló dicsősége a keleti kapun keresztül bevonult a Templom belsejébe.
{43:5} Ekkor a Szellem felemelt, és bevitt a belső udvarba. Láttam, hogy az Örökkévaló dicsősége betöltötte az egész Templomot.
{43:6} Az a férfi mellettem állt. Hallottam, hogy valaki szól hozzám a Templom belsejéből.
{43:7} Ezt mondta: „Ember fia, ez a hely trónusom helye, ahol lábamat nyugtatom. Itt fogok lakni örökké, Izráel fiai között. Szent nevemet Izráel népe soha többé nem fogja beszennyezni! Ezentúl sem ők, sem királyaik nem mocskolják be nevem sem paráznaságukkal, sem bálványimádásukkal, sem azzal, hogy királyaik holttestét ide temetik.
{43:8} Nem fognak többé gyalázatot hozni a nevemre azzal, hogy küszöbüket az én küszöböm mellé, és ajtófélfájukat ajtófélfám mellé helyezik, hogy csak egy fal válasszon el tőlük. Bemocskolták nevem utálatos bűneikkel, emiatt haragomban elpusztítottam őket.
{43:9} De mostantól fogva másképpen lesz, mert távol lesz tőlük a paráznaság, és királyik holttestét is messzire viszik tőlem. Ezentúl örökké népem között maradok, és velük együtt lakom.
{43:10} Most pedig, ember fia, mutasd meg és magyarázd el Izráel népének a Templomot, amelyet láttál, hogy azt tekintsék mértéknek és mintának, és szégyelljék el magukat bűneik miatt!
{43:11} Ha majd szégyellik magukat mindazért, amit tettek, mondd el nekik mindazt, amit láttál a Templomból: a formáját, méreteit, elrendezését, kijáratait és bejáratait, minden rendelkezésemet és törvényemet, amely a Templommal kapcsolatos! Mindent gondosan jegyezz fel, hogy megőrizzék a terveket és leírásokat, hogy mindent annak megfelelően készítsenek el, és úgy végezzék a templomi szolgálatot.
{43:12} Ez a Templom törvénye: ez az egész terület, a Templom körül, a hegy tetején a legszentebb. Tudjátok meg: ez a Templom törvénye!”
{i43:13} Az oltár
{43:13} „Ezek az égőáldozati oltár méretei, a hosszú könyökkel mérve. Az oltár tövénél egy vízszintes csatorna fut körbe, amelynek mélysége és szélessége egyaránt 1 könyök, és a szélén 1 arasznyi pereme van. Az oltár magassága
{43:14} a talajszinttől az alsó párkányig 2 könyök. Az alsó párkány szélessége 1 könyök. Magassága az alsó párkánytól a fölsőig 4 könyök. A fölső párkány szélessége 1 könyök.
{43:15} Az oltár belsejében van a tűzhely, amelynek mélysége 4 könyök, széle és hossza pedig
{43:16} 12 könyök: tökéletesen négyzet alakú. Az oltár négy szögletén egy-egy szarv formájú kiemelkedés található.
{43:17} A fölső párkány mérete minden oldalán 14 könyök. Ennek pereme félkönyöknyi. Az oltár alapjánál található csatorna 1 könyök mély és 1 könyök széles. Az oltárhoz kelet felől lépcsőkön lehet fölmenni.”
{43:18} Ezután az a férfi folytatta: „Ember fia, ezt mondja Uram, az Örökkévaló: »Ezek az oltár használatának törvényei: Arra szolgál, hogy égőáldozatokat mutassanak be rajta, és vérrel meghintsék. Azon a napon, amelyen az oltár építését befejezik,
{43:19} adjatok egy fiatal bikaborjút bűnért való áldozatul azoknak a lévita papoknak, akik Cádók leszármazottjai. Ők azok, akik közel jöhetnek hozzám, hogy papi szolgálatot végezzenek.« — ezt mondja Uram, az Örökkévaló. —
{43:20} »Ennek a bikaborjúnak a vérével kenjék meg az oltár négy szarvát, a párkány négy sarkát, és a felső peremét körös-körül. Így kell az oltárt megtisztítaniuk és felszentelniük.
{43:21} Azután ennek az égőáldozati bikaborjúnak a testét égessék meg a Templom területének az erre kijelölt helyén, a Templom épületén kívül.
{43:22} A következő napon egy hibátlan fiatal kecskebakot áldozzanak fel bűnért való áldozatul. A papok végezzék el a kecskebak vérével is az oltár megtisztítását, ahhoz hasonlóan, ahogy a bikaborjú vérével tették.
{43:23} Amikor ezt befejezték, áldozzanak az Örökkévalónak egy hibátlan fiatal bikaborjút és egy hibátlan kost a nyájból.
{43:24} A papok hintsenek ezekre sót, és áldozzák fel az Örökkévalónak égőáldozatként.
{43:25} Hét napon keresztül minden nap áldozzanak fel egy kecskebakot bűnért való áldozatul, egy hibátlan fiatal bikaborjút és egy hibátlan kost a nyájból.
{43:26} Így tisztítsák meg a papok az oltárt hét napon keresztül. Így tegyék azt használatra alkalmassá, így avassák fel.
{43:27} A papok a nyolcadik naptól kezdve minden nap mutassák be az égőáldozatokat és hálaáldozatokat az oltáron. Én pedig szívesen fogadlak benneteket.« — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.”
{i44:1} A külső keleti kapu
{44:1} Azután a férfi visszavitt a külső keleti kapuhoz. A kapun kívül álltunk, amely zárva volt.
{44:2} Majd az Örökkévaló szólt hozzám: „Ez a kapu maradjon zárva! Ne nyissák ki, senki ember ne menjen be rajta, mert az Örökkévaló, Izráel Istene ment be rajta — ezért maradjon zárva!
{44:3} Egyedül a fejedelem ülhet le ebben a kapuban, hogy itt az Örökkévaló jelenlétében kenyeret egyen. De ő is csak a belső oldalról, a kapu előcsarnoka felől jöhet ide, és ugyanott is kell távoznia.”
{i44:4} A léviták szolgálata
{44:4} Majd a férfi az északi kapun keresztül a Templom elé vezetett. Láttam, amint az Örökkévaló dicsősége betöltötte az Örökkévaló Templomát, s arcomra borultam előtte.
{44:5} Az Örökkévaló ezt mondta: „Ember fia, jól nyisd ki a szemed és a füled. Figyelj és értsd meg, amit látsz és hallasz! Mindent gondosan jegyezz fel, amit az Örökkévaló Templomának a rendtartásaival és törvényeivel kapcsolatban mondok neked! Értsd meg, és jegyezd fel a Templom összes bejáratát és a szent hely összes kijáratát!
{44:6} Azután ezt mondd az ellenem lázadóknak, Izráel egész népének: Ezt üzeni nektek Uram, az Örökkévaló: Most már elegem van utálatos bűneitekből, Izráel népe!
{44:7} Még idegeneket is behoztatok Templomomba! Körülmetéletlen szívű és testű idegeneket engedtetek be szentélyembe, hogy Templomomat tisztátalanná tegyétek! Megszegtétek szövetségemet, utálatos bűnöket követtetek el, és ezután még elém jöttetek, és áldozatokat hoztatok: kenyeret, húst és vért! Ezzel is csak tisztátalanná tettétek Templomomat.
{44:8} Ezen felül még a Templomban végzendő szent szolgálatokat sem magatok láttátok el, hanem idegenekre bíztátok!”
{44:9} Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Körülmetéletlen szívű és testű idegenek nem léphetnek Templomomba. Ez minden idegenre vonatkozik, aki népem, Izráel között él.
{44:10} Azok a léviták, akik hűtlenül elhagytak, amikor Izráel a bálványait követve eltávolodott tőlem, viseljék gonoszságuk következményeit!
{44:11} Legyenek a Templom udvarában a kapuk őrizői, szolgáljanak a Templom körüli tennivalókkal. Ők vágják le az áldozati állatokat, amikor az emberek égőáldozatot, vagy véresáldozatot akarnak bemutatni. Álljanak rendelkezésre, és segítsenek az embereknek.
{44:12} Ezek a léviták segédkeztek az embereknek akkor is, mikor a nép a bálványisteneknek áldozott, és így bűnbe vitték Izráel népét. Emiatt felemeltem kezem, és megesküdtem, hogy e lévitáknak viselniük kell gonoszságuk következményeit! — ezt mondja Uram, az Örökkévaló. —
{44:13} Így hát ne jöjjenek többé közel hozzám: nem szolgálhatnak engem a papi szolgálatban. Nem érinthetik a szent dolgokat, sem a legszentebbeket. Viseljék utálatos tetteik szégyenét és büntetését!
{44:14} A Templom körüli tennivalókat aznban mégis rájuk bízom: azokat a feladatokat ők végezzék.
{44:15} Cádók leszármazottjai, a lévita papok azonban hűségesek maradtak hozzám: ellátták a Templomban a papi szolgálatot akkor is, amikor egész Izráel elfordult tőlem. Ezért ők közel jöhetnek hozzám, hogy papi szolgálatot végezzenek előttem, és bemutassák az áldozatokat: az állatok kövér részeit és a vért.
{44:16} Ők lépjenek be a Templom épületébe, ők járulhatnak asztalomhoz, hogy szolgáljanak nekem. Ők nekem szolgáljanak!
{44:17} Amikor a belső kapukon keresztül belépnek a belső udvarra, lenvászon ruha legyen rajtuk. Amíg a belső kapuknál, vagy a Templomban végzik szolgálatukat, ne viseljenek semmiféle gyapjúholmit!
{44:18} Fejükön is lenvászon turbánt hordjanak, és még alsóruházatuk is lenvászonból készüljön! Úgy öltözködjenek, hogy ne izzadjanak meg!
{44:19} Amikor pedig kimennek a nép közé a külső udvarba, előzőleg öltözzenek át: vessék le ruháikat, amelyekben szolgálatukat végezték, és hagyják azokat a szent területen, a szobáikban. Vegyenek fel más ruhákat, és úgy menjenek ki. Máskülönben a szent ruhákat az emberek megérinthetnék, és így a papok akaratlanul is megszentelnék az embereket.
{44:20} A papok soha ne borotválják kopaszra a fejüket, de ne engedjék hosszúra se nőni a hajukat! Időnként nyírják meg, és tartsák rendben.
{44:21} Amikor a belső udvarba indulnak, hogy ott szolgálatukat végezzék, előtte soha ne igyanak bort!
{44:22} Amikor megházasodnak, Izráel népéből hajadon leányt vegyenek feleségül, vagy egy meghalt pap özvegyét. Azonban férjétől elvált asszonyt, vagy más özvegyet nem vehetnek el.
{44:23} A papok tanítsák népemet a szent és a közönséges, valamint a tiszta és tisztátalan közötti különbségre.
{44:24} Vitás kérdésekben ők bíráskodjanak, és törvényeim szerint hozzanak ítéletet! Az ünnepekre vonatkozó törvényeimnek és rendelkezéseimnek engedelmeskedjenek, és a szombati nyugalmam napját szenteljék meg!
{44:25} Ha meghal valaki, a papok közelébe se menjenek a holttestnek, nehogy tisztátalanná váljanak! Kivételnek számít, ha a papnak valamelyik közeli rokona halt meg: apja, anyja, gyermeke, fiútestvére, vagy hajadon leánytestvére — ilyen esetekben vállalhatják, hogy közel mennek a halotthoz, és ezáltal tisztátalanná válnak.
{44:26} Amikor ezután újra megtisztultak, várjanak még hét napot, mielőtt visszatérnek a templomi szolgálatba!
{44:27} Amikor pedig visszatérnek a szent területre, előbb mutassanak be bűnért való áldozatot, csak azután lépjenek be a belső udvarba és a szentélybe.
{44:28} Ami pedig a papok örökségét illeti: én vagyok az ő örökségük! Ne jelöljetek ki saját birtokot a számukra Izráel földjéből: Én vagyok az ő birtokuk!
{44:29} A papoké lesz minden ételáldozat, bűnért való áldozat, vétekáldozat, és minden fogadalmi ajándék. Ezeket csak ők ehetik meg.
{44:30} Minden fajta terményből, gyümölcsből és a lisztből az első rész a papokat illeti. Ha ezt megadjátok nekik, áldás száll egész családotokra és háztartásotokra.
{44:31} A papoknak nem szabad megenniük olyan ételt, amelyet elhullott, vagy vadállat által megölt madár, vagy más állat húsából készítettek.”
{i45:1} Az Örökkévalónak felajánlott szent terület
{45:1} „Amikor sorsolással felosztjátok Izráel földjét, különítsetek el belőle egy részt, és azt ajánljátok fel az Örökkévalónak szent ajándékul! Ennek a résznek a méretei: 25 000 könyök hosszú és 20 000 könyök széles. Ez a terület teljes egészében szent legyen!
{45:2} Ezen belül mérjetek ki egy 25 000 könyök hosszú és 10 000 könyök széles területet, ebben legyen a Templom, a legszentebb terület! Ezen belül
{45:3} legyen a Templom-terület külső fala által határolt 500 könyök oldalú négyzet: a szent hely! A falon kívül körös-körül még maradjon 50 könyök szélességű szabad tér!
{45:4} A szent rész a papoké legyen, akik a Templomban teljesítenek szolgálatot, és az Örökkévaló színe elé járulnak, hogy neki szolgáljanak. Itt legyenek a házaik, és ezen a területen legyen a Templom is.
{45:5} Egy másik, de azonos méretű terület a lévitáké legyen, akik a Templom körüli szolgálatokat végzik: itt legyenek a településeik és a birtokaik.
{i45:6} A város és a fejedelem birtoka
{45:6} A város birtokául az előbbi szent terület mellett jelöljetek ki egy 5 000 könyök széles és 25 000 könyök hosszú részt, amely Izráel egész népéhez tartozik.
{45:7} A fejedelem birtokát így jelöljétek ki: a szent terület és a város birtoka mellett mindkét oldalon, a nyugati oldalon nyugat felé, a keleti oldalon pedig kelet felé terjedjen ki. A fejedelem birtokának ugyanannyi legyen a szélessége, mint egy-egy törzs birtokáé. Hosszában pedig az ország nyugati határától a keleti határáig húzódjon.
{45:8} Ez lesz a fejedelem birtoka Izráelben. Akkor majd fejedelmeim nem fogják többé elnyomni népemet, és az ország területének többi részét felosztják Izráel népének a törzsei között.”
{45:9} Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Izráel fejedelmei! Most már elég legyen az erőszakosságból, és a nép elnyomásából! Igazságosan uralkodjatok, és ne vegyétek el többé földjeiket!” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló!
{45:10} „Elég legyen már a csalásból! Ne használjatok többé hamis mérleget és mértékeket!
{45:11} Az éfá és a bat azonos űrtartalmú legyen: mindkettő a hómer tizedrésze! Tehát a hómer legyen az alapegység!
{45:12} A sékel 20 gérát ér, a mina pedig 60 sékelt. Tehát a mina 20 meg 25 meg 15 sékelt ér.”
{i45:13} Az áldozatok rendje
{45:13} „Földje terméséből ezt a részt — köteles adományként — Izráel népéből mindenkinek ezt kell vinnie áldozatul a Templomba: 1/6 éfá minden hómer búzából, 1/6 éfá minden hómer árpából,
{45:14} 1/10 bat minden kór olíva olajból, egy bárány a nyájból, minden 200 állat (juh, vagy kecske) után, Izráel bőséges legelőiről. Ne felejtsétek: 10 bat egyenlő 1
{45:15} hómerrel, és 10 bat egyenlő 1 kórral. Ezek az adományok szolgálnak az ételáldozatokhoz, az égőáldozatokhoz és a hálaáldozatokhoz, hogy engesztelést szerezzenek azoknak, akik az áldozatot bemutatják.
{45:16} Az ország lakosai valamennyien át kell adják ezeket az adományokat a fejedelemnek.
{45:17} Ő pedig ezekből vigye fel az égőáldozatokat, étel- és italáldozatokat az Újhold ünnepén, szombatonként és Izráel népének valamennyi ünnepén. Ezen kívül ő gondoskodjon a bűnért való áldozatról, az ételáldozatról, az égőáldozatról és a hálaáldozatról, amelyekkel engesztelést szerez Izráel egész népe számára.
{45:18} Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: Az első hónap első napján válasszatok ki a többi közül egy hibátlan bikaborjút, hogy bűnért való áldozatul szolgáljon, és vérével megtisztítsátok a
{45:19} Templomot! Ennek az állatnak a vérével kenje meg a pap a Templom bejárati ajtajának az ajtófélfáit, az oltár szegélyének négy sarkát és a belső udvar kapujának az ajtófélfáit.
{45:20} Ugyanezt meg kell ismételnetek az első hónap hetedik napján is, hogy engesztelést szerezzetek mindazokért, akik tudatlanságból, vagy tévedésből vétkeztek. Így kell a Templomot is felszentelnetek, és minden tisztátalanságtól megtisztítanotok.”
{i45:21} A Páska ünnepe
{45:21} „Az első hónap 14. napján tartsátok meg a Páska ünnepét! Ugyanekkor kezdődik a Kovásztalan Kenyerek ünnepe is, amely hét napig tart, ez alatt csak kovásztalan kenyeret egyetek!
{45:22} A Páska ünnepén a fejedelem vigyen egy bikát bűnért való áldozatul mind a saját nevében, mind az egész nép nevében!
{45:23} Ezen kívül az ünnep hét napján minden nap áldozzon az Örökkévalónak égőáldozatul hét hibátlan bikát és hét hibátlan kost! Ugyanekkor naponta egy-egy kecskebakot áldozzon bűnért való áldozatul!
{45:24} A bikákkal és a kosokkal együtt mutasson be ételáldozatot is: minden állathoz egy-egy éfá lisztet, és minden éfá liszthez adjon egy hin olívaolajat!
{45:25} A fejedelem mutassa be ugyanezeket az áldozatokat a Sátorok ünnepén, amely a hetedik hónap 15. napján kezdődik, és szintén hét napig tart. Tehát ekkor is készítse el ugyanazokat a bűnért való áldozatokat, égőáldozatokat és olajjal együtt bemutatandó ételáldozatokat, amelyeket a Páska ünnepén bemutatott!”
{i46:1} A szombat és az újhold ünnepe
{46:1} Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „A belső udvar keleti kapuja a hat munkanapon maradjon zárva, csak a szombat és az Újhold ünnepén nyissák ki.
{46:2} A fejedelem a külső udvarból lépjen be a kapu előcsarnokába, de álljon meg az oszlopoknál. Mialatt a papok bemutatják a fejedelem égő- és hálaáldozatát, a fejedelem földre hajolva imádkozzon a kapu küszöbénél. Utána forduljon meg, és menjen ki ismét a külső udvarba, de a kapu maradjon nyitva estig.
{46:3} Szombat és Újhold ünnepén a nép ennek a kapunak a bejáratánál földre hajolva imádkozzon az Örökkévaló előtt.
{46:4} A fejedelem áldozzon az Örökkévalónak minden szombaton hat hibátlan bárányt és egy kost égőáldozatul.
{46:5} A kos mellett ételáldozatul hozzon egy éfá lisztet, a bárányok mellett pedig tetszése szerinti mennyiségű lisztet. Azonban minden éfá liszthez tegyen még egy hin olajat is.
{46:6} Újhold ünnepén a fejedelem áldozzon egy bikaborjút, hat bárányt és egy kost. Valamennyi állat hibátlan legyen!
{46:7} Adjon a bikaborjú és a kos mellé egy-egy éfá lisztet ételáldozatul, a bárányok mellett pedig tetszése szerinti mennyiségű lisztet. Azonban minden éfá liszthez tegyen még egy hin olajat is.
{i46:8} Egyéb áldozatok
{46:8} Amikor a fejedelem bejön, a keleti kapu előcsarnokába jöjjön be, és ugyanarra menjen ki.
{46:9} Amikor azonban az emberek jönnek az Örökkévaló elé az ünnepeken, hogy imádják őt, a déli vagy az északi kapun jöjjenek be. Aki dél felől érkezett, az az északi kapun menjen ki. Aki pedig észak felől jött, az dél felé távozzon. Senki ne forduljon meg, hogy ugyanazon a kapun át menjen ki, mint amelyiken keresztül érkezett, hanem a szemközti kapun át hagyja el a Templom területét.
{46:10} A fejedelem a néppel együtt jöjjön be a külső udvarba, és a néppel együtt is menjen ki.
{46:11} Egyéb ünnepeken is hozzon a fejedelem ételáldozatot: egy-egy éfá lisztet minden bikaborjúhoz és koshoz, a bárányokhoz pedig tetszése szerint. Azonban minden éfá liszthez adjon egy hin olajat is.
{46:12} Amikor a fejedelem önkéntes égő- vagy hálaáldozatot akar bemutatni az Örökkévalónak, nyissák ki számára a keleti kaput, ugyanúgy, mint szombatonként. Majd, miután a fejedelem eltávozott, ismét zárják be.
{i46:13} A naponkénti áldozatok
{46:13} Minden nap vigyetek égőáldozatul az Örökkévalónak egy hibátlan egyéves bárányt. Ezt mindig reggel készítsétek el.
{46:14} A báránnyal együtt minden reggel mutassatok be ételáldozatot is: 1/6 éfá liszthez adjatok 1/3 hin olívaolajat. Ez legyen a napi ételáldozat az Örökkévalónak.
{46:15} Így készítsék el minden reggel a bárányt, az ételáldozatot és az olajat állandó égőáldozatul.”
{i46:16} A fejedelem birtoka
{46:16} Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Ha a fejedelem valamelyik fiának ajándékozza birtoka egy részét, akkor az a rész valóban a fiú öröksége és tulajdona lesz.
{46:17} De ha valamelyik szolgájának ajándékoz a fejedelem birtokrészt, az csak a felszabadítás évéig marad a szolga használatában. Akkor a birtok visszatér a fejedelem tulajdonába. Csak a fejedelem fiai tarthatják meg végleg az apjuktól kapott birtokot, mint örökségüket.
{46:18} A fejedelem ne vegye el senki birtokát, ne forgasson ki senkit örökségéből, hanem a saját birtokából adjon örökséget a fiainak! Népem közül senkit se fosszanak meg örökségétől!”
{i46:19} Az áldozati ételek elkészítése
{46:19} Azután az a férfi bevezetett a belső kapu melletti bejáraton a papok szent szobáiba, amelyek észak felé néztek. Ott láttam egy kamrát a nyugati oldalon.
{46:20} A férfi ezt mondta: „A papok ezen a helyen készítsék el az áldozati állatok húsát. Itt főzzék meg a bűnért való és a jóvátételi áldozatokat, és itt süssék meg az ételáldozatot. Ezeket nem szabad kivinniük a külső udvarba, nehogy az emberek hozzáérjenek az Örökkévalónak szentelt áldozatokhoz.”
{46:21} Majd kivezetett a külső udvarba, és megmutatta, hogy mind a négy sarokban van
{46:22} egy-egy kisebb zárt udvar. Mindegyik azonos méretű: 40 könyök hosszú és 30 könyök széles.
{46:23} A kis udvarokat fal veszi körül, ezek tövében körös-körül tűzhelyeket láttam.
{46:24} Ezt mondta: „Ezeken a helyeken készítsék el a Templom szolgái az áldozati állatok húsát az emberek számára.”
{i47:1} A Templomból eredő folyó
{47:1} Majd a férfi visszavezetett a Templom bejárati kapuja elé, amely keletre nézett. Láttam, hogy a Templom déli sarkánál, a kapu küszöbe alól vízforrás fakad fel. A víz keletre folyt tovább, az oltártól délre.
{47:2} Majd a férfi az északi kapu útján kivezetett a külső falon kívülre. Megkerültük a falat, és a külső keleti kapuval szemben megálltunk. A víz ott folyt ki a Templom területéről a kapu déli oldalán, keleti irányban.
{47:3} A férfi, kezében a mérőzsinórral, kelet felé vezetett, ezer könyök távolságra. Ott megállt, és átvezetett a kis patakon, amely csak a bokámig ért.
{47:4} Majd tovább haladt, ismét ezer könyöknyi távolságra. Ott újra átvezetett a vízen, amely itt már a térdemig ért. Újabb ezer könyök után megint átvezetett a folyón, de ott már a derekamig ért a víz.
{47:5} Újabb ezer könyök távolság után a folyó annyira felduzzadt és elmélyült, hogy már nem tudtam átmenni rajta. Ebben már csak úszni lehetett! Túl mély lett ahhoz, hogy átgázoljak rajta.
{47:6} Megkérdezte: „Ember fia, jól megfigyelted, amit láttál?” Ezután visszavezetett a folyó partján.
{47:7} Eközben észrevettem, hogy a folyó mindkét partján nagyon sok fa nő.
{47:8} A férfi ezt mondta: „Ez a folyó az Arábá-völgyön keresztül a keleti puszta felé halad, és a Holt-tengerbe ömlik. Amikor pedig vize bejut oda, meggyógyítja a Holt-tenger vizét.
{47:9} Ahová ennek a folyónak a vize eljut, ott minden teremtmény élni fog, és megszaporodik! A Holt-tengerben is rengeteg hal nyüzsög majd, mert ahová ez a folyó behatol, ott minden élőlény egészséges lesz, és élni fog!
{47:10} Akkor majd halászok dolgoznak a Holt-tenger partján Én-geditől Én-Eglaimig, és hálóikkal tömérdek halat zsákmányolnak. Olyan sokféle hal nyüzsög majd a Holt-tengerben is, akárcsak a Földközi-tengerben.
{47:11} Az elszigetelt mocsarak és pocsolyák azonban nem gyógyulnak meg, hanem továbbra is sósak maradnak.
{47:12} A folyó két partján mindenféle gyümölcsfa nő. Levelük nem hervad, gyümölcsük nem fogy el. Minden hónapban új termést hoznak, mert a víz, amely öntözi őket, a Templomból ered. Gyümölcseik táplálnak, leveleik gyógyítanak.”
{i47:13} Izráel földjének határai
{47:13} Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Ezek lesznek Izráel földjének a határai, s ezen belül osszátok fel a földet Izráel tizenkét törzse között. Józsefnek azonban két részt adjatok!
{47:14} Vegyétek birtokba a földet, minden törzs a maga részét! Őseiteknek felemelt kézzel megesküdtem, hogy ezt a földet nekik adom. Így hát ez a föld jogos örökségetek!
{47:15} Ezek lesznek a határaitok: Az északi határ a Földközi-tengertől a kelet felé vezető Hetlón út. Ahol ez az út Hamát felé északnak fordul, ott a határ keletre megy tovább, Cedád felé.
{47:16} Tovább haladva érinti Hamátot, Bérótát és Szibraimot. Ez utóbbi a Damaszkusz és Hamát közötti határon van. Majd a határ Hácér-Hattíkon felé megy, amely Haurán határán van.
{47:17} Tehát az északi határ a Földközi-tengertől Hacar-Énónig húzódik azon a vonalon, amely Damaszkusz és Hamát területét elválasztja. Ez az északi határ.
{47:18} A keleti határ Hacar-Énóntól halad dél felé Haurán és Damaszkusz között. Azután a Jordán folyó a határ Gileád és Izráel földje között, egészen a Holt-tengerig, majd maga a Holt-tenger. Annak déli végétől a határ egészen Támárig halad. Ez a keleti határ.
{47:19} A déli határ Támártól nyugat felé húzódik a Meribá-Kádés oázisig, onnan pedig Egyiptom patakja mentén a Földközi-tengerig. Ez a déli határ.
{47:20} A nyugati határ a Földközi-tenger partja észak felé, egészen a Hamát felé vezető útig. Ez a nyugati határ.
{47:21} Ezt a körülhatárolt területet osszátok fel magatok között Izráel törzsei szerint.
{47:22} Sorshúzással osszátok fel magatok között örökségül. Adjatok részt azoknak az idegeneknek is, akik tartósan közöttetek élnek, és már gyermekeik is születtek Izráel földjén. Velük is úgy bánjatok, mintha Izráel fiai közül valók lennének: ugyanúgy kapjanak örökségül egy-egy részt, mint Izráel fiai.
{47:23} Az idegen annak a törzsnek a területéből kapja a maga részét, amelyik törzs népe között él.” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.
{i48:1} Izráel törzseinek területe Az Örökkévalónak fölajánlott terület
{48:1} „Az északi határ a Földközi-tengertől Hetlonon keresztül, Hacar-Énónig húzódik.
{48:2} Ez egyúttal a Damaszkusz és Hamát területét elválasztó vonal.
{48:3} A törzsek számára kijelölt területek az ország keleti és nyugati határa között húzódó sávok,
{48:4} amelyeket kelet-nyugat irányú belső határok választanak el egymástól.
{48:5} Északról dél felé haladva ez a törzsek területeinek sorrendje:
{48:6} Dán, Ásér, Naftáli, Manassé,
{48:7} Efraim, Rúben és Júda.
{48:8} Júda területétől délre fekszik az a terület, amelyet az Örökkévalónak ajánlotok fel. Ennek szélessége észak-dél irányban 25 000 könyök. Ezen belül helyezkedik el a Templom-együttes is. Az Örökkévalónak felajánlott terület is az ország keleti határától a nyugati határig nyúlik, mint a törzseknek kijelölt többi terület.
{48:9} A papok részét a terület közepén jelöljétek ki: 25 000 könyök hosszú és 10 000 könyök széles legyen, és az Örökkévalónak szenteljétek.
{48:10} Ennek határai északon 25 000, keleten 10 000, délen 25 000 és nyugaton 10 000 könyök hosszúak. Ennek közepén legyen a Templom-együttes.
{48:11} Ez a szent terület azoké a felszentelt papoké legyen, akik Cádók utódai. Őket azért választottam, mert amikor Izráel népe hűtlen volt hozzám és elhagyott, akkor ők hűségesen szolgáltak engem. Igen, amikor a többi léviták elhagytak, Cádók fiai akkor is kitartottak mellettem.
{48:12} Ezért hát ez a rész legyen a papoké, mert ez a föld legszentebb része, a léviták határa mellett.
{48:13} A második rész, papok része mellett legyen a léviták területe. Ez is ugyanakkora, mint a papoké.
{48:14} Ebből a területből a léviták nem adhatnak el, sem nem cserélhetnek el semmit! A léviták tulajdona, tehát nem szállhat át másra, mert ez az Örökkévalónak felajánlott és szentelt terület.
{i48:15} A város tulajdona
{48:15} A harmadik rész a városé. Ez egy 5 000 könyök széles és 25 000 könyök hosszú sáv. Ez legyen a városé, mindennapos használatra: lakóterületnek és beépítetlen szabad területnek. Ennek a sávnak a közepén helyezkedjen el maga a város, és a körülötte lévő szabad terület.
{48:16} A város négyzet alakú: északi, déli, keleti és nyugati oldala egyaránt 4 500 könyök hosszú legyen.
{48:17} A város körül elterülő szabad terület szélessége mind a négy oldalon 250 könyök legyen.
{48:18} A várostól keletre és nyugatra marad egy-egy 10 000 könyök hosszú és 5 000 könyök széles terület a papok területe mellett. Ami ezen a területen terem, az szolgáljon a városban dolgozók élelmezésére.
{48:19} Ezt a területet azok fogják művelni, akik Izráel összes törzseiből jönnek a városba dolgozni.
{i48:20} A különlegesen szent terület és a fejedelem birtoka
{48:20} Tehát a különlegesen szent terület négyzet alakú, és minden oldala 25 000 könyök hosszú. Ez a terület azért különösen szent, mert egészen az Örökkévalóé lesz. Egyik része a papoké, a másik a lévitáké, a harmadik pedig a városé.
{48:21} Az Örökkévalónak fölajánlott területből, a különlegesen szent terület két oldalán, a keleti, illetve a nyugati határig marad egy-egy rész. Ez a két terület legyen a fejedelem tulajdona.
{48:22} Ezek közrefogják a különlegesen szent területet, amelyben a papok része és a Templom-együttes, a léviták területe és a város része található. A fejedelem birtoka északról Júda, délen pedig Benjámin területével határos.
{48:23} A többi törzs az Örökkévalónak szentelt területtől délre
{48:24} kapja meg a saját területét, hasonlóan a többi
{48:25} törzshöz. Ezek a területek is a keleti országhatártól
{48:26} a nyugatiig nyúlnak. Déli irányban ebben a sorrendben
{48:27} követik egymást: Benjámin, Simeon, Issakár, Zebulon és Gád.
{48:28} Gád területének déli határa egyben az országhatár is: Támártól a Meribá-Kádes oázisig, majd Egyiptom patakja mentén a Földközi-tengerig húzódik.
{48:29} Ezt a földet így osszátok el Izráel törzsei között, ez legyen az örökségük!” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.
{i48:30} A város kapui
{48:30} „Ezek a város kapui, amelyeket Izráel törzseiről neveznek el. A város
{48:31} mind a négy oldala 4 500 könyök hosszúságú, és mindegyik oldalán
{48:32} 3-3 kapu nyílik. Az északi oldalon Rúben, Júda és Lévi kapui,
{48:33} a keleti oldalon József, Benjámin és Dán, a déli oldalon Simeon,
{48:34} Issakár és Zebulon, a nyugati oldalon Gád, Ásér és Naftáli kapui nyílnak.
{48:35} A város kerülete 18 000 könyök. A város neve attól a naptól kezdve mindörökké: » ott lakik az örökkévaló.«”