{i1:1} Prófécia Izráel és Júda ellen
{1:1} Ez az Örökkévaló üzenete, amelyet Mikeásnak mondott, abban az időben, amikor Jótám, Áház és Ezékiás uralkodott Júda királyságában. Mikeás Móreset városából származott. Ezt látta Mikeás Samáriáról és Jeruzsálemről:
{1:2} Halljátok meg mindannyian, ti nemzetek! Figyeljen rám az egész föld, és minden lakója! Mert Uram, az Örökkévaló jön közétek szent Templomából, hogy maga tanúskodjon előttetek!
{1:3} Nézzétek! Az Örökkévaló kijön lakóhelyéről, lejön a magasból, és lépked a föld magaslatain!
{1:4} Lába alatt szétmállanak a hegyek, meghasadnak a völgyek. Megolvadnak, mint viasz a tűz előtt, lezúdulnak, mint rohanó vízáradat a lejtőn.
{1:5} Bizony, így lesz ez Jákób népének vétke miatt, és Izráel házának bűneiért! Mert honnan erednek Jákób vétkei? Samáriából! Honnan származnak Júda bűnei? Jeruzsálemből!
{1:6} „Emiatt Samáriát lerombolom — ezt mondja az Örökkévaló — , csak egy kőrakás marad belőle a mezőn, és a helyére szőlőt ültetnek. Köveit a völgybe hajítom, falát az alapjáig lecsupaszítom.
{1:7} Összes bálványszobrát darabokra törik, amit paráznaságával gyűjtött, elégetik, mert hűtlenségének béréből állította bálványait, és azokból ismét paráznák fizetsége lesz.”
{i1:8} Siratóének
{1:8} Ezért gyászolok és jajgatok, mezítláb és csupaszon járok, sírok, mint a sakálok, jajongok, mint a baglyok.
{1:9} Jaj, mert Samária halálos sebet kapott, és az ellenség támadása már Júdát is elérte! Egészen népem kapujáig hatolt, már Jeruzsálemet ostromolja az áradat!
{1:10} Ne híreszteljétek ezt Gátban, ne sírjatok Akkóban! Bét-Afra lakói, porban heverve gyászoljatok!
{1:11} Sáfír lakói, rabságba vonultok az úton, szégyennel borítva, de meztelen! Caanán lakói nem mernek várukból kijönni, Bét-Écel lakói jajgatnak. Ott sincs többé menedékünk.
{1:12} Márót lakosai reménykedve várják a jó hírt, de az Örökkévalótól csak veszedelem jön Jeruzsálem kapujára.
{1:13} Fogjátok be a lovakat a harci szekerekbe, Lákis harcosai! Tőletek származott Sion népének bűne, tőletek indultak ki Izráel vétkei!
{1:14} Júda népe, vegyél búcsút Móreset-Gáttól! Izráel királyai nem kapnak segítséget Akzíb házaitól.
{1:15} Marésa lakosai, városotokat birtokba veszi az ellenség, és az Örökkévaló a kezükbe ad titeket! Izráel vezetői Adullám barlangjába rejtőznek.
{1:16} Jaj, Izráel! Nyírd le hajadat, gyászold gyermekeidet, sirasd el őket, akiket szerettél! Olyan kopasz legyen a fejed, mint a keselyűé, mert bizony, száműzetésbe hurcolják fiaidat!
{i2:1} Prófécia a gazdagok kapzsisága ellen
{2:1} Ó ti, akik ágyatokban gonoszságot terveztek, gaztetteket forgattok a fejetekben éjjelente, s mihelyt megvirrad, véghez is viszitek, mert van hatalmatok rá!
{2:2} Megkívánjátok a szomszéd földjét, és el is veszitek tőle, vagy a házát, és meg is szerzitek, nyomorgatjátok a gazdát és a családját, kiforgatjátok vagyonából az embert, megfosztjátok örökségétől.
{2:3} Ezért azt üzeni nektek az Örökkévaló: „Nézzétek, most én is rosszat tervezek e nemzetség ellen, amelyet el nem kerülhettek! Ne hordjátok fenn az orrotokat, mert most valóban rátok zúdul a veszedelem!
{2:4} Akkor majd rólatok vesznek példázatot, és jajgatva éneklik ezt a siratóéneket: »Végünk van, jaj, végünk van! Egészen tönkrementünk! Népünk örökségét elvette tőlünk az Örökkévaló, és másnak adta. Földünket idegenek osztják föl maguk között.«
{2:5} Bizony, mikor eljön az ideje, hogy az Örökkévaló népe a saját földjét visszakapja, nektek már nem lesz utódotok, akinek kimérhetnék örökségét Izráel közösségében!”
{i2:6} A prófétát el akarják hallgattatni
{2:6} Azt mondjátok nekem: „Ne prófétálj ilyeneket! Ne prófétálj közelgő veszedelemről! Nem történhet ilyen szégyen velünk!”
{2:7} Vajon Isten elítélte Jákób családját? Ilyen türelmetlen az Örökkévaló? Ilyenek az ő tettei? Vajon nem hasznára vannak-e szavaim annak, aki igazságosan él?
{2:8} De ti úgy támadtok népemre, mint az ellenség! Letépitek a ruhát a békés járókelőről,
{2:9} népem asszonyait kiűzitek boldog otthonaikból, gyermekeiktől elraboljátok áldásomat!
{2:10} Ezért hát keljetek föl, messzire kell mennetek, nincs ezen a földön maradásotok! Bűneitek tisztátalanná tették e földet, és rettenetes pusztulást hoznak rá!
{2:11} Bezzeg, ha egy hazug szélhámos prédikálna e népnek borról és részegítő italról, azt elfogadnák prófétának, az tetszene nekik!
{i2:12} Népe maradékát az Örökkévaló összegyűjti
{2:12} „Mégis összegyűjtelek, Jákób népe, biztosan egybegyűjtelek! Izráel maradékát mindenestül összegyűjtöm én! Összeterelem őket, mint juhokat a karámba, mint nyájamat a legelőn. Zajongva nyüzsög majd a sokaság: az emberek nyája.
{2:13} Előttük megy föl, aki utat tör, követi a nyáj tolongva, s kitódulnak a kapun a szabadba. Királyuk megy a nyáj előtt, élükön maga az Örökkévaló.”
{i3:1} Prófécia a nép vezetői ellen
{3:1} Ezt mondtam: Figyeljetek ide, Jákób népének vezetői, Izráel családjának fejedelmei! Nem a ti dolgotok lenne, hogy igazságosan ítéljetek?
{3:2} De ti gyűlölitek a jót, és a gonoszt szeretitek! Lenyúzzátok népemről a bőrt, és csontjaikról a húst!
{3:3} Elevenen megnyúzzátok és felfaljátok őket! Még csontjaikat is összetöritek, felaprítjátok, mint a húst a fazékba, pecsenyét a serpenyőbe.
{3:4} Ezért majd segítségért kiáltoztok az Örökkévalóhoz, de nem felel nektek! Arcát eltakarja előletek gonosztetteitek miatt.
{i3:5} A hamis próféták ellen
{3:5} Ezt üzeni az Örökkévaló a hamis prófétáknak, akik félrevezetik népemet, akik békességről szónokolnak, ha van mit enniük, de azonnal háborút hirdetnek ellened, ha nem dobsz eléjük harapnivalót:
{3:6} „Éjszaka száll rátok látomás helyett, sűrű sötétség jövendőmondás helyett. Napotok leáldozik, próféták, s nappal is sötétség borul rátok.
{3:7} Megszégyenülnek a látók, kudarcot vallanak a jósok, eltakarják arcukat, mert nincs kijelentés, nincs többé válasz Istentől.”
{i3:8} Mikeást valóban az Örökkévaló küldte
{3:8} Az Örökkévaló betöltött erejével, betöltött engem Szellemével, felruházott hatalommal, hogy ítéletet hirdessek, hogy szemébe mondjam Jákób népének, miben vétkezett, és Izráelnek megmutassam bűneit.
{i3:9} Miattatok Sion szántófölddé lesz!
{3:9} Figyeljetek rám, Jákób népének vezetői, és Izráel fejedelmei! Ti utáljátok az igaz ítéletet, és kiforgatjátok az igazságot!
{3:10} Siont ártatlanok meggyilkolása árán építitek, és Jeruzsálemet igazságtalansággal vezetitek!
{3:11} Jeruzsálem bírái a megvesztegetés szerint mérik az ítéletet, papjai díjat kérnek a tanításért, prófétái meg pénzért jósolnak! S mégis az Örökkévalóra hivatkoznak, és elbizakodottan mondják: „Nem érhet minket semmi veszedelem, mert az Örökkévaló közöttünk lakik!”
{3:12} Tudjátok meg hát, hogy a Sion szántófölddé lesz, Jeruzsálemből csak romhalmaz marad, a Templom-hegyből pedig elvadult bozótos magaslat. S mindez miattatok történik majd!
{i4:1} Jöjjetek, menjünk föl az Örökkévaló hegyére!
{4:1} Az idők végén az Örökkévaló házának hegye fölülemelkedik a legmagasabb hegyeken, messze kimagaslik a dombok közül, s hozzá gyűlnek a nemzetek.
{4:2} Tömegek özönlenek hozzá, s így hívja egyik a másikat: „Jöjjetek, menjünk fel az Örökkévaló hegyére, Jákób Istenének házához, hogy tanítson bennünket útjaira, s járhassunk ösvényein!” Mert Sionból származik a tanítás, Jeruzsálemből jön az Örökkévaló szava.
{4:3} Igazságosan ítél a nemzetek között, és megfenyít sok erős és messze lakó népet, hogy kardjukból ekét kovácsoljanak, lándzsáikból szőlőmetsző késeket. Nép a népre többé kardot nem emel, fiait harcra már nem tanítja soha.
{4:4} Békességben és jólétben élvezik majd kertjeik gyümölcsét, a szőlőt és fügét, s nem kell félniük semmitől. Így lesz, mert az Örökkévaló, a Seregek Ura mondta ezt!
{4:5} Hiszen minden nép a maga istenének uralma alatt él, de mi az Örökkévalót, Istenünket követjük, és uralma alatt élünk örökké!
{i4:6} Az Örökkévaló fog uralkodni a Sionon
{4:6} „Abban az időben — azt mondja az Örökkévaló — összegyűjtöm a sántákat, összeszedem a szétszórtakat, akiket megbüntettem.
{4:7} A sántákat maradékká teszem, a szétszórtakat erős nemzetté, és az Örökkévaló uralkodik majd rajtuk Sion hegyén attól fogva mindörökké.
{4:8} Te pedig, nyájnak őrtornya, Sion népének hegye, visszatér hozzád a korábbi hatalom, Jeruzsálem népének királyi uralma.”
{i4:9} Prófécia a babiloni fogságról
{4:9} Miért kiáltozol hát oly keservesen? Talán nincs közötted királyod? Vagy elvesztek tanácsadóid, hogy úgy elfogott a fájdalom, mint a szülő asszonyt a vajúdás?
{4:10} Vajúdj és gyötrődj, Sion leánya, mint a szülő asszony, mert el kell hagynod városod, és a mezőn tanyázol, Babilóniába hurcolnak titeket! De onnan is megmenekülsz, kivált téged az Örökkévaló ellenséged kezéből, és megszabadít!
{i4:11} Sion népe, csépelj!
{4:11} Sok nemzet gyűlt össze ellened, s ezt mondják: „Rontsunk rá, teperjük a földre, legeltessük szemünket a Sion romjain!”
{4:12} De ők nem értik az Örökkévaló gondolatát, nem ismerik terveit! Mert az Örökkévaló akarta őket összegyűjteni, mint kévéket a szérűre, amikor eljön a cséplés ideje.
{4:13} Olyan erős leszel, Sion népe, mint vas-szarvú, bronz-patájú bivaly! Zúzd össze a nemzeteket, taposd meg és csépeld őket, mint a búzát a szérűn! Gazdagságukat pedig add az Örökkévalónak, vagyonukat az Egész Föld Urának!
{i5:1} Prófécia a Messiás származásáról
{5:1} Gyűjtsd össze harcosaidat, erős város, mert körülvesz téged az ellenség, hogy megostromoljon! Bottal verik arcul Izráel fejedelmét!
{5:2} Ezt mondja az Örökkévaló: „Efráta Betlehemben! Bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei közül, mégis benned születik meg Izráel Fejedelme, kinek származása az idők kezdetére nyúlik vissza, az őskor napjaiba!”
{5:3} Ezért az Örökkévaló kiszolgáltatja népét az ellenségeiknek, de csak addig, amíg a terhes asszony vajúdik, és megszüli gyermekét, amíg testvéreinek maradéka visszatér Izráel népéhez.
{5:4} Ő pedig erős kézzel uralkodik, és pásztorolja nyáját az Örökkévaló ereje által, az Örökkévalónak, Istenének felséges nevében. Hatalma kiterjed az egész földre, ezért népe biztonságban és békében él.
{5:5} Ez lesz az igazi békesség! Amikor pedig Asszíria megtámadja földünket, és betör várainkba, állítunk ellene erős vezetőket és hatalmas fejedelmeket,
{5:6} akik fegyverrel foglalják el Asszíriát, és kivont karddal uralkodnak Nimród földjén. Így szabadít meg minket a Fejedelem az asszírok seregétől, ha megtámadnak bennünket, ha földünkre lépnek.
{i5:7} Prófécia a maradékról
{5:7} Akkor Jákób népének maradéka olyan lesz a nemzetek között, mint a harmat, amelyet az Örökkévaló küld, mint áldott záporeső a fűnek. Ez a maradék csak az Örökkévalóban bízik, nem emberekben reménykedik.
{5:8} Jákób népének maradéka olyan lesz a nemzetek között, mint az oroszlán a bozót vadjai között, mint a hím oroszlán a juhok közt: ha betör közéjük, zsákmányt ejt, s elragadja áldozatát menthetetlenül.
{5:9} Így győzöd le, Jákób népe, ellenségeidet, és végleg elpusztítod őket.
{i5:10} Az Örökkévaló kiirtja Izráelből a bálványokat
{5:10} Ezt mondja az Örökkévaló: „Azon a napon összetöröm harci szekereidet, végleg kiirtom lovaidat,
{5:11} lerombolom váraidat, ledöntöm erődítményeidet,
{5:12} kiütöm kezedből varázseszközeidet, kiirtom a jövendőmondókat,
{5:13} elpusztítom bálványaidat, és a szent oszlopokat. Többé nem hajlongasz saját kezed munkái előtt!
{5:14} Gyökerestül kitépem szent fáidat, és elpusztítom városaidat.
{5:15} Bizony, izzó haraggal megbüntetem az összes engedetlen nemzetet is!”
{i6:1} Az Örökkévaló perbe száll népével
{6:1} Halljátok meg, mit mond az Örökkévaló! „Álljatok elő, védjétek meg ügyeteket! Hadd hallják a hegyek, Hadd hallják szavatokat a dombok!
{6:2} Ti hegyek, figyeljetek az Örökkévaló vádbeszédére! Föld örök alapjai, halljátok meg az Örökkévaló panaszát, népe, Izráel ellen!
{6:3} Mit vétettem ellened, népem? Mivel terheltelek? Válaszolj nekem!
{6:4} Hiszen kihoztalak Egyiptom földjéről, kiváltottalak a rabszolgaságból, elküldtem Mózest, Áront és Mirjámot, hogy vezessenek!
{6:5} Emlékezz, népem, mit tervezett ellened Bálák, Moáb királya, és mit felelt neki Bálám, Beór fia! Emlékezz, mi történt Sittím és Gilgál között! Emlékezz, hányszor megmentett az Örökkévaló!”
{i6:6} Mit kíván tőled az Örökkévaló?
{6:6} Milyen áldozattal menjek az Örökkévaló elé, hogy meghajolva tiszteljem a Menny Istenét? Hozzam a legszebb borjakat égőáldozatul?
{6:7} Gyönyörködik-e az Örökkévaló a sok ezer áldozati kosban? Vagy kedvét leli az olajpatakokban? Talán elsőszülött fiamat áldozzam föl váltságul bűnömért? Gyermekemet ajánljam föl vétkeimért?
{6:8} Nem! Hiszen megmondta neked, ember, mit tekint az Örökkévaló jónak, megmutatta, mit kíván tőled: hogy igazságosan cselekedj, őrizd meg a hűséges szeretetet, és alázatosan élj Istened előtt.
{i6:9} Kiált az Örökkévaló a városnak
{6:9} Az Örökkévaló hangja kiált a városnak: „Aki bölcs, az tiszteli és féli az Örökkévaló nevét! Halljátok meg ezt, Júda törzse, és Jeruzsálem gyülekezete!
{6:10} Hamissággal szerzett kincsek vannak a gonoszok házában, és átkozott hamis mértékek, mert becsapják társaikat! Vajon szemet hunyjak efölött?
{6:11} Elnézzem nekik, hogy mérlegük csal, s hamis súlyokat használnak?
{6:12} A város előkelői erőszakossággal gazdagodtak meg, a lakosok mind lopnak, csalnak és hazudnak.
{6:13} Ezért hát én is megvertelek titeket, s bizony elpusztítom városotokat bűneitek miatt!
{6:14} Eszel majd, de nem eleget, hanem éhen maradsz. Vagyont gyűjtesz, de nem marad belőle semmi. Amit félreteszel, a háború elviszi.
{6:15} Magot vetsz, de nem aratsz semmit. Olajat sajtolsz, de magadat meg nem kened vele. Mustot préselsz, de bort már nem iszol.
{6:16} Ezt cselekszem veled, mivel Omri rendelkezései szerint éltél, és Aháb családjának példáját követted! Elpusztítom hát városodat, és lakóidon szörnyülködnek a nemzetek. Bizony, viselnetek kell a népek gyalázkodásait!”
{i7:1} Mikeás panasza a nép romlottsága miatt
{7:1} Jaj nekem! Hiába keresek gyümölcsöt a szüret után, hiába vágyom szőlőre, ha már elmúlt a szüret ideje. Nem maradt a tőkén egy fürt szőlő sem, nem maradt a fán egy szem füge!
{7:2} Kivesztek a földről, akik hűségesek az Örökkévalóhoz, eltűntek a nép közül az igazak és becsületesek. Csapdát állítanak egymásnak, testvérüket is gyilkolni készek.
{7:3} Mind gyakorlottak a gonoszságban: a vezető ajándékot kíván, a bíró megvesztegetést, a főrangú kiköveteli magának, amit kíván, s mind összeszövetkeznek.
{7:4} Még a legjobb is olyan közöttük, mint a tüskebokor, még a legkülönb is, mint a töviskerítés. Őrszemeid figyelmeztettek, hogy eljön a büntetés napja. Hát most itt van! Eljött a szégyen és zűrzavar ideje!
{i7:5} Közeleg a büntetés napja!
{7:5} Ne bízz a szomszédodban, de még a barátodban sem! Ne szólj szabadon még a feleséged előtt se, akit magadhoz ölelsz!
{7:6} Mert a fiú nem tiszteli apját, a leány anyja ellen támad, a meny pedig anyósa ellen. Ellenségeddé lesz még saját családod is!
{i7:7} Sion megmentője az Örökkévaló
{7:7} Én mégis az Örökkévalóra nézek, benne reménykedem! Istenemre várok, aki megszabadít! Meghallgat engem Istenem, biztosan tudom!
{7:8} Ne örülj, ellenségem, hogy elestem, mert felkelek! Még ha sötétségben ülök is, az Örökkévaló a világosságom!
{7:9} Mivel vétkeztem az Örökkévaló ellen, haragját kell viselnem, amíg mellém áll a perben, és ítéletet hoz ügyemben. Bizony, kihoz a világosságra, és megszabadít engem!
{7:10} Ellenségem is meglátja ezt, és szégyen borítja el, pedig azzal kérkedett: „Lássuk, hol van most az Örökkévaló? Miért nem segít meg téged a te Istened?” Igen, meglátom majd, hogy eltapossák ellenségemet, mint az utca sarát.
{i7:11} Ének a helyreállításról
{7:11} Azon a napon újra felépítik falaidat, határod pedig messzire kiterjed.
{7:12} Bár földed pusztává lett, lakóinak bűnei és gonosztettei miatt, abban az időben mégis sokan
{7:13} hozzád jönnek messzi földekről: jönnek Asszíriától Egyiptomig, Egyiptomtól az Eufráteszig, tengertől tengerig, hegyektől hegyekig, mindenhonnan.
{7:14} Uram, pásztorold népedet pálcáddal! Uralkodj nyájadon, örökségeden, amely magányosan él a vadonban és a Kármel hegyén. Hadd legeljenek Básánban és Gileádban, mint a régi időkben!
{7:15} Ezt mondja az Örökkévaló: „Mutatok nektek csodálatos dolgokat, mint azokban az időkben, amikor Egyiptomból kijöttetek!”
{7:16} Látják majd ezt a nemzetek, csodálkoznak és szégyenkeznek, mert minden hatalmuk semminek látszik e csodákhoz képest! Kezüket szájukra teszik, elnémulnak, megsüketülnek,
{7:17} a porban csúsznak előtted, Urunk, mint a kígyók vagy férgek. Reszketve bújnak elő rejtekhelyükről, és remegve járulnak Istenünk, az Örökkévaló színe elé. Bizony ámulva és rettegve állnak meg előtted!
{i7:18} Dicsőítő ének
{7:18} Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátod néped bűneit, s elengeded örökséged maradékának vétkeit! Nem örökre haragszol ránk, mert az irgalmasságban gyönyörködsz.
{7:19} Ismét hozzánk fordulsz, és könyörülsz rajtunk. Bűneinket eltaposod, a tenger mélyére hajítod összes vétkünket.
{7:20} Megmutatod Jákób iránti hűségedet, Ábrahám iránti szövetséges szereteted, amint megesküdtél őseinknek régen.